Az összeállítást készítette: Kovács Erika, Lakner Gábor, Lipiczky Ágnes, Nagy Péter, Papp Bálint, Szűcs András

Toman József, a Sportkórház orvosa szerint intézményük nem fog rendőrséget játszani, de bízik benne, hogy a klubok felmérik a helyzet komolyságát (Fotó: OSEI)

 

– Júniusban ajánlásként már szerepelt a honlapjukon, ám az alacsony fertőzési számok miatt nem került fókuszba az a protokoll, amellyel a koronavírus-fertőzésen áteső sportolókat segítik a visszatérésben. Szeptember tizennegyedikén ráerősítettek erre az eljárásra, ami, valljuk be, nem aratott osztatlan sikert.
– Tudjuk, hogy a szabályozásunk fogadtatása vegyes, vannak, akik nagyon erősnek, szigorúnak tartják, mások viszont nagyon is indokoltnak – kezdte a Nemzeti Sportnak adott interjúját dr. Toman József, az Országos Sportegészségügyi Intézet válogatott kereteket ellátó szolgálatának igazgatója. – Mert bár a sportolói szervezet erős, s a többségen talán tünetmentesen vonul át a vírus, az élsportban azért több kockázati tényező is akad. Éppen ezért nagyon körültekintően kell eljárni a visszatérést illetően. A magyar sport sajnos megélt már több megrázó esetet, amikor edzés közben vagy a versenypályán történt hirtelen szívmegállás. Az eljárásunkkal arra törekszünk, hogy megelőzzük ezeket az eseteket.

– A nyár elején a válogatott birkózó Tóth Bendegúz halála kapcsán kardiológusokkal egyeztetve fogalmazta meg az első ajánlását a sportorvosi szakma. Ennek az esetnek a tanulságai formálják most a magyar sportot?
– Bendegúznak volt pozitív vírustesztje, és rövid kihagyás után visszatérve tragikus hirtelenséggel edzésen hunyt el. Nem tudjuk függetleníteni egymástól az ő pozitív teszteredményét és halálát. Mindenképpen arra törekszünk, hogy ez többet ne fordulhasson elő a magyar sportban. Éppen ezért fogalmaztuk meg ezeket a szabályokat, vagyis tünetmentesség esetén a negatív teszt után négy, tünetek esetén hat héttel adjuk ki a sportorvosi engedélyeket. A tünetet produkáló sportolók teljes kardiológiai kivizsgálás után kaphatják vissza a verseny­engedélyüket.

– A csapatsportágaknak ez igazi érvágás lehet. Hiszen vízilabdában, kézilabdában, labdarúgásban, jégkorongban bajnokságok, nemzetközi kupasorozatok futnak, s ha esetleg több éljátékost veszít el egyszerre másfél hónapra egy-egy egyesület, az összeomlást is okozhat. Ön szerint a rendszerük kijátszható?
– Igen, kijátszható.

– Hallottak már arról, hogy esetleg a szigorú szabályok miatt már nem jelentenek eseteket a klubok?
– Ilyen konkrét információval nem rendelkezünk, de hallottunk már olyanról, hogy klubvezetők úgymond megdorgáltak egy csapatorvost azért, mert minden fertőzöttet jelentett nálunk, nem csak a válogatott játékosokat. A rendszer kijátszható, hiszen nem futnak össze az adatok. Mi abban az esetben értesülünk a fertőzésről, ha a szövetségi orvosok vagy csapatorvosok leadják a neveket a Sportkórháznak. Nem vagyunk rendőrség, nem vagyunk rendfenntartók, viszont az Emmi, amely az egyesületeknek, szövetségeknek támogatást nyújtó szerv, teljes mellszélességgel mellénk állt, s nagyon fontosnak tartja az ajánlásunkat.

– Szeptember tizennegyedike óta milyen tapasztalataik vannak? Megcsappantak az esetszámok?
– Nem, éppen ellenkezőleg. Napról napra magasabb számokkal dolgozunk, ahogy általában Magyarországon, a sportéletben is emelkednek az esetszámok, de azt nem tudjuk biztosan állítani, hogy minden egyes fertőzés bekerül a rendszerünkbe. Nem állítom tényként, hogy valóban az aktív fertőzöttek számával állunk szemben. Sok sportági szakszövetség, klub, szakosztály teljes őszinteséggel és hitelességgel fordul hozzánk, a tragikus esemény elkerülése érdekében a teljes biztonságot választják. Ha a csapatsportokat nézem, valóban előfordulhat az, hogy úgymond egyszerre bukik el egy klub, de maszkviseléssel, az öltözőben a távolságtartással, online kommunikációval sok mindent meg lehet előzni. Véleményem szerint nem a hathetes kényszerpihenő ellen kell hangot adni, hanem egy lépéssel vissza kell lépni, s arra törekedni, hogy elkerülhető legyen a fertőzés.

