F1: Gilles Villeneuve utolsó győzelme az 1980-as évek mesterműve volt

Vágólapra másolva!
2020.04.05. 11:43
null
Gilles Villeneuve bírta a nyomást, négy sokkal gyorsabb autót tartott maga mögött (Fotó: Ferrari)
A Nemzeti Sport Formula–1-es magazinjában sorrendbe állítottuk a sorozat első hetven évének 70 legjobb, legemlékezetesebb versenyét. A haláleseteket és súlyos sérüléseket kizártuk a kritériumok közül, inkább azokra összpontosítottunk, amelyek drámai fordulatait, előzéseit máig emlegetjük, illetve amelyek a világbajnoki csata szempontjából is kulcsfontosságúak voltak. Online sorozatunkban a húsz legjobbat vesszük sorra, a 19. helyre Gilles Villeneuve utolsó diadala, a jaramai stratégiai mesterműve került.

Az 1980-as évek elején az erősödő turbómotorok egyre versenyképesebbé váltak, és évről évre több csapat váltott át rájuk. Az 1981-es idényt a Renault és a Ferrari kezdte a V6-os turbókkal, és nyertek is futamokat, akárcsak a szívómotorokat használó Williams, Brabham, McLaren és Ligier, de volt dobogós a Lotus, az Arrows és az Alfa Romeo pilótája is.

Kiszámíthatatlan volt az idény, a legtöbb versenyhétvége előtt lehetetlen volt megjósolni, kinek fog kijönni a lépés. A bivalyerős motorral felszerelt, de rémesen kezelhető Ferrari, amelyet Gilles Villeneuve a vörös Cadillacnek hívott, elméletileg a gyors pályákon – Monzában, Hockenheimben – számított favoritnak, a kanyarokkal nem volt barátságban. Ehhez képest Villeneuve elképesztő teljesítményének köszönhetően mégis a Monacói Nagydíjon született meg a Ferrari első turbómotoros győzelme. S ami még talán ennél is hihetetlenebb volt, hogy a szuzukai pálya terveit is megalkotó John Hugenholtz által tervezett, 1967-ben megépített, a rövid célegyenesével és sok szűk kanyarjával szintén „Ferrari-ellenes” Jaramában ismételni tudott.

A teljes 70-es listát elolvashatja 
a Nemzeti Sport magazin F1-es számában
A teljes 70-es listát elolvashatja a Nemzeti Sport magazin F1-es számában

A Madridtól északra, a Jarama-folyóról elnevezett versenypályán a Ligier pilótája, Jacques Laffite a Williams versenyzőin kívül mindenkire kilenc tizedmásodpercet vert, s úgy tűnt, ez a teljesítményelőny elég is lehet a győzelemre, hiszen a pálya a kor autóival már nemigen volt alkalmas a versenyzésre.

Csakhogy a forró júniusi délutánon a hetedik helyről rajtoló Villeneuve az autójával félig a kopár földes részre hajtva elsuhant a rémesen induló Laffite és a többiek mellett, az első kanyarba már harmadikként fordult. Az első kör végén megelőzte Carlos Reutemannt, és csak a világbajnoki címvédő Alan Jones volt előtte a másik Williams-Forddal.

Az ausztrál fokozatosan növelte előnyét, és simán nyert is volna egy felejthető futamon, ha a 14. körben ki nem csúszik. Így viszont Villeneuve ölébe hullott a vezető pozíció, és a verseny minden idők egyik legnagyobb klasszikusává vált. Reutemann folyamatosan ott volt a kanadai nyakán, de hiába: a három héttel korábban Monte-Carlóban is diadalmaskodó Villeneuve zseniálisan manőverezett a kanyarokban, a célegyenesben pedig a Ferrari turbómotorja mindent megoldott az összességében sokkal gyorsabb Williams ellen. Kettejükre a verseny utolsó harmadában felzárkózott John Watson a McLarennel, Laffite és kissé lemaradva Elio De Angelis a Lotusszal. Tizenkilenc körrel a vége előtt már négyen, három körrel később öten vonatoztak egymás mögött. Reutemannt Laffite és Watson is megelőzte, de a ferrarissal nem tudtak mit kezdeni. Laffite egy-egy kanyarból kijövet kivágott Villeneuve mellé, de hiába, amikor a kanadai a gázra lépett, a Ligier a Ferrari mögé ragadt.

Az utolsó 15 körben így maradtak, egyetlen apró hiba Villeneuve vereségét okozta volna, de szó szerint hibátlanul vezetett, kötélidegekkel manőverezve verte vissza a támadásokat.

AZ UTOLSÓ KÖRÖK

„Ez nem verseny volt, hanem cirkusz. Nagyon lassan mentünk, nevetséges volt, de semmit sem tehettünk” – mondta a verseny után Reutemann. A formula1.com a visszaemlékezésében az 1980-as évek legnagyszerűbb teljesítményének nevezte Villeneuve jaramai produkcióját.

Végül Laffite-ot 22, Watsont 58 századdal verte meg, míg Reutemann 1.01, De Angelis 1.24 másodperces hátránnyal futott be a célba. Ez volt a második legszorosabb befutó az F1-ben az 1971-es Olasz Nagydíj után, s ez volt az 1982-ben Belgiumban halálos balesetet szenvedő Villeneuve utolsó F1-es győzelme is.

Hockenheimben körhátránnyal tizedik lett, Monzában öt kör után kiesett. Ennyit az 1981-es papírformáról...

ÖSSZEFOGLALÓ

A videó az elindítást követően a „Megtekintés a YouTube-on” szövegre kattintva érhető el.

15. SPANYOL NAGYDÍJ
1981. június 21., Jarama
80 kör, a 15 futamos idény 7. versenye
1. rajtsor: Jacques Laffite (Ligier-Matra) és Alan Jones (Williams-Ford)
A dobogósok: 1. Gilles Villeneuve (Ferrari), 2. Jacques Laffite, 3. John Watson (McLaren-Ford)
A versenyben vezettek: Gilles Villeneuve 67 kör (14–80.), Alan Jones 13 (1–13.)

A TELJES VERSENYT IDE KATTINTVA NÉZHETI MEG.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik