Profizmus és a tudatosság
 „Gergő elmúlt éve – amelyben újfajta edzésmunkába is kezdtünk – ráment a korosztályváltásra, nagy lendülettel érkezve a juniorok közül ő is megtapasztalta, a felnőtteké más világ. Ősszel kézsérülés hátráltatta, amelynek vége a januári műtét lett, ezt követően rendkívüli profizmussal és tudatosan építette fel magát – tulajdonképpen a kényszerpihenő ideje alatt vált felnőttversenyzővé. Már a márciusi budapesti Grand Prix-n is voltak biztató jelek a vívásában, Párizsban pedig elérte az üzemi hőmérsékletet” – nyilatkozta Dancsházy-Nagy Tamás, a férfi párbajtőr-válogatott vezetőedzője. 

– Nem kis tétje volt a hétvégi világkupa-viadalnak, amely egyfelől az első olimpiai kvalifikációs csapatviadal, másfelől egyéniben az utolsó hazai válogató volt. Miként tudott éppen a szezon egyik legfontosabb versenyén kimagaslóan teljesíteni?
– Nagyon tudatosan készültem az eseményre, amelyen tökéletesen sikerült kizárnom, mi minden múlhat rajta – felelte a Bp. Honvéd 21 éves párbajtőrözője, Siklósi Gergely, aki a 19 éves Koch Mátéval (Vasas SC) együtt bronzérmet nyert a rekordnagyságú, háromszázhetven tagú mezőnyben a párizsi világkupán. – Éppen az volt az erősségem, egyben a siker kulcsa, hogy nem volt rajtam teher, egyik asszómban sem éreztem a tétet, mert úgy fogtam fel, én csak nyerhetek ebben a szituációban. Azzal a céllal léptem pástra Franciaországban, hogy élvezzem a vívást a szezon utolsó világkupaversenyén.

– A terv bizonyára megvalósult, láthatóan felszabadultan vívott.
– És végre magabiztosan. Már a 64-es tábla első meccsén éreztem, hogy jól megy, és hogy ebből aznap lehet valami. A harmadik hely az elmúlt másfél-két év munkájának eredménye, amely mostanra érett be. Eddig nem voltam biztos a tusaimban, nehezen is jöttek a találatok, az asszóimra rendre rágörcsöltem. Most higgadt, laza vívással uraltam és irányítottam végig a meccseimet, az ellenfeleim pedig azt tették, amit én akartam, hogy csináljanak.

– Sorra gyűjtötte a jelentős skalpokat. Melyik asszója volt kulcsfontosságú?
– Az Andrea Santarelli elleni nyolcaddöntő. Az olasz nagyon technikás vívó, a válogatott oszlopos tagja, de ellene is sikerült kézben tartanom az asszót, és végig vezettem. Aztán 13:13-nál felzárkózott, ettől egy pillanatra meg is ijedtem, de végül sikerült visszarázódni a higgadt állapotba, és 15:14-re nyertem.

 
Kvótaszerző pozícióban Párizs után

– A párizsi világkupa légkörére magyar oldalon rányomhatta a bélyegét az extra tét. Érezhető volt a válogató okozta feszültség?
– Én – ahogyan minden mástól – ettől is igyekeztem függetleníteni magam. Csak arra figyeltem, ki lesz a következő ellenfelem, és mit, hogyan fogok vívni ellene. Ami a magyar tábort illeti, tudtam, hogy hatalmas a feszültség, ami nyilvánvalóan csak nőtt, ahogyan Koch Máté és én meneteltünk, és ezzel párhuzamosan a többiek csúsztak vissza a rangsorban. De nem foglalkoztam ezzel, tökéletesen tudtam fókuszálni a feladatomra.

– Ne mondja, hogy a négy közé jutva sem futott át önben, hogy Koch Mátéval a hazai ranglista első két helyére ugrottak, amely a válogatási elvek szerint Eb- és vb-részvételt érhet!
– Amikor bejutottam az elődöntőbe, már tudtam, hogy az az eredmény valamit biztosan ér majd, de én tényleg nem akartam ezzel foglalkozni! Az egyéni napján délután négykor volt a kerethirdetés a másnapi csapatversenyre, mondtam az edzőmnek, Dancsházy-Nagy Tamásnak, hogy nem veszek rajta részt, mert csak arra akarok figyelni, hogy a legtöbbet hozzam ki a naptól. Csak amikor befejeztem a versenyt, akkor mondtam azt, hogy: na, lássuk, vívok-e a csapatban másnap.

– Vívott. Miután tavaly nyert a csapat Párizsban, a gördülő világranglista miatt tudható volt, előre biztosan nem lép a negyedik helyről, ellenben minél hátrébb végez, annál hátrébb csúszhat. Hatodikok lettek és a ranglista hatodik helyéről várják a folytatást. Elégedettek?
– Nem vagyunk elégedetlenek, de maradt bennünk hiányérzet amiatt, hogy az ötödik helyért egyetlen tussal kaptunk a japánoktól. Az elsődleges célt, a nyolcba jutást teljesítettük, minimum ezt az eredményt a folytatásban is mindig hozni kell. Az utolsó meccsen már nem tudtam értékes tagja lenni a válogatottnak, mert addigra elfáradtam, de jó volt megélni, hogy végig magabiztos, nyugodt, összeszokott és ütőképes magyar csapat vívott az első kvalifikációs versenyen.

– Az első felnőtt egyéni vk-érmét hozó viadalról milyen tanulságot visz magával?
– A hozzáállás fontosságát. Megtapasztaltam, mi mindenre képes az ember, ha nem görcsöl – ezen az úton fogok továbbmenni. És az eddigieknél is többet dolgozom, mert bebizonyosodott, hogy van értelme.