 

– Az eljárás életidegen, betarthatatlan, túlzó és az olimpiai felkészülés is rámehet. Ezekre a véleményekre hogyan reagálna? Mit mondana a versenyzőknek?
– Hogy erre az eljárásra ne úgy tekintsenek, hogy elveszik a versenyzési engedélyüket, sokkal inkább úgy gondolkodjanak róla, hogy esélyt kapnak a biztonságra, hiszen komplex kardiológiai kivizsgálásra nyílik lehetőségük, nem kell aggódniuk a szívvel kapcsolatos elváltozások miatt. Mint már említettem, a szívhalál okozta tragédiák többször is megrázták Magyarországot, a sportot szerető közvéleményt, s most kicsivel közelebb tudunk kerülni ahhoz, hogy a sportolók végre megértsék annak a jelentőségét, hogy csak egészségesen érdemes visszatérni a rendes kerékvágásba. Minden az ő érdekükben történik, még ha nehéznek és életidegennek is tűnik.

– Mondhatjuk azt, hogy a koronavírus egyfajta vízválasztó is lehet? Korábban több sportoló is nyíltan vállalta, úgy nyert meg egy-egy nagy versenyt, hogy előtte lázas betegen feküdt, s lázcsillapítóval szállt csatába.
– És ezeket a sportolókat hősként ünnepelte a közvélemény, a média. Ezt a jövőben nem engedheti meg magának a sportorvosi szakma, mert a hitelessége kerülhet veszélybe.

– Arra tud pontos választ adni, hogy meddig tartja fenn a Sportkórház ezt a protokollt?
– Nem határoztunk meg fix dátumot, folyamatosan értékeljük az adatokat, és ha nem igazolódik a kardiológiai elváltozásokat illető félelmünk aránya, módosítunk rajta. De jelen helyzetben az a legfontosabb, hogy hangsúlyozzuk az egyén felelősségét. Szükségszerű, hogy a sportolói tudatosság megerősödjön, hogy versenyzőink elkerüljenek olyan helyszíneket, olyan szituációkat, amelyekben megnő a fertőzés kockázata. Személy szerint nagyon örülök annak, hogy ez a téma napirendre került, és őszintén beszélhetünk róla, mert így még tudatosabban tudjuk felvenni a harcot a fertőzéssel.

Fotó: Löffler Péter/Somogyi Hírlap

 

KÉZILABDA: MERT MILLIÓKRÓL VAN SZÓ

A tömeges koronavírus-fertőzések következtében ma már nemcsak szimplán edzők, hanem logisztikai, élelmezési és járványügyi szakemberekké is válnak a trénerek.

A csapatsportok közül egyértelműen a kézilabda, azon belül is a férfiszakág került a legnehezebb helyzetbe, miután több klubnál tömeges koronavírus-fertőzést regisztráltak az elmúlt hetekben. A Magyar Kézilabda-szövetség (MKSZ) és az élvonalbeli klubokat tömörítő NB I-es liga ennek ellenére azon az állásponton van, a bajnokságnak folytatódnia kell, ugyanis az újabb leállás súlyos következményekkel járhat. A sportág legnagyobb hazai támogatója, a Szerencsejáték Zrt. a teljesítést bizonyos meccsszámhoz kötötte, azaz ha nincsenek mérkőzések, fogadások sincsenek, emiatt az egyesületeknek beígért szponzorációs pénzeket sem fizetik ki. Eddig az egriek jártak a legrosszabbul, akik mindössze egy bajnokit vívtak, azt is elveszítették a Komló vendégeként. Szeptember 7. óta az egész keret – a szakmai stábot beleértve – hatósági karanténban van.

