Stéphane Peterhansel gázol a vízben (Fotó: Red Bull)

 

 

Kőrakások az út szélén – szép, szabályos gúla alakban. Jó magasak, melós lehetett összerakni őket. De nemes célt szolgálnak, arra valók, hogy megvédjék az utazót. Attól, hogy a kanyargós hegyi utakról a szakadékba zuhanjon, vagy hogy a hegyoldalból ráomoljon néhány nagyobb szikla. Ez is, az is megtörténik.

A VÍZ AZ ÚR
 A baj előtti pillanatig semmi baj sem volt. Micimackó örök igazsága elérte a tupizai tábort is szombat este. A szervizcsapatok már éppen felépítették volna a mini Dakar-várost (ők ezen a napon nem követhették Uyuniba a versenyzőket, mert a maratoni szakasz lényege, hogy csak abból gazdálkodhatsz, ami a kocsidban vagy a csapattársad kocsijában van), amikor megérkezett az eső.
Hevesen esett, de elsőre még nem lehetett sejteni, hogy ekkora bajt csinál. Aztán amikor még két óra múltán sem csendesedett... Nos, akkor már hömpölygött a víz a táborban, ami ekkor nyilván már nem volt tábor. Egy szó mint száz, a régi ralik hangulatát idézve az út szélén verték fel a sátrakat a csapatok, s ugyancsak az esőzés miatt (s mert ennek következtében megáradtak a folyók) a hétfői szakaszt is törölni kellett.

Nos, ha azt nézzük, milyen pokoli napok vannak a mezőny mögött, ha a Dakar-táborban egy kis össznépi társasjátékra hívták volna a versenyzőket, takaros kis kőrakások születtek volna. Főleg, ha cserébe nem kell elrajtolni az újabb magaslati szakaszon.

A motorosok bírják kevésbé a 4000 méter körüli magasságot, szenvednek, mint a kutya. Se nekik, se a motoroknak nincs erejük, a kettő együtt pedig nagyon sok. Az egyiknek az orra vérzik, a másiknak a feje fáj, s egytől egyik úgy néznek ki a reggelinél Uyuniban, mint a zombik. Enerváltan eszik a paradicsomos tésztát (ha valaki sokat jár sivatagi terepralira, hamar megszokja, hogy ez reggel fél ötkor, négyfokos hidegben is remek fogás), s isszák mellé a maté teát, amely a kokacserje leveléből készült. Vérhígító hatású, a helyiek esküsznek rá – a motorosok meg hisznek benne, mert nincs más, amiben hihetnének.

A maratoni szakasz második fele (ugye, ennek az a lényege, hogy az első szakasz után a pilóták csak maguk szerelhettek) sem könnyű, majdnem ötszáz kilométeres a mért szakasz, ez a leghosszabb szelektív az idei versenyen. Mély dűnékben és tevefüves szakaszokon zajlik – ráadásul 3600 méteren. Ez tényleg nem könnyű, de azért a legtöbben sikerrel veszik az akadályt. A motorosoknál a győzelmet a francia Antoine Meo szerzi meg, de az összetettben továbbra is Adrien van Beveren vezet.

JÓL JÖN A SZÜNET
DÉSI JÁNOS, motorversenyző
„Rettenetesen nehéz volt ez a maratoni szakasz. Már az első napján is nagyon megszenvedtem – a mély homokos, tevefüves részen többször elástam magam, de egyszer annyira, hogy egy quados segített kiszabadítani a motort. És a második sem volt könnyebb. Rettentő hosszú volt, ráadásul dűnék közt menni 3600 méteren, egyáltalán nem könnyű, sőt, alig vártam, hogy a végére érjek. Rettentően kimerültem, nem bánom, hogy hétfőn nem lesz verseny, jól jön egy szusszanásnyi szünet.”

A magyar drukkereket legjobban érdeklő Dési János szombati sztorijával is adósak vagyunk, mert lapzártánk után ért célba. Pokoli napja volt, amúgy is nehezen bírja a magaslatot, úgyhogy egyszer meg is kellett állnia, mert annyira rosszul volt (elkapta a magaslati betegség, hányingere volt, felszökött a pulzusa), de átküzdötte magát a homokos, tevefüves szakaszon és a végkimerülés határán megérkezett a táborba. Egy porcikája sem kívánta ugyanezt vasárnap, de hát a Dakar nem kívánságműsor, úgyhogy megcsinálta megint. És folyamatosan dolgozza le a hátrányát, már a 64. az összetettben.

De lássuk, mi történt az autós mezőnyben! Nos, aki azt hitte, hogy Stéphane Peterhansel a szombati események hatására feltett kézzel megy a csatába, az nem ismeri Mr. Dakart. A francia azután, hogy szombaton jól kibosszankodta magát, vasárnap ráállt a gázra. (Történt, hogy egy elakadt quadost került ki éppen, amikor a növényzetben láthatatlan szikla megütötte az autója hátulját és az szanaszét tört, emiatt a páros 1 óra 47 percet veszített.) Majd mérgében vasárnap odacsapott.

„Hosszú szakasz volt, és a magaslaton tényleg nagyon nehéz volt menni
– nyilatkozta Peterhansel. – Nem mondanám, hogy visszajöttem a játékba, hiszen több mint egy órás lemaradásról beszélünk, amelyből csak néhány percet faragtunk most, de Nasszerhez (Al-Attijah) már nagyon közel vagyunk. Nekünk most nem jött jól, hogy törölték a hétfői szakaszt, mert minden lehetőséget meg kellene ragadnunk.”

Peterhansel így hét percre megközelítette a második helyen álló Nasszer al-Attijah-t, de még így nagyon nagy a hátránya az éllovas Carlos Sainz-cal szemben. Viszont üldözőnek veszélyes, úgyhogy kérdés, a spanyol miként bírja majd a nyomást.

40. DAKAR RALI
8. szakasz, Uyuni–Tupiza (össztáv: 585 km, ebből szelektív szakasz:498 km). Autósok:
1. Stéphane Peterhansel, Jean-Paul Cottret (francia, Peugeot 3008 DKR Maxi) 5:15:18, 2. Despres, Castera (francia, Peugeot 3008 DKR Maxi) 49 mp h., 3. Al-Attijah, Baumel (katari, francia, Toyota Hilux) 2:12 p h. Motorosok: 1. Antoine Meo (francia, KTM) 5:24:01, Brabec (amerikai, Honda) 1:08 p h., 3. Price (ausztrál, KTM) 2:45 p h., ...30. Gyenes Emanuel (romániai, KTM) 43:29 p h., ... 64. Dési János (magyar, KTM) 2:05:00 ó h.
Az összetettben. Autósok: 1. Carlos Sainz, Lucas Cruz (spanyol, Peugeot 3008 DKR Maxi) 27:04:00, Al-Attijah 1:06:37 ó h., 3. Peterhansel 1:13:42 ó h. Motorosok: 1. Adrien van Beveren (francia, Yamaha) 27:22:03, 2. Benavides (argentin, Honda) 22 mp h., 3. Walkner (osztrák) 6:34 p h., ...27. Gyenes 3:50:52, ...64. Dési 14:52:55 ó h.