Szabó Tünde sportért felelős államtitkár szerint tavaly többször is sporttörténelmet írtunk (Fotó: Földi Imre)

 
– Mozgalmas, ugyanakkor rendkívül eredményes esztendőt tudhatunk magunk mögött, talán nem túlzás kijelenteni, hogy 2017 a magyar sport éve volt.

– Egyetértek a megállapítással, hiszen tavaly több alkalommal is sporttörténelmet írtunk – válaszolta Szabó Tünde sportért felelős államtitkár. – Világ- és Európa-bajnokokat ünnepeltünk, kilenc érmet szereztünk a hazai rendezésű vizes világbajnokságon, a londoni atlétikai vb-n magyar ezüst és bronz született, férfi teniszválogatottunk huszonkét év után ismét bejutott a Davis-kupa világcsoportjába, a Győr női kézilabdacsapata Európa legjobbja lett. Az universiádén ötvenkét éve nem volt ennyire eredményes a magyar csapat, a győri európai ifjúsági fesztiválon pedig a 2017-es volt az eddigi legjobb szereplés.

 SZABÓ TÜNDE
„Fontosnak tartom, hogy a sportolókat ne csak akkor ünnepeljük meg, amikor hozzák a sikereket, amikor elérik a szép eredményeket, hanem később méltó módon is, olyan közegben, ahol a figyelem tényleg csak rájuk irányul, ahol ők és a teljesítményük áll a középpontban. Az M4 Sport – Az Év Sportolója Gála mindig a magyar sport egyik nagy ünnepe.”

– A sok-sok érem mellett házigazdaként is bizonyítottunk több sportágban: a Magyarországon megrendezett világversenyeknek milyen hozadéka lehet?
– Az elmúlt esztendőben nyolcvanegy hazai rendezésű sporteseménynek adtunk otthont, ha ehhez hozzávesszük az utánpótlás-viadalokat, akkor ez a szám 109-re emelkedik. Magyarország valaha volt legnagyobb sporteseménye lett a vizes világbajnokság, amely amellett, hogy hazánkra irányította a nemzetközi figyelmet, további pozitív hatásokkal is bírt. Olyan embereket sikerült hazánkba hívni, akik a világbajnokság nélkül nem biztos, hogy Magyarországot választották volna. A helyszínekre 485 ezren látogattak ki, miközben a budapesti és balatonfüredi szállodák telt házzal üzemeltek. A vb másik hosszú távú hozadéka, hogy a fővárosban olyan városfejlesztő beruházások valósultak meg, melyekre már régóta, a világbajnokság megrendezésétől függetlenül is szükség volt. Ne menjünk el szó nélkül amellett sem, hogy a világbajnokságnak érezhetően közösségteremtő ereje is volt, hiszen közösen éltük meg a sportsikereket, ugyanakkor az is bebizonyosodott, hogy képesek vagyunk megszervezni és lebonyolítani egy ilyen nagyszabású világeseményt.

– Ne feledjük el, hogy az utánpótláskorúak korosztályos világversenyein is kimagaslóan szerepeltek a magyar fiatalok – hogy látja, mennyiben köszönhető ez az elmúlt évek tudatos építkezésének?
– A 2017-ben életbe lépő sporttörvény-módosítás jelentős változásokat hozott a magyar sportban, többek között az egycsatornás finanszírozási rendszer megvalósításával. Az utánpótlás-nevelés területe az állami sportirányításhoz került vissza, a sportért felelős államtitkárság keretei között pedig létrejött egy kifejezetten az utánpótlással foglalkozó helyettes államtitkárság is.

– Vagyis a sportágfejlesztési koncepció, a látványsportágak, valamint a kiemelt sportágak támogatási rendszere és a felzárkóztatási alap már meghozta az első sikereket?
– Hogy a magyar sportpolitika jó úton halad, azt a kétezertizenhetes év eredményei egyértelműen igazolják. Fiataljaink fantasztikusan szerepeltek a világversenyeken, és már a felnőttek között is nagyszerűen helytálltak, ezek egyértelműen az utánpótlás-nevelési stratégiánk első meggyőző és biztató eredményei!



– Melyek ennek a stratégiának a legfontosabb elemei?
– Az egymásra épülő komplex utánpótlás-programstruktúra hattól huszonhárom éves korig támogatja anyagilag és szakmailag a tehetséges gyermekek és fiatalok sportpályafutását. A Sport XXI a sportági alapok szélesítése érdekében 6-tól 14-15 éves korig igyekszik minél több gyermeket bevonni a rendszeres testedzésbe, így nyújtva széles bázist a Héraklész programhoz. Ez a program húsz sportágban segíti a legtehetségesebbek felkészülését – anyagi forrásokat biztosít a versenyeztetéshez, jól képzett szakembereket von be a munkába, emellett koordinálja a fiatal sportolók központi edzőtáborban és válogatott keretedzésen való részvételét. A program sikerességét bizonyítja, hogy a riói olimpián induló sportolóink hetvennégy százaléka volt korábban részese a programnak, míg a vizes vb és a győri EYOF indulói közül szinte mindenki.

