Öttusa-vb: Albert hercegnek tetszett a helyszín és a rendezés

– Valóságos kavalkád volt a Kincsem parkban rendezett öttusa-világbajnokság: élvezte?
– Nagyszerű a helyszín, még akkor is, ha a lóversenypályáról áthallatszik a kommentár! – felelte jóleső kacajjal II. Albert monacói herceg, aki sok pozíciója mellett a Nemzetközi Öttusaszövetség tiszteletbeli elnöke is, e minőségében érkezett Budapestre. – Vicces, hogy odaát harsog a hangosbemondó, miközben mi a túloldalon az öttusaversenyeket követnénk, de kiváló a környezet, megfelelő a különböző diszciplínáknak, és a hatalmas lelátó is a nézőknek.

– Elégedett a nézőszámmal?
– Igen. Noha az eső nem tett jót szombaton, a vasárnapi zárásra ismét megtelt a környék. Nagyon jó látni, mennyire kedvelik itt ezt a sportágat, és hogy milyen elevenek a nézők, még szombaton, a rossz idő ellenére is nagyszerű volt a hangulat! Nekem pedig megtiszteltetés, hogy ismét visszatérhettem Budapestre.

– Tetszett a szervezés, az új formula, hogy egy székből követhető a verseny?
– Az embereket érdekli az újfajta öttusa. Annak idején nagy változás volt, hogy egynapos lett, aztán jött a laser run, most pedig, hogy minden egy helyen legyen. Más lett az öttusa ritmusa is, és habár mindig időbe telik hozzászokni valami újhoz, a sportolók mostanra nemcsak alkalmazkodtak, hanem kedvelik is ezt a formulát. Egyébként kevés olyan sport van, amely annyit és akkorát változtatott volna annak érdekében, hogy jobbá váljon, mint az öttusa. Rendkívül innovatív megoldás, hogy a lövészettel összevonták a futást – főleg hogy lézerfegyverekkel lőnek. E változtatásoktól könnyebben fogyaszthatóvá vált a sportág azoknak is, akik nem öttusatudorok.

– Felséged több sportágat is kipróbált, bobosként ötszörös téli olimpikon. Miként emlékszik vissza a profi karrierjére?
– Meleg szívvel. Kihívásként tekintettem a versenyekre, főleg hogy mediterrán államból származóként űztem téli sportot, még ha az Alpok nincs is messze tőlünk. Logisztikailag viszont nem egyszerű teljes csapatot utaztatni az Alpokba, Kanadába vagy bárhova a világon. Azonban nagyszerű élmény volt, és ma nem lennék az, aki vagyok, ha nem versenyeztem volna a lehető legmagasabb szinten.

– Van kedvenc sportja?
– Az öttusa, hiszen itt vagyunk! Amúgy nehéz a választás, mert gyerekkoromban például rengeteget fociztam, aztán sok egyebet is űztem – persze eltérő színvonalon... –, de mindig izgattak az összetett sportok: mondjuk, ha meglett volna hozzá a tehetségem, kipróbáltam volna magam tízpróbában. Az öttusa is ezért izgatott mindig, mert sok és sokféle képesség szükségeltetik hozzá. Később beleszerettem a sebességbe is, és szinte belebotlottam a bobba, amikor egyszer síelni voltunk és meghívtak egy próbacsúszásra. Szóval, egyetlen kedvenc sportágat nem tudnék mondani, egyszerűen imádom a sportokat, az olimpiát – egy curlingmeccset is hatalmas élvezettel tudok végignézni, számomra nagyon érdekes, még akkor is, ha sosem műveltem.

– Mit szól a monacói Charles Leclerc felemelkedéséhez a Formula–1-ben?
– Nagyon tehetséges fiatal, aki máris bizonyított. Realista fiú, és kiemelkedően értelmes, objektívan tudja értékelni a teljesítményét. Az idény első felében kicsit balszerencsés volt, és néha a Ferrari vezetőségi döntései sem segítették, de az nyilvánvaló, hogy számolni kell vele nemcsak az idén, hanem a karrierje során: egyszer világbajnok lesz!

– Felséged is focizott, az F1-es pilóták is szoktak, úgyhogy adja magát a kérdés: mi a véleménye a magyar labdarúgás történelméről és jelenéről?
– Nyilvánvalóan hatalmas a tradíciója Magyarországon, az Aranycsapatról, Puskás Ferencről mindenki tud, és aki komolyan érdeklődik a labdarúgás iránt, annak kell is tudnia. Persze a közelmúltban nem voltak olyan jók az eredmények, viszont az új vezetőséggel, a szponzorokkal, az infrastruktúra javulásával és az új stadionnal, a Puskás Arénával a reményeim szerint ismét sikeresek lesznek.

– És mi a helyzet saját csapatával, a Monacóval?
– Ó, reméltem, hogy erről nem kérdeznek!

– Elnézést érte... Ám pocsékul kezdtek a bajnokságban, négy meccsből két döntetlen, két vereség és három piros lap a mérleg, a jövő hétvégén meg jön a Marseille elleni rangadó...
– Reméltem, hogy képesek leszünk jobb idényre... Nagyon nehéz a helyzet, ám igyekszünk megtalálni a legjobb megoldást, mert tényleg sok a probléma, a hangulat pedig nem jó, tehát meg kell oldanunk ezeket a gondokat. A következő tíz napban lesznek értekezleteink...