Hamsíkékat (17) felpaprikázta, hogy kifütyülték a himnuszukat (Fotó: Szabó Miklós)

„Remek teljesítményt nyújtott a csapatunk – értékelt a Nemzeti Sportnak Marek Hamsík. – Mindenki maximálisan odatette magát, ennek is betudható, hogy nagyon fontos győzelmet értünk el. S miután a horvátok botlottak, ismét kiegyenlítetté vált a csoport. A szünetben, az egygólos vezetésünk birtokában azt hangsúlyoztuk, figyeljünk arra, hogy ne kapjunk gyorsan gólt. Ehhez képest alig kezdtük el a második félidőt, rögtön egyenlítettek a magyarok. Szerencsére gyorsan jött a válaszunk, megszereztük a második gólunkat – szerintem akkor dőlt el a meccs. A horvátok elleni négygólos vereség után tudtuk, hamar talpra kell állnunk. Nagyon koncentráltunk. Még jobban felpaprikázódtunk, amikor kifütyülték a himnuszunkat. Tisztában voltunk azzal, hogy pokoli hangulat vár ránk, erre is fel voltunk készülve. A saját kezünkben van a sorsunk, csak magunkra kell figyelnünk. A következő játéknapon, október elején Walest fogadjuk, az is nagyon fontos meccs lesz, de ha aznap is csapatként futballozunk, nyerünk.”

Osztotta a csapatkapitány véleményét az első gólt szerző Róbert Mak is.

„Tudtuk, hogy mindenképpen pontot, pontokat kell szereznünk Budapesten – fogalmazott a Zenit támadója. – Csapatként nyertünk, aki pályára lépett, szívét-lelkét kitette. A gólom? A megfelelő időben a legjobb helyen voltam. Hogy előtte les volt? Szerintem nem. A második félidőben rúghattam volna még egy gólt, de nem számítottam arra, hogy elém pattan a labda, ezért nem találtam be az üres kapuba. Rosszulesett, hogy kifütyülték a himnuszunkat, egyébként fantasztikus volt a hangulat, öröm volt játszani. Nincs minden válogatottnak olyan szurkolótábora, mint a magyarnak. Vereséget szenvedett, a nézők mégis megtapsolták. S köszönöm természetesen a mi szurkolóinknak, hogy velünk voltak, s hogy bíztak bennünk.”

A mérkőzés hőse a csupán tizenkilenc esztendős Róbert Bozeník volt, aki a góljával eldöntötte a három pont sorsát.

„A győztes gólt ugyan én szereztem, mégsem én vagyok a fontos – szerénykedett a zsolnaiak csatára. – Az első perctől fogva az utolsóig tökéletesen működött a gépezet, remekül játszottunk. A gólom előtt arra figyeltem, hogy jól vegyem át a labdát, utána pedig arra, hogy eltaláljam a kapu sarkát. A gólt amúgy édesapámnak ajánlom, aki kórházba került.”