„Szerencsére a játékosok többségén két-három nap alatt átment a vírus. A tizenhat tagú keretből csak ketten maradtak egészségesek, ám őket is elkülönítettük. Többeknek fájt a feje, néhányan belázasodtak, köhögtek, de volt olyan tünetmentes illető, aki nem akarta elhinni, hogy elkapta a vírust, ezért továbbra is mindenki otthon van. Várjuk az újabb teszteredményeket, hogy egyáltalán tervezni tudjunk. Nehéz bármit mondani, és a döntéshozókat sem irigylem, mert ilyen helyzetben még senki sem volt. A Heves Megyei Kézilabda-szövetség elnökeként azt látom, egyfajta dominóeffektusról van szó, a gyermekbajnokságokat ugyanúgy érintette a járvány, mint a felnőttekét. Ráadásul iskolák zárnak be, osztályok kerülnek karanténba, vagy a tanárok néznek sanda szemmel a kézilabdázókra. Ha tudnánk, az ifikkel is kiállnánk, de őket is izolálták. Más kérdés, hogy amúgy sem az ifit neveztük az NB I-re, és nem is szeretnénk »vágóhídra« küldeni a gyerekeket, a szponzorainknak sem ezt ígértük”   – mondta az SBS-Eger szakmai igazgatója, Szabó Péter, aki több mint két hete egyedül viszi a hátán az egyesület ügyeit, miközben a szurkolók főznek, vásárolnak az elkülönített kézilabdázóknak.

Az Eger elleni győztes mérkőzést követően Orosházán lépett pályára, és szenvedett egygólos vereséget a Komló, amelyben többen „ólomlábakon” mozogtak. Mint később kiderült, nem véletlenül: tizenkét baranyainak lett pozitív a tesztje, ezért szeptember 9. óta hatósági karanténban vannak.

„Szerdán immár sokadszor vesznek mintát a játékosoktól, ha végre negatív eredmény születik, akkor elmondható, a gyógyulás útjára léptek. Súlyos tüneteket eddig egyikőjük sem produkált, ám hogy élsportolóként mire lesznek képesek a közeljövőben, nem tudható. Minden átfertőzést tünetmentes hordozótól kaptunk, vagy tünetmentes hordozóként adtunk át. Volt olyan, akinek az ötödik napon negatív lett a PCR-tesztje, a kontakttól számított kilencedik napon viszont már pozitív, pedig nem érintkezett senkivel. Ketten azért nem tudtak kikerülni a karanténból, mert szállítás közben megsérült a mintájuk. Akik a csapat mellett maszkban, kesztyűben dolgoztak, nem kapták el a vírust. A gyógyulást követően különböző orvosi vizsgálatok várnak a sportolókra, egyelőre nem látom, lesz-e ezekre kapacitás a magyar egészségügyben. Mi mindenkit fizikai teszteknek vetünk alá később, mert ha fáradékonyak lesznek a kézilabdázóink, nem fogják bírni a sorozatterhelést. A szakmai elképzeléseink, a céljaink teljesen átértékelődtek: a legfontosabb, hogy a játékosok egészségesek legyenek, és ha tudunk játszani a bajnokságban, ne essünk ki. Eddig csaknem hárommillió forintot költöttünk a járvány miatt, ám ez semmi ahhoz a huszonhétmillió forinthoz képest, amibe a tavaszi leállás került – mi ugyanis senkinek a munkáját nem szüntettük meg, mindenkit kifizettünk. Ha nem játszunk, nem biztos, hogy életképes marad az egyesület. Szerencsére a humorérzékét senki sem veszítette el, motiváltak maradtunk, az egészségeseknek ezért kikölcsönöztünk néhány spinningkerékpárt, és még én is nyeregbe pattantam. Naponta tartunk online vizitet, gyógyszert, élelmet osztunk, szinte már járványügyi szakértő lett belőlünk”   – mondta Szigeti Szabolcs, a Sport36-Komló ügyvezető igazgatója.

KELL A HUMOR, KÜLÖNBEN MINDENKIT FELEMÉSZT

A női kézilabdázóknál is eszkalálódik a helyzet, a hazai és nemzetközi fronton egyaránt. Ahogy arról beszámoltunk, a Ferencváros női kézilabdacsapatánál már összesen tíz fertőzöttet találtak (nyolc játékos, két stábtag), közülük két kerettag ráadásul továbbra is a norvégiai Kristiansandban rostokol karanténban, miután a Vipers elleni, végül elhalasztott Bajnokok Ligája-csoportmérkőzés előtt lett pozitív a mintájuk.

