Michelisz Norbert levonta a tanulságokat a hétvégén (Fotó: Tumbász Hédi)

 

Nagy Dániel a kilencedik legjobb időt jegyezte az időmérőn, így a fordított rajtrács értelmében a második rajtkockából várhatta a piros lámpák kialvását az első vasárnapi versenyen.

WTCR, Hungaroring
SZOMBAT
08.30–09.00: 1. szabadedzés
10.10–10.40: 2. szabadedzés
12.30–13.00: 1. időmérő
15.25: 1. verseny (12 kör) 
VASÁRNAP
10.00: 2. időmérő
15.30: 2. verseny (12 kör) 
16.55: 3. verseny (15 kör)

„Azt gondolom, hogy életemben még sohasem voltam ilyen boldog, és talán még sohasem voltam ennyire elfáradva, mint az első verseny után. Az, ami a hétvégén történik velem, nem mondanám, hogy szerencse, de mégis egészen elképesztő. Ha valaki két nappal ezelőtt megkérdezi, hogy mit remélek, akkor álmaimban sem gondoltam volna, hogy ilyen erősek tudunk lenni. Először is nagyon hálás vagyok az M1RA-nak és Michelisz Norbinak, és ezt most tényleg nagyon őszintén mondom, mert ebben Norbi is benne van. Sokat beszéltünk a hétvége előtt, és örülök, hogy sikerült megcsinálni ezeknek a nagy részét.”

„A verseny egészen szürreális volt. A rajt volt a kulcs, mint ahogyan Norbi is említette. Eléggé nagy önbizalommal álltam ott a rajtrácson, mert úgy gondoltam, hogy jobbat fogok rajtolni, mint Robert Huff, és talán jobban is jöttem el, de pont még be tudta előttem zárni az ajtót. Megpróbáltam nagyon mélyet fékezni az egyes kanyarban, de nyilván Huff nem véletlenül világbajnok, szóval szépen kiterelt a kijáraton. Utána láttam, hogy van egy kis lélegzetvételnyi időm, és visszasoroltam Yvan Muller elé, aki utána nagyon keményen támadott engem. Minden eddigi tudásomat be kellett vetnem, hogy magam mögött tudjam tartani a húsz kilogrammal könnyebb Hyundait.

„Szerintem még sosem volt ilyen érzelmes néhány percem. Az utolsó körökben rettenetesen nehéz volt végigmenni, és éreztem azt a plusz szeretet, motivációt, hogy itthon versenyezhetek. Valószínűleg el kell telnie még néhány napnak, hogy feldolgozzam ezt. Az elmúlt másfél évben nem nagyon voltam a pódium közelében, tehát kicsit el is felejtettem, hogy ez milyen. Ez kicsit más kávéház, a világ legjobbjai között a pódiumra állni, egy ilyen nagyszerű közönség előtt.

Michelisz Norbert a szombati kvalifikáció után a vasárnapin sem talált legyőzőre. Az első futamon egészen a hatodik helyig zárkózott fel, majd a másodikon tegnaphoz hasonlóan nem sikerült jól a rajtja, így az indulás után a második helyre esett vissza, s onnantól nem nagyon előzhetett már, de kiemelte, hogy nem érzi magát második számú pilótának, hiszen a rajt előtt még ő volt a kedvezményezett helyzetben.

„Picit csalódott voltam a rajt utáni pillanatokban, mert úgy éreztem, hogy ez most meglesz, és meglepetésként ért, hogy mégis lerajtolt a csapattársam, Gabriele Tarquini. Megbeszéltük a rajt előtt, hogy ha az első két pozícióban haladunk, akkor körülbelül a második kanyar után már ne támadjuk egymást. Azt nem beszéltük meg, hogy nem lehet közel maradni hozzá, próbáltam rá nyomást gyakorolni, de túl régóta versenyez már ahhoz, hogy zavarba lehessen hozni.

„A tanulság, amit ebből a hétvégéből le kell vonnom, hogy muszáj a rajttal foglalkoznom. Ezen a szinten már nem kapunk ajándékokat, nem elég gyorsnak lenni az időmérőn, nem elég, ha jól menedzselem a gumikat. Muszáj minden elemnek a helyén lennie, és ez nálam ma nem volt meg, mert a rajtom csak közepesre sikerült. Most a következő néhány napban szerintem Johanna mellett éjjelente a telemetriát fogom bújni, és átgondolom, hogyan tudok javítani a rajtomon a Nürburgringre, mert ahhoz, hogy az ember bajnokságot nyerjen, a rajtnak is tökéletesnek kell lennie. Szóval ez lesz a cél a következő versenyeken.

