Szőke, tizenhét, és tudja, mi a legizgalmasabb a világon

Szőke, barna, mindig együtt jár. A sajtószobába is. Ugyan csak Jana Kudrjavcevának lenne jelenése, de elválaszthatatlan barátja, a félig bangladesi, félig orosz Margarita Mamun is eljött vele. Ráül a fotel karfájára, feláll, szerez magának inkább egy széket, aztán leül hátra. „Készítsétek Janával az interjút, én csak elkísértem” – mosolyog. Hiába, megszokta, hogy másodhegedűs. „Csak” ötszörös világ- és négyszeres Európa-bajnok, bagatell. A középpontban pedig szinte mindig a szőke áll – minden idők legfiatalabb egyéni összetett világbajnoka, Jana Kudrjavceva.

– A magyar közönség először láthatta, milyen élményekkel tér haza Budapestről?
– Nagy szeretettel köszöntöttek, amiért köszönettel tartozom. Nagyon jó körülményeket teremtettek a szervezők, jó volt a terem, a szurkolók pedig remekül fogadtak minket a versenyen.
– Mennyire elégedett? Volt egy szokatlan rontása a versenyen, a szalagdöntőbe pedig nem került be.
– Nem lehetek száz százalékig elégedett a teljesítményemmel, hibáztam szalaggal és buzogánnyal is, a másik két szerrel viszont közel maximális teljesítményt nyújtottam. Örülök, hogy most jöttek ki a hibák, mert így rájöttem pontosan, mit és hogyan kell kijavítanom a stuttgarti világbajnokságig hátralévő hónapban. Nyilván finomítunk még a gyakorlataimon.
– Hogy látja az esélyeit a világbajnokságon? Kétszeres összetett bajnokként újabb címvédésre készül.
– A világbajnokság előtt még a szófiai és a kazanyi világkupa-verseny jön, előbb ezeken szeretnék dolgozni, rontások nélkül. Ha Stuttgartra sikerül mindent kijavítani, akkor már jó úton járok. Nagyon nehéz volt a budapesti verseny mindannyiunknak, mert hosszú nyári szünet volt két versenyperiódus között, kiestünk a ritmusból. Valószínűleg ez a magyarázat a hibáimra is.
– Az interjúra is elkísérte csapattársa, Margarita Mamun, aki a legjobb barátja és a legnagyobb riválisa is. Hogyan tudják kordában tartani a rivalizálást és megőrizni a barátságot?
– Régóta együtt dolgozunk Ritával, a versenyeken általában együtt is lakunk, igazából pont ezek az utazások hoztak nagyon közel minket egymáshoz. Nem szeretnénk a versenyhelyzetben természetes stresszt és feszültséget kivinni a hétköznapokba, átvinni a magánéletünkbe, a barátságunkba. Nagyon nehéz helyzet ez, mert állandóan egymással rivalizálunk a versenyeken, és nem szabad, hogy ezt a versengést kivigyük a szőnyegről. Bajban lennénk mindketten, ha Rita nem támogatna folyamatosan, és nem kapná ezt vissza tőlem.
– Amikor berobbant a világ élmezőnyébe, egy egészen különleges labdaelemmel ejtett ámulatba mindenkit – de ezt az ujjon pörgetős, kézenátfordulásos Kudrjavceva-elemet az idén már nem látjuk. Miért került ki a gyakorlatból, amikor tulajdonképpen már a névjegyévé vált?
– Azért módosítottunk a koreográfián, hogy a közönségnek véletlenül se legyen unalmas. Kivettük az idei gyakorlatból, de minden bizonnyal visszakerül még. Most már a kislányok is kigyakorolták az elemet, így ki kell találnom valami új trükköt hozzá, hogy igazán különleges legyen!

– Mennyire járul hozzá az orosz ritmikus gimnasztika dominanciájához az elképesztő merítési lehetőség? Hat-hét világklasszis képességű tornásszal edz együtt és folyamatosan versengenie kell, egy pillanatig sem lazíthat, mert biztosan lesz, aki átveszi a helyét, ha nem teljesít megfelelően.
– Oroszországban óriási a sportágunk társadalmi elismertsége, rengetegen űzik, így a válogatási lehetőség valóban hatalmas. Ráadásul minden más országnál nagyobb anyagi támogatást kapunk, jobbak az edzéskörülményeink, mindent a rendelkezésünkre bocsátanak – specialista edzőket, háttérstábot, orvosokat, masszőröket. Ezek után nagyon furcsa lenne, ha nem tudnánk meghatározó szereplői lenni a ritmikus gimnasztikának, és nem is vetne jó fényt ránk, versenyzőkre.
– Valóban nem rajong az edzésekért? Ugyanakkor a lehető legjobb versenyzőtípusnak tartják, aki éles helyzetben van elemében.
– Ha a sportolókat megkérdeznék, hogy az edzések és a versenyek közül melyiket választanák, a legtöbben a versenyekre szavaznának, így én is. Őszintén szólva az edzéseim sokszor unalmasak és nagyon nehezek. Ugyanakkor ha szőnyegre lépek egy versenyen, látom, hogy sok ezren szurkolnak a lelátón, és azért jöttek el, hogy lássanak minket. Ez engem sosem bénított meg, inkább óriási pluszt ad. Sokkal izgalmasabb, mint bármi más az életben! Egészen különleges érzés, és kiváltság, hogy átélhetjük.

– A családban van élsportoló – édesapja, Alekszej Kudrjavcev a barcelonai olimpia úszóbajnoka. Kikéri a véleményét a karrierjével kapcsolatban, kap tőle tanácsokat?
– Egy sportoló életében óriási szerepet játszik az, hogy milyen családba született. Ha van már élversenyző, akkor minden a sport körül forog. Édesapám ráadásul edző is, így rengeteg tanáccsal tud ellátni, nagyban segíti a munkámat. Minden versenyem, sőt, minden vizsgám előtt beszélek vele, és kikérem a véleményét – mindig tud valami hasznosat mondani.
– Jelenleg Ön a világ első számú ritmikus gimnasztikázója – de ki Jana Kudrjavceva számára az ideális tornász, vagy ha nincs ilyen, kikből rakná össze?
– Az összes korábbi nagy versenyzőt igyekszem megfigyelni, és eltanulni tőlük, amiben kiemelkedőek voltak. A legkomplettebb ritmikus gimnasztikázónak honfitársamat, Jevgenyija Kanajevát tartom, aki a világ valaha volt legeredményesebb rg-se – és talán a legkeményebben dolgozó is. A másik, akire felnézek, az ukrán Natalija Godunko, akinek teljesen egyedi stílusa volt. Tőlük bármikor tudok tanulni és ellesni dolgokat.