F1: innentől Hamilton kezében a bajnoki cím sorsa

Lewis Hamilton kezében a bajnoki cím sorsa (Fotó: AFP)

Sebastian Vettel a Q3-ban feltámadva, ellentmondást nem tűrően szerezte meg pályafutása negyvenkilencedik, egyben szezonbéli harmadik pole pozícióját szombaton. A Ferrari és különösen a német pilóta végig a késhegyen táncolva, olykor-olykor a határokat átlépve rajzolt mindenkinél gyorsabb kört a Marina-öbölben futó aszfaltcsíkra. Bár Kimi Räikkönen egész hétvégén csapattársa árnyékában vezetett, végül a két Red Bullt követve mégis sikerült beférkőznie a szenvedő ezüstnyilak elé, amelyek 2014 óta mindösszesen második alkalommal szorultak ki az első két rajtsorból.

Egy száraz körülmények között megrendezett nagydíjon nagy valószínűséggel Lewis Hamiltonéknak a dobogó is hiú ábránd maradt volna csupán, miközben Vettel domináns győzelmet aratva vehette volna vissza a vezetést az egyéni tabella élén. Az első, esőben megrendezett éjszakai verseny rajtja azonban az ágaskodó lovak tökéletes forgatókönyvét egy pillanat alatt a legdrámaibbra változtatta. A két Ferrari-pilóta szinte azonnal kiesett, ami csupán a második alkalom volt a gárda elmúlt tizenegy éve során. Az olaszok rémálma pedig a Mercedes brit versenyzőjének sokat emlegetett csodáját váltotta valóra egy olyan helyszínen, ahol eredetileg a kármentésre rendezkedett be a csapata.

Ily módon ahelyett, hogy Vettel újra elhúzott volna tizenkét egységgel, most több mint egy futamgyőzelemnyire duzzadt a lemaradása Hamiltonnal szemben. Az angol azonban a múltat alapul véve még mindenképpen adós egy nullázással, ha a szezon végén immár negyedik alkalommal is szeretne felülni a sportág trónjára. Eddig utoljára még 2002-ben Michael Schumachernek sikerült úgy bajnokságot nyernie, hogy egyszer sem esett ki az idény során, vagyis tizenöt éve nem született egyéni cím legalább egy be nem fejezett verseny nélkül.

Pontosan ezért Vettel esélye nem foszlott szerte, sőt, a német négy bajnoki címe közül kettőt is úgy kaparintott meg, hogy nem állt a tabella élén hat fordulóval a végelszámolás előtt. 2010-ben 32, míg két esztendővel később 29 egységnyi volt a hátránya, vagyis kevesebb, mint most, miközben Hamilton kezei közül két alkalommal is kicsúszott a vezetés ugyanennyi futam alatt. Egyszer pont német ellenfele javára veszítette el a legfényesebb trófeát...

A heppenheimi pilóta mellett szól azon tény is, amely szerint eddig minden olyan évben, amikor a szezon valamely pontján az egyéni kiírás élén állt, kivétel nélkül világbajnoki címet ünnepelhetett. Idén pedig tizenkét egymást követő versenyen keresztül sajátította ki a tabella első pozícióját, nemegyszer több mint húszegységnyi előnnyel legnagyobb riválisa előtt. Ez nagydíjankénti lebontásban vizsgálva azt mutatja, hogy a ferraris a nullázása ellenére is – az összesített állást tekintve – átlagosan hét ponttal többel távozhatott egy-egy GP-ről Hamiltonnál!

Ezen felül pedig Sebastian Vettel rajthelyeinek és futamon elért helyezéseinek középértéke is jobb, mint bajnoki ellenfelének. A német mindezt úgy produkálta, hogy Lewis Hamilton nyolc pole pozíciójával szemben csak háromszor rajtolhatott az első helyről, és futamgyőzelmet is hárommal kevesebbszer ünnepelhetett. Ezen információk mindazonáltal tökéletesen megmutatják, hogy sikerének kulcsa a kiegyensúlyozott teljesítményében keresendő, amely Hamilton esetében sokkal hektikusabb és kilengőbb görbét mutat.