„A Nürburgring nekem egyébként az egyik kedvenc pályám, tehát nagyon örültem, hogy bent tartották a versenynaptárban. Nagyon várom már a két hét múlva esedékes versenyt. Bár nagy valószínűséggel nagyon sok büntetősúllyal leszünk sújtva, de én akkor is azt érzem, hogy egy dobogó benne lehet a pakliban. A bajnokságot kell szem előtt tartanom, és lehetőleg mindegyik versenyen a maximumot kell kihoznom a lehetőségeimből.

„A hiba a kormány és az ülés között helyezkedik el – gyakorolt önkritikát az egyéni tabellán negyedik Michelisz.

Szabó Zsolt a 12. rajtkockát foglalhatta el mindkét versenyen, majd felemás délutánt teljesített, hiszen az első futamon a kilencedik lett, míg a másodikon már a hatodik körben kiesett.

„Az időmérő sokkal jobban sikerült, mint tegnap, hiszen a tizenharmadik helyet szereztem meg, és Tassi Attila büntetése által a tizenkettedik helyről rajtolhattam mindkét versenyen. Az autó valamiért másfél tizeddel lassabb volt az egyenesekben, mint a Cuprák, ezt próbáltuk orvosolni a verseny előtt fél órával. Jól kaptam el a rajtot a mai első futamon, feljöttem, azt hiszem, a kilencedik-tizedik pozícióba, utána Ehrlacher-val küzdöttem, sikerült megelőzni, majd magam mögött tudtam tartani Jean-Karl Vernay-t is az egész versenyen, ami számomra óriási eredmény volt.

„A második futamon sajnos rosszul jöttem el, visszaestem a mezőny hátuljára, ott jobbról-balról kaptam az ütéseket, és utána a jobb első kerekem beleért a sárvédőbe, így nem tudtam folytatni a futamot.”

Nagy Norbert a 11. helyet szerezte meg az időmérőn, majd mindkét vasárnapi futamon ugyanebben a pozícióban intette le a kockás zászló.

„Az időmérő nagyon jól sikerült nekem, a legjobb cuprás tudtam lenni, ami nagyon nagy sikerélmény. Most erre van szükségünk, hogy a másik SEAT-os csapatot meg tudjuk verni, és fel tudjuk magunkra hívni a figyelmet, így még több segítséget kaphatunk a gyártól. Az első versenyen szerintem nem volt túl fair Vernay, amikor átment előttem egyenesen a sikánon, és előttem is maradt.

„Mindkét futamon azzal kellett küzdenem, hogy tolta az autó az orrát, de szerintem az összes SEAT és Volkswagen autó hasonló cipőben járt. Aztán végül tudtam úgy menedzselni, hogy nem előztek meg többen. A tizedik hely környékén értem be mind a kétszer. Elsőnek nem volt olyan jó a rajtom, a második viszont felülmúlta az elvárásaimat. Összességében elégedett vagyok, és nagyon várom a Nordschleifét.

Tassi Attila számára balszerencsésen sikerült a magyar hétvége, hiszen az összes időmérőn teljesített körét törölték, azonban a 26. pozícióból startolva először a 18., majd a 17. lett.

„A nap jól indult, sikerült javulnunk egy-másfél másodpercet, de aztán egy kicsit elnéztem az időmérőt. A Q2-ben elvették az időmet, ami a hétvégén egyébként az addigi legjobbam volt, aztán nagyon siettem, de sajnos – mint utólag kiderült – nem eléggé. Hét tizeddel később léptem át a célvonalat, mint kellett volna, így azt a körömet is elvették. Aztán, amikor bejöttem a Q2-ben sietve, akkor be kellett volna mennem mérlegelésre, de azt figyelmen kívül hagytam. Tarquini autója is ott állt még, de nem is arra figyeltem igazán, így elvették a Q1-es köreimet is. Szóval, nem volt egy szerencsés hétvége. Ezt a két versenyt úgy próbáltuk felfogni, mint egy tesztet, és kicsit úgy, mint egy élményautózást. Ez sikerült is, de azért csalódott vagyok, hogy így alakult.