A Vidi második gólját szerző Stopira volt az egyik legboldogabb futballista csütörtökön (Fotó: Szabó Miklós)

 

– Nem lesz ebből baj a válogatott öltözőjében?
– Remélem, nem, hiszen én csak azt tettem, ami a dolgom – felelte nevetve a Mol Vidi FC zöld-foki-szigeteki válogatott védője, Stopira. – Tény, honfitársam, egyben válogatottbeli csapattársam, Fernando Varela nem örült annak, hogy gólt szereztem ellenük, de a barátságunkat ez aligha veszélyezteti. A reakciójából nem arra következtettem, hogy soha többé nem akar látni: a lefújást követően az elsők között gratulált. Mezt cseréltünk, és abban maradtunk, hogy két hét múlva Budapesten találkozunk. A meccs előtt egyébként nemigen beszéltünk, de amikor a játékoskijáróban arra vártunk, hogy a második félidőre visszatérhessünk a pályára, mesélte, az edzőjük külön felhívta a csapat figyelmét arra, milyen jól fejelek. Úgy tűnik, Huszti Szabolcs beadásánál erről elfeledkeztek a PAOK játékosai, de én ezt a legkevésbé sem bánom.

 
Le a kalappal! – Thury Gábor jegyzete

– Ha már itt tartunk: tévedés lenne azt gondolni, hogy a Huszti, Stopira páros nem először rukkolt ki ezzel a „mutatvánnyal”?
– Edzéseken sok mindent gyakorolunk, a beíveléseket és a befejezéseket is. Túlzás lenne azt állítani, hogy a gyakorlások során egyik gól követi a másikat a hasonló szituációkból, de a történtek után amondó vagyok, elég, ha a meccsen a hálóban köt ki a labda. Nem vitás, jobbkor nem is találhattam volna a kapuba, mint a szünet előtti pillanatokban, áldott embernek érzem magam emiatt. A gólom is bizonyítja, megéri annyit dolgozni a hétköznapokon. Vallom ugyanis, hogy amennyit beleteszek a munkába, annyit vehetek ki belőle.

– Tavaly a Bordeaux ellen fejelt továbbjutást érő gólt, most a PAOK otthonában volt eredményes. Lassan elkönyvelhetjük a fontos gólok mesterének?
– Mindig jó érzéssel tölt el, ha gólt szerzek, de ennél előbbre való a Vidi sikere. Mit sem ér a gólom, ha nem nyerünk. Ha pályán vagyok, mindent elkövetek azért, hogy segítsem a csapatomat, mert a győzelemnél semmi és senki sem lehet fontosabb.

– Szerda délelőtt, útban Szaloniki felé, gondolta volna, hogy hazafelé a fehérvári győzelem lesz a téma?

– Ha nem hittem volna benne, nem szállok fel a gépre! Augusztusban még örültünk annak, hogy bejutottunk az Európa-liga csoportkörébe, de szeptemberben már az volt a célunk, hogy ezen a szinten is maradandót alkossunk. Bizonyítani akartuk, hogy versenyképesek vagyunk, és eddig nem okoztunk csalódást. A BATE Boriszovtól elszenvedett vereség a mai napig fáj, meglehet, a tanulópénzt aznap fizettük meg. Aki látta a mérkőzést, tanúsíthatja, nem voltunk rosszabbak a fehéroroszoknál, a különbséget az jelentette, hogy ők gólra váltották a helyzeteiket, mi nem. Igaz, ez a különbség sokba került nekünk... A Chelsea ellen még közelebb jártunk a pontszerzéshez, csak hát Londonban is akadt némi gondunk a helyzetkihasználással. Amiből lehetett, abból okultunk, és lám, a PAOK-ot már legyőztük. Nem utolsósorban azért, mert „átjött” Marko Nikolics üzenete, aki a meccs előtti napokban szüntelenül azt szajkózta, hogy Görögországban is nyerhetünk. Ő elmondta, miként lehetünk sikeresek, mi pedig megvalósítottuk, amit kért. Nagyjából erről szól ez a történet. Megcsináltuk, és kész.

– Egyetért azokkal, akik úgy vélik, a görög bajnokság listavezetője a saját csapdájába esett azzal, hogy nem vette kellőképpen komolyan a Vidit?
– Nem. Legalábbis Fernando Varela szavai nem erről árulkodtak... A gyepen sem éreztem úgy, hogy az ellenfél lebecsül minket. Azzal, hogy hamar vezetést szereztünk, valamelyest elbizonytalaníthattuk a PAOK-ot, de ahhoz, hogy miénk legyen mindhárom pont, mindvégig karakteresen és tökéletes koncentrációval kellett futballoznunk. Szóval nem azért győztünk, mert a hazaiak a gyengék voltak, hanem azért, mert mi voltunk jók.