„Már eddig is nagyon sok minden tervezhetetlenné vált, de most végképp minden eddigi elképzelés borul. Igazából azt sem látom, hogy másnap délelőtt mit fogok csinálni – mondta Elek Gábor, az FTC edzője, aki játékosaihoz hasonlóan szintén karanténban tartózkodik. – Nyilvánvalóan tudjuk, hogy a jelenlegi helyzet nem jó, és a négy magyar BL-csapatnak, a Veszprémnek, a Szegednek, a Győrnek és nekünk a legrosszabb, de ha valaki azt kérdezné, hogyan lehetne jobbá tenni, nem tudnék válaszolni.”

A tréner leszögezte, az edzői szakma alaptézise a tervezés, és abban a pillanatban, ahogy ez csorbul, egyre távolabb kerülünk a szakmától.

„A szakmaiságot már rég el kellett, hogy felejtsük, most már gyakorlatilag közelebb állunk a szerencsejátékhoz. Alkalmazkodni kell, mert nem segít rajtunk, ha melankóliába vagy pánikba esünk. A környezetemben, a szakmában szétnézve, és most nem a játékosaimra gondolok, sokan rendkívül feszültek – okkal. De egyfajta humorral kell felfognunk a mostani állapotokat, különben a jelenlegi helyzet felemészt mindenkit. Humorral – másképp nem lehet, mert ha elveszítjük a higgadtságunkat, az még rosszabb lesz.”

Elek szerint nemhogy a formaidőzítés, most az is nehézséget okoz az edzőknek, hogy megfelelő irányba tereljék csapatukat, ahogy azt sem lehet tudni, kire hogyan hat a betegség. Az izomzatot, az alkatot, a mentalitást, tulajdonképpen mindent befolyásol, hogy egyszerűen nincs meg a szokott ritmus a csapatok életében.

Szabó Zoltán (Fotó: Fran Yvett/Délmagyarország)

 

VÍZILABDA – A TÚLÉLÉSRE JÁTSZANAK

Az élvonalbeli férfi vízilabda-bajnokságban a versenyiroda helyett a járvány írja a programot: az eddigi öt fordulóból mindegyik csonka volt, és már tudni lehet, hogy a szerdai hatodik körben sem játsszák le az összes mérkőzést. A csapatok mérkőzésszáma öt és nulla között ingadozik, és alig akad olyan együttes, amelyet ne érintett volna a pandémia.

„Egy pozitív esetünk van, és teljes mértében betartjuk az Országos Sportegészségügyi Intézet ajánlását – mondta Szabó Zoltán, a Szegedi VE vezetőedzője. – Az összes vizsgálatot elvégezzük, amit a protokoll megkövetel, és az érintett játékos visszatérésével kivárjuk azt az időt, amit az ajánlásban megfogalmaztak. Szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nálunk eddig csak ez az egy eset történt, úgymond megengedhetjük magunknak, hogy ezt így kezeljük. Azonban ha több lenne, akkor sem tennénk másként: az egyesület vezetősége úgy döntött, hogy akárhány játékosunk lesz érintve, akkor is követjük az ajánlást, ugyanis az egészség az első. Reméljük, ahogyan a tudomány halad előre, úgy lesz egyre rövidebb a kihagyás ideje, mint ahogyan a karantén is tíz napra csökkent a tizennégyről.”

Ha nem a teljes csapat kerül karanténba, hanem csak egy vagy néhány játékos, bizony az adott együttes jelentős hátrányba kerül a versenytársaihoz képest.

„Nem lehet mellébeszélni, a járvány jelentősen befolyásolja az erőviszonyokat – jelentette ki a játékosként BEK-győztes Szabó Zoltán. – Hiába alapozott jól egy csapat a nyáron, hiába került jó formába a Magyar Kupában, egy pillanat alatt minden mehet a kukába, és lehet elölről kezdeni az egészet. Jelenleg túlélésre játszanak a csapatok. Nem lehet megmondani, melyik együttesben mikor hány pozitív eset lesz, és ez milyen mértékben befolyásolja a teljesítményt. Egyelőre az számít szerencsés helyzetnek, ha minél több csapat minél teljesebben minél több mérkőzést le tud játszani, utána meglátjuk, mit hoz a jövő. Bízom benne, hogy az ismereteink bővülése és a vakcina esetleges megjelenése révén minél hamarabb stabilizálódik a szituáció, és a klubok azonos versenyhelyzetbe kerülnek. Ettől ugyanis most messze állunk.”

