Walter Winans gigavagyont örökölt apjától, a lótenyésztésre és az ügetősportra sem sajnálta a pénzt (Forrás: Harness Racing Museum, New York)

Holland származású, amerikai, a cári Oroszországban, Szentpéterváron született, Angliában élt. Ez a néhány alapvető életrajzi adat is különleges figurát sejtet, hát még ha hozzátesszük, hogy rendre Hajós Alfrédéval, az első magyar olimpiai bajnokéval együtt emlegetik a nevét. Tudniillik csak ők ketten kaptak egyaránt olimpiai érmet a sport- és a művészeti versenyben nyújtott teljesítményükért, ám Walter Winans az egyetlen, aki mindkét fronton első tudott lenni: 1908-ban Londonban dupla futószarvas-lövészetben, 1912-ben Stockholmban szobrászat kategóriában utasított mindenkit maga mögé.

A holland (eredeti nevén) Wynants család a 17. század végén telepedett le Amerikában. Walter nagyapja, az 1796-ban született feltaláló, gépész, mozdony- és vasútigép-gyártó Ross Winans a vasútfejlesztési ágazatban találta meg számításait, és az 1840-es évek elejétől erősen érdekelve volt orosz földön is, ahol I. Miklós cár szívügyének tekintette a vasútépítést. Az 1851-re elkészülő Szentpétervár–Moszkva vonal gépészeti munkáit a Winans cég végezte, és miután Ross papa elhárította a felkérést, hogy vagongyártó üzemet létesítsen Oroszországban, fiait, Thomast és Williamet küldte el a cári birodalomba. A napvilágot 1852-ben Szentpéterváron meglátó Walter apja, William hatékonyan képviselte a családi vállalkozást, és alaposan megszedte magát. A krími háború (1853–1856) elvesztését követő hosszú pénzügyi válság idején az 1855 óta uralkodó II. Sándor cár által meghirdetett vasúti privatizációnak is haszonélvezője volt, sőt állítólag abból a 7.2 millió dollárnyi (9 millió rubel) összegből is vastagon jutott neki, amit a cári kormány kapott 1867-ben az Egyesült Államoktól „Orosz Amerika”, azaz Alaszka eladásáért. Becslések szerint 18-19 millió dollár (25 millió rubel) tulajdonosaként vonult vissza családjával, így a 18 éves Walterrel Angliába, Kent megyébe.

Az iskoláit Szentpéterváron elvégző, a pisztolyokkal és a puskákkal kiválóan bánó Waltert nem érdekelte a vasútfejlesztés és az üzleti élet, annál inkább a művészetek és a vadászat. A San Franciso Sunday Call 1912. július 21-i száma felidézte, hogy 1886 előtt a polgári lakosok nem használhattak fegyvert, és nem vehettek részt a hagyományos wimbledoni versenyen, ám egy alkalommal Walter Winans engedélyt kapott rá. Meg akarta mutatni a katonák és a haditengerészetnél szolgálók alkotta mezőnyben, hogy mire képes egy civil a revolverrel. Nos, a versenytársak örülhettek, hogy a lövései nem számítottak be, merthogy ő érte el a legjobb három eredményt. Miután pedig nyílttá tették a wimbledoni viadalt, Winans rendszeresen részt vett rajta, és mindannyiszor meg is nyerte mindhárom kategóriát.

Megannyi legenda keringett célzótudományáról. A Vadászlap 1908 júliusában arról írt, hogy I. Károly portugál király egyike volt a világ legügyesebb lövőinek, például harminclépésnyi távolságból ötször egymás után biztonsággal lőtt keresztül egy gyűrűn. A dupla futószarvaslövésben akkor már friss olimpiai aranyérmes Winanst azonban nála is nagyobbra tartotta, példaként említette, hogy hat egymásra rakott névjegyet 15 lépés távolságból ugyanannyi lövéssel két, illetve 12 részre osztott; 1889-ben Wimbledonban gyors egymásutánban leadott 19 lövéssel 19 apró madarat lőtt; egy francia vetélytárssal vívott versenyen 60 lövés közül 55 talált; Brightonban pedig 48 lépés távolságból egymás után 33 golyót lőtt egy kisebb madárba.

„Walter Winans, a volt, létező és leendő pisztolylövők legjobbjainak egyike, a vadasában Smith & Wesson revolverrel és lóhátról lövi a dámvadat, sőt galamblövésre is ajánlja a pisztolyt. A pisztollyal való lövésnek, a biztos pisztolylövésnek valami különös varázsa van. Talán éppen azért, mert csupán egyeseknek sikerül az átlagon felül emelkedniök, amit a puskával való lövésnél feltétlenül nehezebbnek tartok” – írta Schneider Árpád főhadnagy 1914. májusban a Vadászlapban, egyúttal ajánlotta Winans A pisztolylövés művészete című könyvét.

