Negyven-ötven éve vagy még régebben nem volt akkora kunszt egy magyar futballcsapatnak a nemzetközi kupasorozatokban összefutnia a világ­elitbe tartozó klubokkal, mert szegről-végről maguk is odatartoztak. Amióta ez a nagyszerű helyzet megszűnt, nem árt a szerencse sem ahhoz, hogy tétmérkőzésen megnézhessük a mieinket egy-egy igazi csúcsgárda ellen. A Bajnokok Ligája bevezetése óta a Ferencváros az 1995-ös csoportkörben megküzdhetett a Real Madriddal és a csúcson lévő, címvédő Ajaxszal, a Debrecen 2009-ben az akkor épp kevésbé acélos Liverpoollal. A BL-selejtező során a Manchester United 2002-ben a ZTE-nek, 2005-ben a Lokinak parancsolt megálljt, de a zalaiak – ki ne emlékezne Koplárovics Béla góljára? – legalább a Puskás Ferenc Stadionban megtréfálták Beckhaméket.

Az Európa-ligában eddig elúsztak mellettünk a legnagyobb halak, pontosabban ők azért általában a BL-óceánban ficánkolnak, mi pedig se itt, se ott, a Loki 2010-es és a Vidi 2012-es csoportkörös szereplése során mindenesetre nem akadt igazi elitklub a horogra. Az idén igen, a relatív hazai gyengélkedés, majd a sorsolás az angol Premier League zászlóshajójának számító Chelsea-t sodorta a székesfehérváriak útjába. Bizony, ez inkább szerencse, mint balszerencse, hiszen a realitások gyepén maradva a kisebb nevek ellen sem mehetünk biztosra, s akkor még finoman fogalmaztunk, a nagyobbak viszont szignifikánsan jelentősebb publicitást, valamint a sosem kizárható bravúr lehetőségét hordozzák magukban.

Reális, mégis pozitív szemléletű esélylatolgatást viszonylag nehéz olyan szituációban összehozni, amikor egy több mint  850 millió eurót érő játékoskerettel büszkélkedő elitalakulat fogadja a 16.3 milliós magyar gárdát, mert ez testvérek között is több mint ötvenszeres különbség. Ehhez képest a TippmixPro oddsai szinte visszafogottak: a hazai siker szorzója 1.1, a döntetlené 8.75, a vendéggyőzelemé 17.5; Hazard góljáé 1.45, Moratáé vagy Giroud-é 1.6, Husztié 7, a kis Kokóé 10, Negóé 20, a 0–0-é pedig 33. Nyilván, ha kőszívem lenne és sok felesleges millióm, nagy összeggel megjátszanám a Chelsea-diadalt, annak az egytizede is tisztes nyereség, egyébként pedig Nego mellett tenném le a voksom, sokat ér, ha betalál és jó formában van.

Mivel azonban úgysem játszom, inkább örüljünk együtt annak a páratlan lehetőségnek, hogy csütörtök este a Stamford Bridge-en szerepelhet tétmérkőzésen egy hazai csapat. A papírforma megvalósulása esetére pedig idézném veterán kommentátorunk sziporkáját (bár nem annak szánta) egy korábbi angol–magyar párharcról, az 1996-os UEFA-kupa Newcastle–FTC meccséről: „Szerencsénk volt, de sebaj!”