Benk András (Fotó: MJSZ)

 

JÉGKORONG – CSUKOTT SZEMMEL JÁRNAK

Az új idényben az Újpestet érte el elsőként a koronavírus-járvány, amely immár másodszor tolt ki a csapattal, hiszen a tavasszal az első hullám miatt szakították félbe az Erste Liga-idényt az elődöntőnél, amelyben éppen az UTE-hoz költözött volna a Fradi elleni párharc, ám így a legnagyobb rivális FTC-t hirdették ki bajnoknak.

Az egyik játékos teszteredménye lett pozitív augusztus 16-án, majd összesen tíznek, aminek nyomán bezárták a csarnokot – mostanság, több mint öt héttel később szedegeti össze magát a társaság, amelynek közben elhalasztották egy sor bajnokiját.

„Az volt a szerencsénk, hogy mi voltunk az elsők, és a szakosztály mintaszerűen kezelte a helyzetet   – kezdte Benk András csapatkapitány. – Tízen fertőződtek meg, ezután az egész keretet teszteltette a vezetőség, és mindenki azonnal karanténba vonult, a kontaktok is. Két héttel később újrateszteltek mindenkit, és ismét akadtak pozitív eredmények, sőt, a karantén kezdete után három héttel is. Szerencsére senkit sem döntött le a vírus, az ízlés és szaglás elvesztésén kívül elmaradtak a súlyosabb tünetek, viszont olyan előfordult, hogy valaki negatív eredménnyel a zsebében visszatért, és utána kezdte rosszul érezni magát... A Sportkórház négy-hat hetes ajánlása nem új keletű, vírusos, lázzal járó betegségeknél eddig is ennyi volt a javasolt kihagyás. Mi ezt abszolút betartjuk, sőt Ancsin János szakosztály-igazgatónk csakis akkor engedett vissza bárkit is, ha két negatív eredménye volt, és akkor is elvégeztek további szívvizsgálatokat, mert szövődmények lehetnek.”

Az UTE a nulláról kezdte újra a felkészülését, a mostani az első hét, amikor négysornyi játékos tréningezhet, ám például olyan sportági alapvetéshez, mint az emberelőnyös játék, még hozzá sem kezdhettek. Péntekre lekötöttek egy gyakorlást a Vasassal, az első tétmérkőzés pedig október 9-én következhet a társbajnok Csíkszereda ellen.

„Fontos lenne valamiféle protokoll, amit be is tartatnak, hogy legalább ne hurcoljuk vissza a vírust  – folytatta Benk. – Értem, hogy anyagi vonzatok is vannak, mindenkinek érdeke, hogy a bajnokság menjen, viszont az egészségnek kellene elsődlegesnek lennie.”

Több forrásból megerősített információnk szerint mégsem általános, ahogy Újpesten eljártak. Nem egy helyen az edző és/vagy az igazgató tiltja a fertőzések kötelező hatósági bejelentését – akad, ahol belső levelezés is született a témában –, hogy utána ne kelljen kivárni a négy-hat hetes visszatérési időszakot. Ehelyett jó esetben tesztelik, de inkább csak hazaküldik a magát rosszul érző játékost, akiről a publikus információ, hogy „kisebb sérülést szenvedett”. A valóságban, ha szerencséje van, minimális tünetekkel kifekszi otthon a nyűgjeit, aztán már zavarják is vissza a jégre, ahol újrafertőzhet másokat.

Csipes Tamara (Fotó: Dömötör Csaba)

 

KAJAK-KENU – A TÖBBSÉG TITKOLÓZIK MAJD

Hangsúlyozza, nem vírustagadó, valós helyzetként tekint a koronavírus-fertőzésre, de igyekszik túlzásoktól mentesen, a helyén kezelni a járványt. Olimpiai bajnok kajakosunk, Csipes Tamara még nem esett át a fertőzésen, ettől függetlenül a Sportkórház protokollját túlzónak tartja, hiszen ha a felkészülése szempontjából a legrosszabbkor kapja el a fertőzést, az olimpiai indulása is kútba eshet.

„Szigorú és számomra értelmezhetetlen az egész – mondja Csipes Tamara, aki korábbi tapasztalatai, betegségei közül egyet idéz fel ellenpéldaként: – Nyolc évvel ezelőtt, 2012 tavaszán nagyon súlyos tüdőgyulladással kerültem kórházba. Három napig negyvenkét fokos lázam volt, alig kaptam levegőt, fájt mindenem, és kilencven százalék alatti volt a szaturációm, vagyis olyan állapotba kerültem, ami egyértelműen kórházi ellátást igényelt. A kórházban megkaptam a szükséges gyógyszereket, két nap múlva már sokkal jobban voltam, és körülbelül egy hét elteltével már újra edzettem is. A kórházi kezelés ellenére a sportorvosi engedélyemet senki sem vonta be, sehol sem kellett jelentenem a betegségem, pedig súlyos állapotban voltam.”