 TOLSZTOJ ÉS BUGATTI BARÁTJA IS INDULT

Az 1912-es olimpián írták ki először a szellemi versenyeket, szobrászat kategóriában nyolcan adták be alkotásukat. Az Amerikai ügetőlóval (képünkön) nyerő Walter Winans mögött a francia Georges Dubois kapta meg a második díjat, a harmadikat nem adták ki. Dubois egy modern stadion 14-15 méter magas, 16 méter széles bejáratának makettjével vett részt a pályázaton. Indult a versenyben a neves állatszobrász, Rembrandt Bugatti, a híres autótervező és -gyártó Ettore Bugatti öccse. (Rembrandt 1916-ban öngyilkos lett, miután megtudta, hogy az antwerpeni állatkert – ahol többnyire a vadállatokat, így az elefántokat, oroszlánokat, tigriseket tanulmányozta – a világháború alatt arra kényszerült, hogy kioltsa az állatok többségének életét.) Szintén a mezőny tagja volt az Olaszországban született, 1897-ig ott is élő orosz herceg, Pavel Trubeckoj, Rembrandt Bugatti és a Bugatti család, valamint a világhírű, nagy hatású orosz író, Lev Tolsztoj barátja. Ezen az olimpián nyerte el az irodalom kategória első díját az újkori játékok életre hívója, Pierre de Coubertin, és érdekes módon csak szobrászatban osztottak ki második helyet – a többi kategóriában, így irodalomban, festészetben, építészetben és zenében csak győzteseket hirdettek.

 

Csaknem 1000 négyzetkilométeren rendelkezett vadászati és kilövési jogosultsággal Glen Strathfarrarban, Glen Cannichben és Glen Affricban, azaz a skót felföldön, a Vadászlap 1885. november 5-i száma szerint „Angliában és Skóciában körülbelül 250 000 holdra terjedő, különböző vadban bővelkedő vadász-területeket bérelt, melyek után évenként nem kevesebb, mint 14 000 font sterling haszonbért fizet.” Pluckley közeli történelmi birtokán, a Surrenden Parkban kiterjedt lótenyésztést folytatott, magán vadrezervátumot tartott fenn bölényekkel, amerikai és európai jávorszarvasokkal, japán, vagyis szikaszarvasokkal, afrikai antilopokkal, vaddisznókkal és különféle egyéb állatokkal a világ négy égtájáról. Egyik fő törekvése volt, hogy minden ismert szarvasfaj legalább egy példányát leterítse, így Szibériában, Mandzsúriában, Japánban is vadászta őket, és az Európában ismert valamennyi faj közül 1912-re minimum egyet már elejtett. Azt állították róla akkoriban, hogy több szarvast lőtt, mint bárki más a világon. Szívesen vadászott vaddisznóra is, egy alkalommal elnyerte a császár aranyérmét Friedrichruhéban, amikor megölte a szezon legnagyobb vadkanját. Az első nagyszabású nemzetközi vadászati kiállításon, 1910-ben Bécsben díjat kapott hatvan nagyvadtrófeájáért (addig mintegy 2000-et ejtett el), és egymás után tizenkétszer győzött a brit pisztolybajnokságon.

Sok könyvet írt, közülük néhány: A pisztolylövészet művészete (1901), A sportpuska (1908), Lövészet nőknek (1911), Szarvastenyésztés szép trófeákért (1913) és Állatszobrászat (1914).

Az 1912-ben a szellemi olimpián az első díjat kiérdemlő szobrát, az Amerikai ügetőlovat  híres lováról, Bugle Marchról mintázta. Munkáival a londoni Királyi Szépművészeti Akadémián is rendre elismerést szerzett, 14 alkalommal állíthatott ki, de például Cowboy Mounting a Bucking Bronco (Ellenszegülő vadlovat betörő kovboj) című alkotásáért érmet kapott az 1900-as párizsi kiállításon. Elkészítéséhez Buffalo Bill vadnyugati show-ja adta az ötletet. Sok Buffalo Bill-szobor került ki a kezei közül, de megalkotta a lóháton ülő olasz király, III. Viktor Emánuel alakját, formázott sellőt, sőt seprűnyélen repülő boszorkányt és a hullámokból előbukkanó Aphroditét is.

Az amerikai, ám a lábát az Egyesült Államokba először csak 58 évesen (!) betevő Walter Winans világhírű lótenyésztő volt, jószágai rendszeresen szerepeltek a nemzetközi kiállításokon és ügetőversenyeken. A londoni Olimpiai Kiállítási Központban 1910-ben rendezett show-n 46 (!) lóval összesen 93 kategóriában szerepelt, és a legtöbb pénzt is ő tehette zsebre. Paripái – a kiváló trénerrel, Armstronggal – gyakran megfordultak Ausztriában és Magyarországon, ő maga először 1911 szeptemberében járt nálunk. A pozsonyi mítingen bukkant fel, és „lekötelező udvariassággal kereste az ismerkedést a magyar sportfér­fiakkal, melegen érdeklődvén a magyar sportviszonyokról. Az utolsó versenynap kellemes meglepetése volt, hogy a kettes fogatú versenyben Winans maga is részt vett” – adott beszámolót a Budapesti Hírlap.

A halál is a pályán érte száz évvel ezelőtt: 1920. augusztus 13-án egy dagenhami ügetőversenyen hajtotta Henrietta Guyt, amikor szívrohamot kapott, és lova a halott – egyes források szerint koponyatörést is szenvedő – Winansszal haladt át a célvonalon. Úgy tartják, ekkorra szinte egy fillérje sem maradt, mert a hatalmas vagyona döntő részét kitevő orosz értékpapírok elértéktelenedtek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom miatt.