„Semmi kétség, van perspektíva a válogatottban, éppen ezért motiváltan várom a munkakezdést.” (Fotó: Szabó Miklós)

 

– Muskó Péter a férfiválogatott szövetségi kapitánya. Megszokta már?
– Nem teljesen. Elég gyorsan jött, még a szerződést sem írtuk alá a szövetséggel, így például egyelőre azt sem tudom megmondani, meddig szól a megbízatásom.

NÉVJEGY
MUSKÓ PÉTER
Született: 1979. április 23., Dunaújváros
Lengyeltóti VSE (1992–1994), KSI (1994–1998), Tatabánya Spar SE (1998–1999), Malév SC (1999–2000), Hévíz SK (2000–2003), Dunaújváros Linde (2003–2004), Basel (2004–2005), Linz Altstadt (2005–2008), Döbeln (2008–2009), PTE-PEAC (2009–2010), Morez (2010–2011), Auch (2011–2012), Roanne (2012–2013), SK Vydrany (2013–2018), DT Roodt-Syre (2018–)
Legjobb eredményei: 5x magyar bajnok (egyes: 2010; páros: 2006, 2008, 2009, 2010), 3x szlovák csapatbajnok (2015, 2016, 2018), Szuperliga-győztes (2017), egyetemi és főiskolai vb-3. (csapat: 2004)
Legjobb világranglista-helyezés: 186. (2004. október)
Edzőként: az ifjúsági leányválogatott edzője, az ifjúsági fiúválogatott másodedzője; a felnőtt női válogatott másodedzője

– De szóban azért megegyeztek. Kért gondolkodási időt, vagy azonnal igent mondott a felkérésre?
– Igazából két szálon futott a történet. Első körben arról beszéltünk, hogy egészségügyi problémák miatt az olimpiáig hátralévő kvalifikációs versenyeken helyettesíteni kellene a szövetségi kapitányt. Aztán bejelentették, hogy elhalasztják a tokiói játékokat, ebből következően az említett versenyekre is később kerül sor, így a felkérés is módosult, Nátrán Roland elnök úrral már a kapitányi poszt átvételéről beszélgettünk. Nagyon megtisztelő volt az ajánlat, mégsem mondtam azonnal igent, kértem egy kis gondolkodási időt. Hozzá kell tennem, Aranyosi Péterrel már húsz éve dolgozunk együtt, remek a kapcsolatunk, sokat köszönhetek neki. Semmi kétség, hogy van perspektíva a válogatottban, amiben neki is nagy a szerepe, éppen ezért motiváltan várom, hogy elkezdhessük a munkát.

– Az elmúlt években összeállt egy stabil négyes, a csapatba kerülésért nincs is különösebb harc. A feltörekvő fiataloknak köszönhetően változhat ez a helyzet?
– Jelen helyzetben nem is kérdés, hogy a Majoros Bence, Szudi Ádám, Ecseki Nándor, Lakatos Tamás négyes a legerősebb, ám ez nem jelenti azt, hogy ez örökre így marad. Vannak tehetséges fiatalok, mint például András Csaba, Both Olivér és Juhász Patrik, csak rajtuk múlik, mire viszik. Nehéz időszak előtt állnak, egy asztaliteniszezőnek mindig rázós, ha az utánpótlásból át kell lépnie a felnőttek közé, ilyenkor akadnak lemorzsolódások, előfordul, hogy ez a lépés nem mindenkinek sikerül. Azon leszünk, hogy az említett játékosokat segítsük ebben, de természetesen nekik is sokat kell dolgozniuk azért, hogy a felnőttek között is ott legyenek a legjobbak között. Ahogy mondani szokták, az ajtó nyitva áll előttük.

– A még mindig csak 28 éves Kosiba Dániel szinte napra pontosan három évvel ezelőtt jelentette be, hogy amíg Aranyosi Péter a kapitány nem kíván a válogatottban szerepelni. Előtte is nyitva az ajtó?
– Nem mondom, hogy nem kerülhet be a válogatottba, de évek óta külföldön szerepel, kikerült a látókörömből, fogalmam sincs milyen formában van, hogy játszik. Éppen ezért semmit sem ígérhetek, de azt kijelenthetem, hogy nincs feketelistán.

– Jelen állás szerint szeptemberben két fontos verseny is lesz, előbb az egyéni Európa-bajnokság, majd az akkorra halasztott csapat-világbajnokság. A megfelelő felkészüléshez ideális esetben mikor kell elkezdeni a közös edzéseket?
– A játékosok egyéni edzésterv alapján most is gyakorolnak. Majoros és Szudi Nyírbátorban egy csarnokban összezárva készül, Ecseki Szolnokon, Lakatos pedig Dániában. Mindannyiuknak összeállítottunk egy programot, ám ez hosszú távon nem helyettesíti a közös edzéseket. Egyelőre nem tudjuk, mit hoznak a következő hónapok, de ahhoz, hogy az Eb-re és a vb-re megfelelően fel tudjunk készülni, legkésőbb július vége felé el kellene kezdeni a közös gyakorlásokat.

– Fiatalon, mindössze negyvenévesen lett kapitány úgy, hogy nem is olyan régen még ellenfélként játszott azokkal, akiket most irányít. Ezt előnyként, vagy inkább nehézségként éli meg?
– Ez olyannyira így van, hogy például 2018-ban még én nyertem meg a Budapest-bajnokságot. Amúgy nem gondolom, hogy ebből bármiféle probléma lenne, intelligens, felkészült sportolókról beszélünk, biztos vagyok abban, hogy továbbra is megértjük egymást.

– A helyzetét nehezítheti, hogy jelenleg is aktív játékos, a luxemburgi élvonalban szerepel. Össze lehet a kettőt hangolni?
– Új helyzet van, a luxemburgiakkal még azelőtt állapodtunk meg, hogy szóba került volna a kapitányi kinevezésem. Még nem beszéltem velük erről, egyelőre nem tudom, miként lehet a kettőt összehangolni, de valószínű, hogy luxemburgi oldalról kell némi engedmény, hogy ez működhessen.

– Elődje kínai játékos honosításában is gondolkozott. Miként vélekedik erről a kérdésről?
– A honosításra nincs rálátásom, nem tudom, hogy ez ügyben mik a tervek, de alapból nem vagyok ellene, különösen, ha a hasznunkra válik. Azonban nagyon át kell gondolni, mert csak úgy van értelme, ha ez az adott játékosnak és persze nekünk is előnyös.

– Van-e bármi, amit versenyzőként megtapasztalt, s mindenképpen szeretné átadni a keret tagjainak?
– Azt látom, hogy az igazán sikeres asztaliteniszezőknél a sportban és a civil életben is meghatározó a jó mentalitás, a hozzáállás, a profizmus, ez emeli őket az átlag fölé. A legjobb az, ha ezek a tulajdonságok eredendően megvannak valakiben, ám ezek tudatosan is fejleszthetők. Mivel a válogatott tagjai évek óta külföldön, profi körülmények között készülnek, úgy látom, mindezek birtokában vannak, s ez olyan alap, amire ezután is lehet építeni, s talán egy-két emelet „ráhúzásával” ők is kiemelkedhetnek.