Iszmail Muszukajev legyőzte a grúzok olimpiai bajnokát Kazahsztánban

Elöljáróban: ránézésre nyilván nem a legszerencsésebb, hogy egy olimpiai kvalifikációs felnőttvilágbajnokságon egy olyan, egyszer csak a semmiből felbukkanó orosz versenyző indul magyar színekben, akinek mielőtt idén leigazolta volna az FTC, pont annyi köze volt Magyarországhoz, mint nekünk Dagesztánhoz (lásd még: pénteken szőnyegre lép Kurmagomedov Murad), de azt tudni kell, hogy a „szabadfogás Mekkájának” számító dél-oroszországi tagköztársaságból tömegével kiáramló dagesztániakat folyamatosan honosítják világszerte – kezdve a tengerentúltól Azerbajdzsánon át Szlovákián és Spanyolországig –, nálunk ez az első eset, hogy így próbáljuk meg betömködni szabadfogású hátországunk lyukacsait.

Fontos ugyanakkor, hogy ebből ne vonjunk le messzemenő következtetéseket, a szakágunkat ettől az évtől irányító Dvorák László szövetségi kapitány is úgy fogalmazott, látja nemcsak a felnőttmezőnyünket, de az utánpótlásunkat is, és egyáltalán nem olyan rossz a helyzet, mint azt sokan gondolják. Muszukajev és Kurmagomedov „leigazolása” tehát remélhetőleg csak átmeneti, „áthidaló” megoldás, az pedig semmi esetre sem válhat hátrányunkra, ha átadnak valamicskét a világhírű dagesztáni iskolában szerzett tudásukból – mert az biztos, hogy a látottak alapján Muszukajevtől például csak tanulni lehet, mégpedig rengeteget!

Mert lehet, hogy a korábban 57 kg-ban, most 65-ben szereplő orosz széleskörű ismertséget azzal szerzett magának, hogy 2016 májusában az orosz bajnokságon óriási tömegverekedést robbantott ki, a katonaságnak kellett közbelépnie (a videomegosztókon a mai napig fellelhető), amellyel elbukta az olimpiai indulás lehetőségét is, de ha úgy folytatja, ahogy Nur-Szultanban, akkor ennél sokkal pozitívabb hírek főszereplője lehet hamarosan.

Muszukajevet már Dvorák és segítője, Bánkuti Zsolt is dicsérte, nyilván okkal, hiszen nem véletlenül lesz valaki második egy orosz bajnokságon – de Kazahsztánban aztán a saját szemünkkel győződhettünk meg róla, tényleg nem mindennapi, ösztönös zsenivel van dolgunk.

Kezdjük ott, hogy magyar színekben való bemutatkozása valami egészen szürreálisra sikeredett.

Muszukajev egy palaui (!) versenyzővel kezdett a selejtezőben, s hogy valóban kiváló képességű birkózóról van szó, az egyből látszott – mármint abban a néhány pillanatban, amikor éppen nem bohóckodott, hanem akciózott.

Mert olyat, hogy szabadfogásban ilyen kis súlyban kerek egy percig egymáshoz se érjen a két versenyző, csak kerülgessék egymást, mint az ismerkedő kutyák, még a világ nem látott...

Szegény kis palaui félelme érthető volt, Muszukajev „taktikája” ellenben majdhogynem megfejthetetlen. A napnál világosabb volt, hogy ha akarja, húsz másodperc alatt el tudná intézni gyengécske ellenfelét, ehelyett azonban az orosz-magyar folyamatosan az órát nézte, csak egyszer-egyszer akciózott, de mintha a fogát húznák (ezekből a villámgyors derékra, lábra és mögé menésekből azonban egyből le is jött, hogy tényleg klasszis).