Csipes úgy véli, ha nincs életveszély, ha a tünetek, a lázas állapot megszűnik, kifekszi az ember, miért kellene hat hétre kivonni őt a munkájából?

„Rossz ütemben is elkaphatom a vírust. Mondjuk, ha az olimpiai válogató előtt hat hétig nem tudok készülni, a tokiói indulásom is veszélybe kerülhet. Úgy vélem, hogy aki nem érzi jól magát, akinek annyira súlyos az állapota, az egyeztessen a hogyan továbbról a keretorvosával. Szerintem ezzel a döntéssel azt érik el, hogy a többség titkolózni fog. A jelen helyzetben is a mi felelősségvállalásunk a lényeg, hogy mindent megtegyünk annak érdekében, hogy elkerüljük a fertőzést. Nem járok bulizni, viselem a maszkot, és tartom a távolságot, próbálok vigyázni magamra, hogy ne tegyem kockára az egészségemet, a felkészülésemet.”

Siklósi Gergely (Fotó: Török Attila)

 

VÍVÁS – A SZÜKSÉGES JÓ

Tizennyolc nap után szabadult a karanténból Siklósi Gergely, aki tünetekkel vészelte át a fertőzést, s a 17. napon vették le tőle a negatív eredményt hozó PCR-tesztet. Hogy mikor léphet be ismét a BHSE vívótermének kapuján?

„Erre nem tudok pontosan válaszolni, október elsején veszek részt azon a kardiológiai vizsgálaton, amely megmutatja: mit engedhetek a szervezetemnek a betegség után – magyarázta Siklósi Gergely, aki maximálisan egyetért a Sportkórház protokolljával. – A baráti társaságomból is többen beszéltek erről, és én is érzek mellkasi fájdalmat, ami azt mutatja: még nem vagyok egészséges. Fontosnak tartom, hogy az orvosi vizsgálatok elvégzését követően álljak ismét munkába. Várom is, hogy megtudjam, van-e szövődményem.”

CSELGÁNCS

„Úgy vélem, a felelősségteljes gondolkodás és az egészség az első. Nem véletlenül hoztak ilyen szigorú szabályokat, hiszen a hat hét olyan, mintha valaki sérülés miatt dőlne ki hosszabb időre – mondta Karakas Hedvig világbajnoki bronzérmes cselgáncsozó. – Fontos, hogy ne adjunk esélyt a szívproblémák kialakulásának, az embernek egy élete van, és azért az egy életért hat hetet muszáj kibírnia. Felesleges kockáztatni, türelmetlennek lenni. Persze az én életem fő célja az olimpiai szereplés, hiszen sok munka van benne, de az egészségemet ennél is fontosabbnak tartom. A fogyasztással, a testem kizsigerelésével már így is eleget romboltam magam, és a több évtizedes sport miatt az ízületeim jócskán öregebbek a harminc esztendőmnél. A rendszer persze kijátszható, biztos lesz, aki vakmerőn meg is teszi, de egyértelműen nem mondhatjuk el, hogy mindent tudunk erről a vírusról.”

ÚSZÁS

„Bogi tünetmentesen vészelte át a fertőzést, és akkor még az volt az álláspont, hogy mozoghat, de csak azt csinálhatja, ami jólesik neki – idézte fel a történteket Virth Balázs, Kapás Boglárka edzője. – A lezárások miatt összességében hat hetet hagyott ki, s mivel már tudtuk, hogy az olimpiát elhalasztják, az volt az álláspontunk, hogy kicsit változtatunk a felkészülésünkön, kipróbálunk új dolgokat is, ám cél volt az is, hogy fejlődjünk. Személy szerint én tartottam attól, hogy a fertőzés milyen hatással lesz Bogi tüdejére, de ő nem észlelt semmi különöset. Mindezek ellenére, és mert volt időnk kipróbálni valami mást is, az állóképességi feladatok száma csökkent, a korább hatezer méteres edzések helyett csak öt, néha ötezer-ötszáz métert úszott Bogi egy-egy edzésen, viszont a sprintfeladatokból többet végeztünk.”