Marko Nikolics megdicsérte játékosait a Stamford Bridge-en, de a helyzetkihasználást sajnálja (Fotók: Szabó Miklós)


– A mérkőzést lezáró sajtótájékoztató után az angol újságírók tapssal búcsúztak öntől. Érhette volna nagyobb öröm?
– A döntetlen boldogabbá tett volna – felelte a Nemzeti Sportnak Marko Nikolics, a Vidi FC vezetőedzője. – Megtisztelő, hogy ily módon fejezték ki a megbecsülésüket, úgy tűnik, megbizonyosodtak afelől, hogy amit a meccs előtt mondtam, nem üres szólam volt. Harcos, a jó eredményért mindent megtevő csapatot ígértem, és a nézők azt is láthattak a pályán. Ennélfogva a taps nem nekem, hanem a játékosoknak jár.

„JÓ LENNE HÉTRŐL HÉTRE ILYEN MECCSEKEN PÁLYÁRA LÉPNI”
LOIC NEGO: – Az angoloknak több lehetőségük volt, de előttünk is adódtak helyzetek. Én is lőhettem volna gólt: addig cseleztem, amíg már csak a kapus állt velem szemben, de erőtlenül lőttem. Nem láttam, hogy Marko Scsepovics üresen állva kéri a labdát, ha észreveszem, passzolok neki. Ez a meccs is bizonyította, a különbség a klasszis játékosok és a „normális” játékosok között ott jön ki, hogy a döntő pillanatban hogyan reagálnak, jó megoldást választanak-e vagy sem. A szurkolóknak köszönjük a biztatást, óriási élmény volt idegenben ennyi magyar néző előtt játszani. A továbbjutásról nem kell lemondanunk, ha a következő körben nyerünk Szalonikiben, versenyben leszünk a második helyért. A nemzetközi mérkőzéseken más a tempó, mint az NB I-ben, jó lenne hétről hétre ilyen meccseken pályára lépni. Büszkén hagyhattuk el a Stamford Bridge-et.
FIOLA ATTILA: – Más ez a vereség, mint a BATE elleni volt, a végeredmény mégis ugyanaz: pont nélkül maradtunk. Holott jól játszottunk, némi szerencsével a döntetlent megcsíphettük volna. A helyzetkihasználásunkon muszáj javítani, nem engedhetjük meg, hogy mindent kihagyjunk. Aki a kezdés előtt megnézte a két csapat összeállítását, aligha fogadott volna arra, hogy ennyire kiélezett lesz a meccs. Nem voltunk betojva, szép is lett volna, ha remegő lábbal lépünk pályára azon a mérkőzésen, amelyet annyira vártunk. Hellyel-közzel sikerült úgy futballoznunk, ahogy szerettünk volna, de utólag ez már nem számít. Megemelem a kalapom a Chelsea sztárjai előtt, mert amellett, hogy fantasztikusan bánnak a labdával, a pályán és azon kívül is szimpatikusan viselkedtek. Jó lenne minden hétvégén ilyen játékosokkal találkozni!
KOVÁCS ISTVÁN: – Szerintem jól lőttem el a labdát. Szokás mondani, hogy valami nüanszon múlik, hát ez most tényleg azon múlt. Állítom, tíz hasonló szituációból kilenc góllal végződik, nagyon bánt, hogy ez volt a tizedik. Én már bent láttam a labdát, de Kepa bizonyította, nem véletlenül fizettek érte akkora összeget a nyáron, amekkorát kapusért még soha. Amikor átvettem a labdát, tudtam, hogyan szeretném elrúgni, korábban próbálkoztam már hasonló megoldással. Gary Cahill zárta a rövidet, de takarta Kepa elöl a kilátást, ráadásul a labda a földön ment – tényleg nem tudom, hogyan védte ki a kapus. És ha ez nem lett volna elég, a kipattanóról egy hajszállal maradt le Pátkai Máté. Ha már egyszer eljutottunk erre a szintre, a jövőben sem szeretnénk lejjebb adni.
JUHÁSZ ROLAND: – Javarészt megvalósítottuk, amit elterveztünk. A meccs előtt úgy fogalmaztam, ez vizsgafeladat számunkra – szerintem vettük az akadályt. A hiányérzet azonban ott bujkál bennem: ha az egyik helyzetünket gólra váltjuk, talán nem kellene beérnünk a szimpatikus vesztes szerepével. Moratával nagy csatát vívtunk, az egyik párharcnál kimozdult egy foga, ez benne van a futballban. Felemelő volt érezni a magyar szurkolók támogatását, remélem, úgy indultak haza, hogy amit tőlük kaptunk, a teljesítményünkkel viszonoztuk. Tizenhárom évvel ezelőtt már játszottam itt, akkor mutatkoztam be az Anderlechtben, s egy-nullás vereséget szenvedtünk. Újabb tizenhárom év múlva legfeljebb nézőként térhetek vissza, de ha esetleg jövőre lenne egy Chelsea–Vidi a BL csoportkörében, még beleférne a pályafutásomba.