Egyedül azt tudjuk elképzelni, hogy szerette volna „kimaxolni” a szőnyegen töltött idejét, hogy jobban rákészüljön az utána következő olimpiai és világbajnok klasszisra, Vladimer Hincsegasvilire – ami, ha így volt, tulajdonképpen sikerült, hiszen már csak 23 másodperc volt hátra, amikor végre letechnikaizta a palaui versenyzőt (de még egyszer mondjuk: ha akarta volna, ezt tíz másodperc alatt is meg tudta volna tenni).

És az igazi parádé ezután következett!

A grúzok klasszisa a kategória – de megkockáztatjuk, a világ – egyik legjobb birkózója, London ezüstérmese, Rio olimpiai bajnoka – úgyhogy tényleg csak pislogott mindenki, ahogy a „mi” Muszukajevünk oktatta.

Nyitásként egy olyan mögé kerüléssel lepte meg Hincsegasvilit, hogy olyan nincs is: a grúz fogta be az ő karját, ám a magyar-orosz ebből kiforgott, és a másodperc ezredrésze alatt már ott is volt az olimpiai bajnok mögött, 2:0.

Egyértelműnek tűnt, hogy Muszukajev kontrákból nagyon erős, erre is ment rá, de azért arra, ahogy a meccs alakult, nem nagyon számíthatott senki. Ha arra a mögé kerülésre azt mondtuk, ilyen nincs is, hát a védekezésére is áll ugyanez: Hincsegasvili még az első menetben kikapta egyszer a lábát, de ebből is úgy jött ki a zónából, hogy az értelmezhetetlen, és még ő tolta ki a grúzt (3:09) – nem megbántva senkit, ilyet eddig szabadfogású birkózótól magyar mezben nemigen láttunk…

Érett a vaskos meglepetés, de a második három percben azért látszott, Muszukajev kezd elkészülni az erejével a nagy iramot diktáló Hincsegasvilivel szemben. Bár ebben a tekintetben nem változott semmi: végig a grúz irányított és ment előre, miután őt intették, a fél percét lepergette; mivel a harminc másodperc alatt nem tudott (nem is akart) akciót csinálni, ezzel szépített 3:1-re Hingcsegasvili.

De még ekkor is volt hátra majdnem másfél perc, ami rengeteg, és Muszukajev látványosan egyre többet próbált pihenni. Vagy lehet, csak „altatott”, már nem tudjuk eldönteni, mert a végén megint csinált egy kontrából mögé kerülést, így általános döbbenetre 5:1-re legyőzte az olimpiai és világbajnokot!

FRISSÍTÉS (11.05): A nyolcaddöntőben Muszukajev lemásolta az első meccsén látott színpadi produkciót, végig szórakozva, a lehető legkisebb erőbefektetéssel 8:0-ra nyerte a klasszikus macska-egér-játékot a San Marinó-i Amine ellen, így már negyeddöntős – az idei Eb-ezüstérmes török Kilicsallayan ellen azért többet kell majd kiadnia magából.

Muszukajev (jobbra) a török ellen (Fotó: Martin Gábor/MBSZ)

 

FRISSÍTÉS (13.35): A 26 esztendős junior vb-ezüstérmes a negyeddöntőben az idei Eb-második török Kilicsallayát is elintézte, méghozzá technikai tussal – pedig voltak pillanatok, amikor nem tűnt ez ilyen egyértelműnek... Muszukajevnek tényleg minden adottsága megvan – hihetetlenül gyors, elképesztő érzéke és technikája van, és kellően rafinált is –, de az tisztán látszik, az erőnlétre még rá kell dolgozni.

A török ellen két mögé menéssel vezetett 4:0-ra a szünetben, de ugyanaz történt, mint ami Hincsegasvili ellen is: a második menetre szemmel láthatóan teljesen elkészült erejével, Kilicsallayan nagyon könnyen tolta ki (4:1), és ekkor még majdnem két és fél perc volt hátra, ami rengeteg.

De Muszukajev klasszisát mutatja, hogy holtfáradtan is brillírozott. Előbb felszedte a török lábát (6:1), majd miután másodszor is megintették egy pontért (6:2), egy újabb mögé kerülésnél (8:1) eljátszotta, hogy az ellenfél lendülő sarka éppen a legérzékenyebb pontján találta el – jöhetett az ápolás és legalább kétpercnyi szusszanás.

