Holman Dávid nagyot küzdött, majd győztes gólt lőtt (Fotó: Szabó Miklós)

 

„A báró egy csomó bonbont és cukros mandolát hozott Apolkának.” (Mikszáth Kálmán)

„Büszke főúr, ki előtt csak a bárónál kezdődik az ember.” (Jókai Mór)

„Rébuss báró egy finom, gúnyos mosolyt harapott el.” (Herczeg Ferenc)

Ha a báró szót olvassuk vagy mondjuk ki, érzünk benne valami ódon, 19. századi nemesi hangulatot, kastélyok hűvösét, finom urak előkelőségét. Eleganciát, nagyvonalúságot, a világ apró-cseprő bajain túllépő könnyedséget. Meg talán kényelmességet, ráérősséget is, a kiváltságosok előjogát az élet izzadságmentes élvezetére.

Milyennek képzeljük a futballistát, akit Bárónak becéznek? Megjelenése a pályán tekintélyt parancsoló, mozgása minden görcsösségtől, erőlködéstől mentes, a sietség távol áll tőle. Társai főúri tisztelettel viseltetnek iránta, néha illedelmesen bekopognak dolgozószobájába egy-egy passzért, ha pedig a szélen leheletfinom csellel átejtette emberét, lakkcipőjében tol még egyet a labdán, elpöffent egy szivart, tölt egy pohárka konyakot, és csak utána íveli középre a kapu elé.

Csak találgatni tudjuk, mivel érdemelte ki Holman Dávid a Slovan Bratislava elnök-tulajdonosától a Báró állandó jelzőt, mindenesetre a pozsonyi csapat szerdai Európa-liga-mérkőzése előtt megsúgták nekünk, a nagyfőnök páholyában gyakorta elhangzik mozdulatai láttán a kifejezés. Iván Kmotrík, a beruházásai révén számos területen aktív, hatvanéves szlovák üzletember személyesen nézte meg az El harmadik selejtezőkörében rendezett, Dundalk elleni párharc első találkozóját (bár valószínűleg százszor szívesebben cserélte volna az élményt bármilyen BL-mérkőzésre a tévé előtt, csak hát együttese a montenegrói Szutjeszka elleni selejtezőn néhány hete elvérzett...), és a kezdés előtt a VIP-páholyban alkalmunk nyílt megkérdezni őt a 26 éves magyar csatárról, meg persze az emlegetett becenévről. Amikor szóba hoztuk az immár a válogatottban is felavatott Slovan-játékost, a koszovói Feronikeli elleni korábbi El-visszavágó kulcsszereplőjét (gól, gólpassz), a sokat látott Slovan-vezér árulkodó mosollyal csak ennyit mondott: „Liebling...”

Holman gólöröme

Ha nem is ennyire tömören, de a sajtószektorban mellettünk ülő szlovákiai magyar televíziós kolléga is hasonló értelemben beszélt a csatár pozsonyi helyzetéről – igaz, ő nem az elnök-tulajdonos véleményét elemezte, sokkal inkább Ján Kozák megbízott vezetőedzőjét. Szerinte a 39 éves, korábbi 25-szörös válogatott szlovák válogatott tréner saját játékoskori önmagát is viszontlátja Holmanban, stílusuk hasonló (mellesleg messziről nézve kétoldalra fésült frizurájuk is), egyiküket sem villámsebességükért vagy szédületes futóteljesítményükért szerették meg a szurkolók, de mindkettejüket megszerették – a grófi elegancia nem csak Jókai-regényekben, de futballpályán is vonzó. A magyar Slovan-történet kevésbé romantikus szálát Guzmics Richárd írja, azaz csak írná, ha egyszer-egyszer odaengednék a pályára; sajnos a 32 éves hátvéd az aktuális idényben még egy percet sem kapott.

A pozsonyi Európa-liga-mérkőzésen több figyelemre méltó tapasztalatot rögzíthettünk. Egyrészt a betonkeverők és körülkerített munkagödrök között bolyongva már a meccs előtt megállapíthattuk, a márciusban felavatott, látványos, 22 500 nézőt befogadó Téglamezei Stadion (a szlovák nemzeti stadion) még valóban nincs teljesen kész, válogatott mérkőzést legalábbis korai lenne idehozni. Másrészt kiderült, a Dundalk tisztes ír munkásfutballt játszó, őszinte és egyszerű csapat, amely őrzi jó értelemben vett elszigeteltségét: huszonöt tagú játékoskeretéből húszan írek, hárman északírek (továbbá van egy angol és egy kongói futballistája), a labdarúgóival jellemzően egyéves szerződést köt, így a játékoseladással üzérkedés fogalmát gyakorlatilag nem ismeri. Harmadrészt észrevehettük, hogy Holman Dávid igazán vezéregyénisége a mai Slovannak: a veszélyes támadások általában az ő közreműködésével futottak, a szögleteket, szabadrúgásokat ő végezte el, a visszavont támadó szerepkörét rugalmasan kezelve többször a védővonal előtt gyűjtötte össze a labdát. Ami pedig a legfontosabb: amikor a helyszínen szurkoló tízezer ember már-már tudomásul vette a 0–0-s döntetlent, a 86. percben a Dejan Drazics lövése nyomán kapufáról visszapattanó labdát a magyar támadó 12 méterről a bal alsó sarokba lőtte, kiharcolva csapata 1–0-s győzelmét. A Holman nevét skandáló Slovan-tábor tagjaiban szikrányi kétség sem volt afelől, ki volt ezen az estén a pozsonyi báró...


EURÓPA-LIGA

SELEJTEZŐ, 3. KÖR, ELSŐ MÉRKŐZÉS
Slovan Bratislava (Pozsony, szlovák)–Dundalk (ír) 1–0
(Holman 86.)