Ez a különbség pedig – eltérő személyiségükön felül – az általuk vezetett autók eltérő tulajdonságaiból ered. Az SF70H az egész évet tekintve sokkal univerzálisabb konstrukció, mint a W08, amely bár összességében gyorsabb, mégis pályától függően hol jobb, hol rosszabb arcát mutatva arat szignifikáns győzelmet, vagy éppen szenved letaglózó vereséget csupán két hét leforgása alatt.

A Mercedes-versenyzők közül Hamilton volt az, aki jobban megsínylette a rosszabb hétvégéket, legalábbis egészen a Szingapúri Nagydíjig csapattársa, Valtteri Bottas tudott jobban alkalmazkodni gépe szeszélyességéhez. Cserébe viszont a finn nem volt képes olyan kiugró eredményekre, mint amilyeneket a brit ért el Kanadában, Angliában vagy éppen Olaszországban. Kettejük között átlagosan 0.245 másodperc a különbség a kvalifikációkon, ami így nagyobb lemaradást eredményez, mint amennyivel Vettel követi a britet. Továbbá még a Ferrari párosa is közelebb (0.226) van egymáshoz szombatonként, mint a Hamilton, Bottas duó.

Sebastian Vettel teljesítménye tehát hiába volt eddig az egész idényt nézve kiegyensúlyozottabb, miközben csapattársa is hozza hozzávetőlegesen a „bottasi hátvéd" szerepét, ha pillanatnyi érzéseit nem tudja kordában tartani, mint Bakiban, vagy ha nem képes megfelelően felmérni a helyzetet, mint Szingapúrban. Míg az előbbi helyszínen potenciális győzelmet bukott, addig bár utóbbin nem írható egyértelműen az ő számlájára az ütközés, mégis középszerű indulásával önmaga későbbi kiesését készítette elő.

Helyezkedése ugyanakkor teljesen evidens volt, nem láthatta, hogy Räikkönen ennyivel jobban kapja el a rajt pillanatát. Arra viszont számíthatott, hogy Verstappen nem fogja könnyen adni magát, így lehet, hogy abban az esetben is összeér a Red Bull és a Ferrari, ha a hetes számú SF70H nem szereplője a vörösek dupla nulla szendvicsének. Hármójuk közül azonban semelyikük sem emelhető ki igazán, egyszerűen rossz helyen voltak, rossz időben. Mégis, világbajnoki reményeit figyelembe véve talán Vettelnek kellett volna a leginkább észnél lennie az indulás utáni pozicionálásnál. Egy második, illetve egy harmadik hely is jóval többet ért volna a végelszámolásnál, mint az első kanyar után a mezőny élén állni.

A heppenheimi ennek ellenére már többször is megtapasztalta, hogy milyen nagy ponthátrányból visszajönni, miközben a Marina-öbölben történtek fordított szereposztásban is lejátszódhatnak az elkövetkezendő hat nagydíj valamelyikén. Csakhogy az elmondása szerint valaha volt legjobbját nyújtó Lewis Hamilton legyőzéséhez még egy tökéletes és precíz Sebastian Vettel sem biztos, hogy elég lehet a bajnoki címért folytatott küzdelemben.

A németnek az utolsó hat fordulóból ötről mindenképpen győzelemmel kéne távoznia, miközben még egy második helyet is meg kellene kaparintania ahhoz, hogy ne kelljen riválisa kiesésére vagy műszaki hibájára alapoznia a reményét. A brit tizenkét nagydíjon át küzdött azért, többször vissza-visszamászva, hogy átvegye a vezetést az egyéni összetettben, egy győzelemmel záruló „kármentő" verseny után pedig mindenképpen az ő oldalán a lendület...