Azt kérdezte tőlem egy kedves hölgy a minap, mennyi remény van arra, hogy az emberek többsége visszafogott, empatikus marad a koronavírus miatti vészhelyzet elmúltával is. Óvatosan válaszoltam, mert eszem ágában sem volt kiábrándítani. Azt mondtam, hogy alkata válogatja, akiben ott a hajlam, hogy elgondolkozzon a világ sorsán, eléggé érzékeny arra, ami körülöttünk történik, nyilván igyekszik változtatni egy-egy beidegződésén.

Például kiszáll abból a világőrületből, amelyben a pénz az Isten. Nem vagyok álszent, én is jobban szeretek jól élni, mint rosszul, folyamatosan citálom edzőm, Vili bácsi útravalóját: jobb szépnek lenni, egészségesnek és gazdagnak, mint csúnyának, betegnek és szegénynek. Ám azt ő is hozzátette, hogy nem mindenáron. Vannak szituációk, amelyek sok-sok törekvést felülírnak, a mostani egyértelműen az.

 
Newcastle: a fukar tulajdonos már a következő bérlet árát is bevasalta

Ezzel együtt persze senki sem bújhat ki a bőréből. Például Mike Ashley, a Newcastle United többségi tulajdonosa, akit nem érdekel, hogy milyen nehézségei vannak a drukkereknek, ha már bérletet vettek, törlesszenek rendesen, határidőre. Az már csak ráadás, hogy csupán külső nyomásra zárta be sportáruházait, illetve még túl is árazta a termékeit, mert ugyebár a pénznek nincs szaga.

Miközben elitklubok sora ült le tárgyalni játékosaival, s egyezett meg bércsökkentésben, mi több, nagy összegekkel támogatta a világjárvány elleni küzdelmet. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján mondhatom, hogy pedig ők sem vetik meg a pénzt – enyhén szólva. És mégis. Érzik, tudják, hogy most más a fontos. Nem hiszem, hogy örömmel, felszabadultan mondanak le milliókról, milliárdokról, ám ezt diktálják a sport íratlan törvényei. Mert hiába vágják sutba békeidőben az írott normákat is, most nem tehetik.

Mr. Ashley nem ilyen. Lelke rajta. Nem vagyunk egyformák, meg aztán nem volt még olyan tragédia a földkerekségen, amelyikből ne jöttek volna ki meglehetősen sokan meggazdagodva, tőkeerősen, hasznot húzva a nyomorúságból (is). Nincsenek illúzióim, biztos most is rengetegen igyekeznek meglovagolni a lehetőségeket, igyekeznek gyorsan kapcsolni a váratlan helyzet(ek)re, s nem csupán megtalálják majd számításukat, még meg is tudják magyarázni a – megmagyarázhatatlant.

Történelmileg nézve: nem véletlenül hosszú a háborús hadimilliomosok sora, hasznukat egy korabeli (1918) szerző „véráztatta háborús vetés” gyümölcsének nevezte. A mostani listán Mr. Ashley az első helyezett. Egyelőre.