– November nyolcadikán jön a „visszavágó”. Akkor is nyerhetnek?
– Természetesen! Főleg ha úgy játszunk, ahogy Londonban és Szalonikiben. Ezen a két mérkőzésen megmutattuk az igazi arcunkat, méltóképpen képviseltük a magyar labdarúgást a nemzetközi porondon. Büszkék vagyunk erre, bízom benne, hogy mások is büszkék ránk. Azt tapasztaljuk, hogy egyre többen állnak mellénk, egyre többen hisznek bennünk. Mi meg abban hiszünk, hogy a korábbiaknál is többet érhetünk el.

– Ez úgy hangzik, mintha a továbbjutás lenne a Vidi célja.

– Mi másért küzdenénk?! Jó, a csoportelsőségről alighanem lemondhatunk, de a görögországi sikerünkkel beszálltunk a második helyért zajló versenybe. Három kör elteltével minden nyitott, három csapat áll egyaránt három ponttal, a következő két meccsünkön, a PAOK és a BATE ellen eldőlhet a sorsunk.

– Van, aki úgy kalkulál, hogy egy budapesti döntetlen a görögök ellen és egy fehéroroszországi győzelem már tavaszi folytatást jelenthet.

– Fél távnál felesleges számolgatni. Különben is, az a legtisztább, ha mindkét találkozót megnyerjük. Képesek vagyunk rá! Attól a pillanattól fogva, hogy elkészült a sorsolás, az lebeg a szemünk előtt, hogy továbblépjünk a csoportból. Azt nem tehetem hozzá, hogy jelen pillanatban több esélyünk van erre, mint a PAOK-nak és a BATE-nak, de hogy kevesebb sincs, az is biztos.

– Térjünk vissza a magyar valóságba: vasárnap már Kisvárdán lesz meccsük. Legutóbb, a londoni vendégjáték után simán kikaptak az MTK-tól...
– Az a vereség is bizonyította, hogy egyik nap hiába játszol jól a Chelsea otthonában, a következőn igencsak megszenvedhetsz bármelyik magyar együttes ellen. Ennek fényében úgy készülünk az előttünk álló feladatra, hogy Kisvárdán semmivel sem lesz könnyebb dolgunk, mint Szalonikiben volt. Sok időnk ugyan nincs pihenni a két mérkőzés között, ám ez nem lehet mentség. Labdarúgók vagyunk, az a kötelességünk, hogy amikor kell, felmenjünk a pályára, és a legjobbat hozzuk ki magunkból. Ha vasárnap sikerül, nyerhetünk.

– Egyvalamit áruljon még el: Loic Negónak mennyi szerepe volt a góljában?
– Ezek szerint súgott önnek... A meccs előtt ő festette be a hajam egy részét pirosra, meggyőződése, ennek köszönhetem, hogy jól ment a játék. Miután az UEFA honlapján is azt írták, hogy az én séróm a legjobb az Európa-ligában, nyomban jelezte, fizetnem kell neki.

– Jogos a követelése?
– Valamilyen szinten igen, de szerintem a góllal rendeztem a számlát.

EURÓPA-LIGA, L-CSOPORT

Szeptember 20.
PAOK–Chelsea 0–1
MOL Vidi FC–BATE Boriszov 0–2
október 4.
BATE Boriszov–PAOK 1–4
Chelsea–MOL Vidi FC 1–0

október 25.
Chelsea–BATE Boriszov 3–1
PAOK–MOL Vidi FC 0–2
november 8.
18.55: BATE Boriszov–Chelsea
18.55: MOL Vidi FC–PAOK
november 29.
18.55: BATE Boriszov–MOL Vidi FC
21.00: Chelsea–PAOK
december 13.
18.55: PAOK–BATE Boriszov
18.55: MOL Vidi FC–Chelsea

AZ L-CSOPORT ÁLLÁSA
1. Chelsea 3 3
5–1 +4  9
2. PAOK 3 1 2 4–4 0 3
3. MOL VIDI FC 3 1 2 2–3 –1  3
4. BATE Boriszov 3 1 2 4–7 –3  3