– Ön mit mondott nekik a lefújás után?
– Csak kezet ráztam velük, gratuláltam nekik. Büszkék lehetnek arra, amit letettek az asztalra, de csalódottságot is olvastam le az arcukról. Hozzáteszem, ez így van rendjén, még ha a Chelsea-től is kap ki hatalmas küzdelemben valaki, ne érjen fülig a szája. Az én érzéseim is vegyesek. Egyfelől örülök, hogy méltó ellenfelei voltunk Európa egyik legjobb együttesének, másfelől elkeserít, hogy pont nélkül maradtunk. Talán némi szerencse, az extra minőség hiányzott ahhoz, hogy jókora meglepetést szerezzünk. Nem csak azért keltünk útra, hogy jó benyomást tegyünk az angolokra, hanem azért is, hogy jó eredményt érjünk el. Nos, a jó benyomás megvolt, ám a jó eredmény még várat magára.

– Két meccs, két vereség a csoportkörben. Mikor álltak közelebb a döntetlenhez, a BATE vagy a Chelsea ellen?
– A két találkozót nem érdemes összehasonlítani. A fehéroroszok ellen többet birtokoltuk a labdát, de elkövettünk két hibát, s két gólt kaptunk. Azon a mérkőzésen is hadilábon álltunk a gólszerzéssel – mondanom sem kell, miben kell javulnunk.

– A mérkőzés előtt nem titkolta, Maurizio Sarri az egyik kedvenc edzője. A meccs után váltott vele néhány szót?
– Tényleg csak néhányat. Elismerően nyilatkozott rólunk – ennek azért örültem.

– Hogy olasz kollégája gondban lehetett, jelzi, a szünet után Eden Hazard-t is bevetette, holott a hírek szerint nem tervezte.
– Hazard-t én is beállítottam volna… A földkerekség egyik legjobb futballistája. Azt azonban szögezzük le, a világ labdarúgása nem Hazard-ból áll, sőt, még a Chelsea sem egyenlő vele. Kiváló edző, fantasztikus játékoskeret, dicső múlt és fényes jelen – ez a Chelsea. Olyan klub, amelyet méltán sorolnak a csúcskategóriába.

– A Vidi hová tartozik?
– Amit az elmúlt tizenhat hónapban elértünk, azzal bizonyítottuk, ott a helyünk, ahol most vagyunk: az Európa-liga csoportkörében. Amióta Székesfehérvárra szerződtem, a Vidi megnyerte a bajnokságot, miközben eljutott előbb az Európa-liga, majd a Bajnokok Ligája rájátszásáig. Augusztus végén egy kis lépés hiányzott ahhoz, hogy belépjünk a BL kapuján, de a jelek szerint még nem voltunk eléggé jók hozzá. Azt viszont senki sem kérdőjelezheti meg, hogy fokozatosan lépegetünk előre, egyebek mellett ezért is vívtunk olyan jó meccset a Chelsea-vel, amilyenre senki sem számított.

