Ennyi volt… (Fotó: dakar.hu)

 

„A szakasz felénél felforrt a vizünk, s mire a CP2-nél orvosoltuk a problémát, a mezőny után kellett erednünk – mondta Szalay Balázs. – Mi mentünk be utolsóként a dűnék közé, mögöttünk nem jött már senki más. Egy kamion elakadt előttünk, egy pillanatra elvettem a gázt, és lefulladt az autó. Megint tönkrement az önindító – három nap alatt a harmadik.”

„A mellettünk veszteglő kamion volt az egyetlen esélyünk. Ha ott hagy, akkor minket még kivisz a helikopter, de hogy az autó miként jutott volna ki, nem tudom. A kamion szerencsére berántott, de addigra már ment lefelé a nap, és egyszerűen nem tudtuk bevállalni, hogy önindító nélkül bemenjünk a dűnék közé. Hiábavaló kockázatvállalás lett volna, főleg hogy utóbb kiderült, a söprögető kamion sem tudott felmenni arra a dűnére, vagyis aki bennragadt, magának kellett boldogulnia.”

„Nagyon sajnálom, mert 2004 óta nem fordult elő, hogy a csapat kiesett volna a Dakaron, de az idén sajnos bekövetkezett. A versenyigazgatóság ugyanis úgy döntött – mivel rengeteg GPS-pontot kihagytunk –, hogy nem folytathatjuk a versenyt. Bár nem örültünk neki, teljesen jogos döntésnek tartjuk és elfogadtuk. Csalódott vagyok, hiszen öt évet vártam arra, hogy visszatérjünk a Dakarra, másrészt viszont nem ostorozom magam, mert úgy érzem, mindent megtettünk, hogy versenyben maradjunk.”