Sok futóversenyen tapasztalható, hogy a középmezőny végén vagy az utolsók között célba érő versenyzők még a dobogós helyezetteknél is nagyobb üdvrivalgásban részesülnek. Ez annak is köszönhető, hogy a legjobbak sok esetben túl hamar beérkeznek, amikor még nincs annyi szurkoló és családtag a verseny célterületén, mert – mondjuk – épp a pályán segítik „saját” versenyzőjüket.

Azonban a szintidő lejártához közeledvén, azokban a feszült, legutolsó percekben sokszor olyan izgatott hangulat tud kerekedni, amiért igazán érdemes futóversenyekre járni, szurkolóként és résztvevőként egyaránt. Látni, ahogy sokan erejük utolsó „cseppjeit” próbálják kipréselni magukból az eredményes teljesítés érdekében, igazán emlékezetes befutót produkálva. Megindító élmény, amikor tapsvihar közepette az utolsó versenyző is célba ér, miközben a tömeg őt méltatja, és ünneplése felér a győztesnek járó örömmámorral.

Arról, hogy milyen érzés utolsóként célba érni, Várnai Gergely, a Korinthosz 160 kilométeres távjának tavalyi utolsó helyezettje tud mesélni – és mesélt is a Csupasportnak.

Az oldalon újra megmutatjuk az Instagramon két és fél millió követővel büszkélkedő Letícia Bufonit, akit egy sérülés sem riaszt el attól, hogy gördeszkázzon. „Csak az orvosom meg ne lássa!"