Ennyi pedig pont elég is volt neki, hogy összeszedjen annyi erőt, amivel kibekkelt még egy kis időt a bika módjára folyamatosan előretörő, amúgy bivalyerős és egyértelműen fárasztásra játszó Killicsayannal szemben. Mi több, amikor a török megint majdnem kiléptette volna, a zónából fogott még bele, és húzott rajta egyet, így az ellenfél került a szőnyegen kívülre. Először csak egy pontot adtak rá Muszukajevnek (9:1), de ekkor jött Bánkuti mester bravúros challenge-e.

Egyrészt a videózás alatt a legrosszabb esetben is pihent volna kicsit emberünk, és ha elbuktuk volna, akkor is legfeljebb egy járt volna a töröknek, de ráadásul nem így történt, a bírák jóváhagyták a reklamációt, megadták a két pontot az akcióra, így már 11:2 volt az állás. A minden hájjal megkent orosz-magyar pedig utolsó erejével az ítélet után még egy négypontossal leterítette a törököt, így 15:2-vel zárta le a meccset, elődöntőben jutott és megcsinálta az olimpiai kvótát – a Tokióig hátra lévő majdnem egy évben pedig rá lehet gyúrni az erőnlétre is...!

Muszukajev (balra) az orosz ellen (Fotó: Martin Gábor/MBSZ)

 

FRISSÍTÉS (14.15): Muszukajev a kvóta megszerzését követően a szintén orosz és dagesztáni Gadzsimurad Rasidovval találkozott, aki kétszeres Európa- bajnok és vb-ezüstérmes.

A nap meglepetésembere vele már nem bírt el. Rasidov egy levitellel és egy lökésgyanús kiléptetéssel 3:0-ra vezetett, a végén még Muszukajev is bement egyszer szépen lábra, pazar levitellel 3:2-re kozmetikázott. Ez lett a vége is, így pénteken Sastin Mariannához hasonlóan ő is a bronzmérkőzésen lesz érdekelt.

„Az utolsó meccsemen az a kiléptetés szerintem nem volt szabályos, de a lényeg, hogy a kvóta, amiért jöttem, és amiért egész nap küzdöttem, megvan – mondta Muszukajev. – Hincsegasviliről pontosan tudom, mennyire jó birkózó, de birkóztam már vele korábban is egyszer, akkor is legyőztem, úgyhogy nem estem kétségbe tőle. Elfáradtam, de pénteken a bronzmeccsemen is mindent meg fogok tenni, hogy megszerezzem az érmet!”

Muszukajev (balra) az orosz ellen (Fotó: Martin Gábor/MBSZ)

Eredmények
Nők, 57 kg

1. Kavaj Riszako (Japán)
2. Zsung Ning-ning (Kína)
3. Odunayo Folasade Adekuoroye (Nigéria) és Irina Kuracskina (Fehéroroszország)
A döntőben
Kavaj–Zsung 9:6

Nők, 59 kg
1. Linda Morais (Kanada)
2. Ljubov Ovcsarova (Oroszország)
3. Shoovdor Baatarjav (Mongólia) és Pej Hszing-zsu (Kína)
A döntőben
Morais–Ovcsarova tus

Nők, 65 kg
1. Inna Trazsukova (Oroszország)
2. Irina Koljagyenko (Ukrajna)
3. Elis Manolova (Azerbajdzsán) és Vang Hsziao-csian (Kína)
A döntőben
Trazsukova–Koljagyenko 13:0 – technikai tus

Nők, 76 kg
1. Adeline Maria Gray (Egyesült Államok)
2. Minagava Szuzuki Hiroe (Japán)
3. Aline Rotter Focken (Németország) és Epp Mae (Észtország)
A döntőben
Gray–Minagava Szuzuki 4:2