 
„A magyar sportnak az Év sportolója-díj az Oscarja!”
Az Év sportolója gála méltó lesz a hősökhöz
 Az Év sportolója gálához kapcsolódó korábbi írásainkat itt olvashatja!

– A csapatsportágakban már jól működik az akadémiai rendszer, most úgy tűnik, ez a folyamat elindul az egyéni sportágakban is – ezen a téren hol tartunk jelenleg?
– Az akadémiai rendszer célja az, hogy szakmai műhelyekként segítsék a fiatalok mentális és fizikai felkészülését profi szakmai irányítással modern infrastrukturális környezetben. Az előkészületek már elkezdődtek négy sportágban, úszásban, öttusában, tornában és kajak-kenuban.

– Mind a verseny-, mind a szabadidősportban elengedhetetlen az edzői jelenlét: mit tesznek a megbecsülésükért?
– Az edzői támogatási rendszer 2017-ben vált teljessé. Az utánpótlásedző-program célja kifejezetten a legfiatalabb korosztállyal foglalkozó edzők és sportszakemberek jövedelmi viszonyainak javítása, illetve életpályájuk megalapozása. Egyértelműen az a cél, hogy olyan életpályamodellt biztosítson, amellyel ezek a szakemberek az utánpótlás-edzői pályán és itthon tarthatók. A kiemelt edzői programmal és a Gerevich-programmal együtt így vált teljes egésszé az edzők támogatási rendszere.

– A sport nem csak az élsportról szól.
– Az elmúlt évben is sokat tettünk azért, hogy a magyar lakosság minél nagyobb hányada mozogjon rendszeresen, és ismerkedjen meg a mozgásban gazdag, egészséges életmóddal. Tavaly már egymillió-kétszázezer gyermek mozgott mindennap az iskolákban, a felnőttek és az idősebb korosztály számára pedig számos program és létesítmény biztosítja a minőségi testmozgást.

– Az út tehát jó, ezen haladnak tovább a jövőben is?
– Igen, a tavaly meghozott intézkedések nemcsak rövid, hanem hosszú távon is szolgálják a magyar sport, a magyar lakosság, egész Magyarország erősödését és eredményességét. A megkezdett irányok szerint haladunk tovább, emellett növeljük az utánpótlásban dolgozó edzők támogatását, szélesítjük a támogatott sportiskolai intézmények körét, és támogatjuk az utánpótlás-neveléssel foglalkozó sportszervezeteket. Élsportolóink számára továbbra is olyan körülményeket biztosítunk, hogy továbbra is csak azzal kelljen foglalkozniuk, hogy felkészüljenek a versenyekre és azokon a lehető legjobb teljesítményt nyújtsák. 2018-ban a szabadidősportra harminc százalékkal többet fordítunk, és több jut a verseny- és élsportra, valamint az utánpótlássportra is 2017-hez képest.

LEGENDA A SZÍNPADON
Az M4 Sport – Az Év Sportolója Gála január 4-i sajtótájékoztatóján Szabó László, a gálaest kreatív producere rejtélyesen utalt arra, hogy egy híres és népszerű művész épp a január 11-i rendezvényen lép több mint egy év után újra színpadra. A Nemzeti Sport megtudta, hogy a Kossuth- és Balázs Béla-díjas érdemes művészről, Cserhalmi Györgyről, a Nemzet Színészéről van szó, aki súlyos betegsége miatt régóta nem vállalhatott szerepeket.
„Az értesülés igaz – mondta lapunk megkeresésére a 69 éves színművész. – Szabó Laci megkeresett, hogy vállalnék-e a gálán egy rövid szereplést Udvaros Dorottyával. Visszakérdeztem: Dorottya is benne van? Amikor mondta, hogy igen, akkor azonnal rávágtam, hogy nincs is több kérdésem, csináljuk! Dés László népszerű szerzeményét, a Minden utcasarkon azt beszélik rólad... kezdetű dalt adjuk elő, és Hrutka Robi zenekara kísér majd minket.”
Arra a kérdésre, hogy miért éppen az év legjobb sportolóit és edzőit díjazó gálán jött el a visszatérés pillanata, Cserhalmi György azt felelte lapunknak: „Hatvanéves viszony fűz a sporthoz. Fiatalon vívó voltam, és én még annak a generációnak a tagja vagyok, amelyet úgy neveltek: »A találatot be kell vallani.« A BVSC-ben versenyeztem, jól is ment a vívás, ifistaként egyéniben és csapatban is nyertem egy-két országos bajnokságot. Csak akkor hagytam fel vele, amikor felvettek a Színművészeti Főiskolára, mert a kettőt már nem lehetett együtt művelni, én pedig a színház mellett döntöttem. De ma is mindig nézem a tévében a közvetítéseket, és olyankor jár a kezem-lábam. Imre Géza olimpiai döntőjébe beleőszültem, majd' infarktust kaptam, úgy szurkoltam neki. Örök szerelmem maradt a sport.”