Szalay Balázs (jobbra) és Bunkoczi László ügyel a tisztaságra (Fotó: Hubai Antal)

 

 

A hangárokban a MiG-29-esek és a Mirage 2000-esek helyett most versenyautók és motorok tanyáznak, s még a perui légierő pilótái is félbeszakították egy rövid időre a gyakorlatozást annak érdekében, hogy kicsit szétnézzenek a limai légibázison, ahol három napra a Dakar-mezőny vert tanyát. A vadászgépek között a versenyzőkben lassan feléledt a vadászösztön, a zenei aláfestést pedig az 50. születésnapját ünneplő katonazenekar, a „Banda” szolgáltatta, amely bizonyára a közelgő koncertjére gyakorolt.

De vissza az autósporthoz!

A jubileumi, 40. Dakar rali megmozgatta a világ tereprali-versenyzőit; nem kell jobb bizonyíték erre annál, mint hogy 342 jármű adta le a nevezését a viadalra – aki élt és mozgott, s aki érzett magában annyi erőt, hogy teljesítse a 9000 kilométeres versenytávot (amelyből 4500 kilométer a mért szakaszok hossza), most mind eljött, hiszen a negyvenedik versenyt kár lenne kihagyni.

Főleg, hogy öt év után a Dakar visszatér Peruba, vagyis újra lesznek dűnék, újra lesz sivatag az útvonalban. A nagy öröm után a homoktenger közepén ezt még lehet, hogy megbánják a terepralisok, ám egyelőre örülnek neki. Főleg a peruiak, akik hazai terepen kívánják megalapozni a sikerüket (összesen 25 versenyző rajtol országa fővárosában január 6-án).

A gyári csapatok természetesen a legjobbjaikat vonultatták fel, úgyhogy az egy négyzetméterre jutó világsztárok száma elég magas volt csütörtökön a légibázison, no meg a közönség számára felépített Dakar-faluban, amelyben nyilván hatalmas volt a nyüzsgés.

Magyar szempontból természetesen a legérdekesebb az volt, hogy a Szalay Balázs, Bunkoczi László kettős (Opel Crossland X), valamint a motoros Horváth Lajos (KTM) számára ezen a napon tartották meg az adminisztratív és technikai ellenőrzést. Utóbbi már csak afféle formalitás volt, hiszen több mint egy hónapja, a Le Havre-i kikötőben „csekkolták” a járműveket, éppen azért, hogy az itteni procedúra jelentősen lerövidüljön.

Mondanánk, hogy ennyi év után már megszokhatták a papírmunkát – meg is szokták –, de azért még ennyi év után is végigfut az ember hátán a hideg, amikor meg kell nevezni, kit értesítsenek baleset esetén. Mert ez mindig figyelmeztet arra, hogy a motorsport veszélyes. Más kérdés, hogy ez a gondolat átlag három másodperc alatt végigfut a pilóták agyán, s átveszi a helyét a harctéri izgalom, hogy közeledik a rajt időpontja.

„Most, hogy itt vagyunk a szervizparkban, már nagyon közelinek érzem a rajtot, s bár eddig is úgy gondoltam, hogy nehéz versenynek nézünk elébe, körbejárva a hatalmas szervizparkot még inkább megbizonyosodtam róla”
– mondta Szalay Balázs, aki elárulta, a kikötőből a légibázisra vezető úton a szervizkamionjuk kisebb balesetet szenvedett, egy személyautó fordult a 6x6-os jármű elé, és hát persze nem ő volt az erősebb. Szerencsére senki sem sérült meg, az autó vezetője elismerte, hogy ő volt a hibás, így a csapat folytathatta az útját a légibázis felé, ahol lapzártánk után estek át a versenyzők a kötelező ellenőrzéseken.

Nem csupán a Szalay, Bunkoczi kettős, hanem a motoros Horváth Lajos is, akinek ez a második Dakarja. Dési János eközben már nyugodtan pihenhetett, hiszen ő szerdán lefutotta a kötelező kört, úgyhogy hangolódhatott a szombati rajtceremóniára.