– Ön sem?
– De én igen! Éppen az elmúlt tizenhat hónap tapasztalata mondatta velem a mérkőzés előtt, hogy ha kellőképpen fegyelmezettek és bátrak vagyunk, maradandót alkothatunk. Ahogyan a fegyelmezettség, a bátorság sem hiányzott a játékunkból, kár, hogy a helyzetkihasználásunk olyan volt, amilyen.

– Mit remél a folytatástól?
– Három hét múlva a PAOK vár ránk, amely négy-egyre nyert a minket Budapesten legyőző BATE otthonában…

– Vagyis nincs esélyük Szalonikiben?
– Miért ne lenne?! Ha így tudtunk futballozni a Stamford Bridge-en, a PAOK vendégeként sem adhatjuk alább! Ha nyernénk, és közben a Chelsea megtenné azt a szívességet, hogy legyőzi a fehéroroszokat, három kör után egy csapat állna kilenc ponttal, míg a másik három egyaránt hárommal. A továbbjutás pedig nyílt lenne… Hogy aztán a hatodik kör után hogyan mutat majd a tabella, megjósolhatatlan, de egyvalamit garantálok: az utolsó pillanatig harcolunk.

– Ez megtenné végszónak, csakhogy vasárnap megint játszanak, igaz, nem Londonban és nem a Chelsea ellen, hanem Felcsúton és az MTK ellen.
– Nem lesz probléma a motivációnkkal. Minden mérkőzésen megkövetelhető az az elszántság a srácoktól, ami a Stamford Bridge-en jellemezte őket. Ha valami miatt kissé aggódom, az a kimerültség. Hajnali három órakor indultunk vissza Angliából, reggel hétnél hamarabb senki sem ért haza – bár eredetileg úgy volt, délután edzünk, jobbnak láttam, ha mindenki pihen. Mindenesetre felkészültünk az MTK-ból, meglátjuk, mire lesz elég. Hiszek a győzelemben, ám ahhoz, hogy besöpörjük a három pontot, szükségünk van a szurkolókra is. Ezúton is köszönöm, hogy rengetegen elkísértek bennünket Londonba, és csodás hangulatot teremtettek, ugyanakkor ezúton is kérem, minél többen jöjjenek el Felcsútra. Jó lenne, ha kétszáz helyett legalább kétezer néző előtt játszhatnánk. Nem magam, hanem a játékosok miatt kérem. Mert megérdemlik.

EURÓPA-LIGA
CSOPORTKÖR, 2. FORDULÓ
L-CSOPORT
CHELSEA (angol)–VIDI FC 1–0 (Morata 70.)

A CSOPORT MÁSIK MÉRKŐZÉSÉN
BATE Boriszov (fehérorosz)–PAOK (görög) 1–4 (Szkavis 61., ill. Prijovics 6., Léo Jabá 11., 17., Pelkasz 73.)

AZ L-CSOPORT ÁLLÁSA
1. Chelsea 2 2 2–0 +2 6
2. PAOK 2 1 1 4–2 +2 3
3. BATE Boriszov 2 1 1 3–4 –1 3
4. VIDI FC 2 2 0–3 –3 0
NB I, 2018–2019, 10. FORDULÓ
OKTÓBER 6., SZOMBATHELYSZÍN  
JÁTÉKVEZETŐ 
14.45: Bp. Honvéd–DVTK (Tv: M4 Sport)
Budapest, Új Hidegkuti Nándor StadionSzőts Gergely
17.00: Újpest–Puskás Akadémia
Budapest, Szusza Ferenc StadionErdős József
17.00: Mezőkövesd–Haladás
Mezőkövesd, Városi StadionAndó-Szabó Sándor
17.00: Paks–Kisvárda
Paks, Városi Stadion
Radványi Ádám
19.30: FTC–DVSC (Tv: M4 Sport)Budapest, Groupama ArénaIványi Zoltán
OKTÓBER 7., VASÁRNAP
  
18.00: Mol Vidi FC–MTK (Tv: M4 Sport)Felcsút, Pancho Aréna Kassai Viktor
TABELLA • GÓLLÖVŐLISTA