Marko Nikolics (jobbra) jellegzetes pólóban ünnepelte a Partizan-sikereket

 

 
Hat év után nyert ismét csoportmeccset magyar csapat
Nikolics: Taktikai szempontból tökéletes meccset játszottunk
Juhász Roland: A helyén kell kezelni a sikert
Amatőr módon önmagát verte meg a PAOK – lapszemle 
2004 óta nem láttunk olyan bravúrt, mint amit a Vidi bemutatott

Kevés olyan szoros barátságot ismer a futballszurkolók világa, mint amilyen a PAOK és a belgrádi Partizan fanatikusai között kialakult az évtizedek során. Ez a kapcsolat jóval több annál, mint hogy mindkét klub fekete-fehérben virít – egy a mottó, egy a vallás és egy az ellenség is. Utóbbiból kettő is akad: az Olympiakosz Pireusz és a Crvena zvezda. A PAOK hívei szívből szurkolnak a Partizannak, és igaz ez fordítva is. Miként az is, hogy szívből gyűlölik az imént említett két csapatot.

Ezek után nem nehéz elhinni, hogy tavaly májusban, amikor a Partizan háza táján a bajnoki címet és a Szerb Kupa-győzelmet ünnepelték, Szalonikiben is durrant egy-két pezsgős üveg. A belgrádi fiesztáról készült fotók eljutottak Közép-Makedónia székhelyére is, hogy aztán egy éles szemű fanatikus kiszúrja: a Partizant csúcsra juttató szakemberen olyan póló feszül, amely a két klub életre szóló cimboraságát hirdeti.

Ha esetleg valakinek nem ugrana be: a belgrádi együttes akkori vezetőedzőjét Marko Nikolicsnak hívják.

„Aki valaha volt a Partizan-család tagja, figyelemmel követi a PAOK eredményeit – árulta el a 2017 júniusa óta már a Vidi élén álló edző. – Nekem is vannak barátaim Szalonikiben, a szerdai edzés előtt találkoztam is velük a stadion bejáratánál. Erős a klubokat összekötő kapocs, magam is szívesen emlékszem vissza arra a belgrádi mérkőzésre, amelyet telt ház előtt vívott a két csapat. A történethez hozzátartozik, úgy volt telt ház, hogy csak barátságos meccset játszottunk. A szóban forgó trikó valóban rajtam volt, igaz, nem mindennapi körülmények között került hozzám. Amikor a diadalokat ünnepelve egy nyitott autóbusszal döcögtünk végig Belgrád utcáin, egy fiatalember fáradhatatlanul követett bennünket, miközben folyton kérlelt, adjam neki a duplázás apropóján készített pólómat. Kitartó volt, annyi szent, így hát egy idő után eleget tettem a kérésének. Ő azzal a lendülettel nekem adta az övét, amit én persze rögvest felvettem, mégsem lett volna szerencsés félmeztelenül folytatni az utat. Azzal csupán utólag szembesültem, hogy a minta a Partizan és a PAOK örök barátságának állít emléket – nem mintha szégyelltem volna, hogy magamra húztam. Két dolog mindenesetre biztos. Az első: örülök, hogy most Szalonikben lehetek. A második: ma már nem a Partizan, de még csak nem is a PAOK, hanem a Vidi a legfontosabb nekem.”

Ezt egyébként a Marko Nikolics által viselt felső is jelezte: a fehérvári klub címere díszelgett rajta.

A sors (na jó, a gyártó) jóvoltából fekete alapon fehéren.