Birkózó-vb: Hatos Gábor a rutinban és a rengeteg munkában bízik

 

 

– A mozgása alapján mintha nem is változott volna semmit, pedig majd’ húsz kilóval nehezebb, mint amikor még 74 kilogrammban hozta sorra az érmeket a világversenyekről.
– Valóban, fénykoromban hetvennégy kilóban hoztam érmet összesen hét világversenyről, de azt azért hozzá kell tenni, hogy akkor is folyamatosan nyolc-tíz kilókat fogytam, ami nem volt könnyű – magyarázta a 2012-es olimpia bronzérmese, Hatos Gábor, aki az elmúlt években eltűnt szem elől, idén azonban újult erővel vetette magát a munkába. Az október 20-án a BS-ben kezdődő világbajnokságon újra a legjobbak között léphet szőnyegre hazai közönség előtt, 35 esztendősen! – A visszatérésem óta már több súlycsoportban is indultam: idén nyolcvanhat kilóban megnyertem az ob-t, kilencvenkettőben harmadik lettem a katonai világbajnokságon, nemrég nyolcvannyolcban diadalmaskodtam a veteránvébén – Budapesten pedig ismét a kilencvenkét kilósok között indulok. Próbálok beleerősödni ebbe a kategóriába, ami nem egyszerű, mert nyilván nem olyan már a felépítésem, mint amikor még hetvennégy kilós voltam, de a rutinomban és a rengeteg elvégzett munkában bízom, ami azért nem kevés.

– Ismeri egyáltalán a mezőnyt?
– Hát, az előbb szóba került, hogy nemrég még a veterán-világbajnokságon vitézkedtem, szóval, hogy is mondjam… Rengeteg a fiatal, új arc, akiket nem is nagyon ismerek, ugyanakkor én amúgy sem a mezőnnyel szoktam foglalkozni – aki elém áll, azt igyekszem legyőzni.

– Azért jelentős motivációs tényező lehetett az is, hogy idén ismét Budapest rendezi a világbajnokságot.
– Egyértelműen! Világbajnokságon és Európa-bajnokságon is szerepeltem már hazai közönség előtt, utánozhatatlan élmény – nekem sokkal inkább előnyt jelent, semmint hátrányt. Persze van megfelelési kényszer is, ami olykor teherként hathat az emberre, de én ezt szerencsére át tudtam fordítani bizonyítási vággyá, ami nagyon sokat segített és motivált, hogy ilyen idősen újra világversenyen küzdhessek.

– Sokat segített az is, hogy sok más klasszisunkhoz hasonlóan a Honvédhoz került?
– Így van, nem győzöm elégszer hangsúlyozni: rengeteget köszönhetek a Honvédnak, amely teljes mellszélességgel támogatott és mögöttem állt mind szakmailag, mind emberileg – a klub nélkül nem hiszem, hogy sikerült volna újra felépítenem magam és eljutnom idáig. A veteránvébére is többen személyesen kiutaztak, hogy szurkoljanak nekem, márpedig ha ilyen emberek állnak melletted, az nagyon sok erőt tud adni, hogy még néhány évig mindent beleadj és sikeresen szerepelj.

– A szabadfogású válogatott korelnökeként a csapat kapitánya is?
– Szó sincs ilyesmiről. Itt leginkább mindenki a saját maga csapatkapitánya – különböző személyiségek és egyéniségek vagyunk, mindenkinek megvannak a maga dolgai, amellett, hogy a birkózás amúgy is egyéni sportág. De ettől még persze nagyon szívesen segítek bárkinek, ha kellek.

– Ezek után mivel lenne elégedett Budapesten, a világbajnokságon?
– Mint mondtam, a legjobb tudásom szerint igyekeztem beleerősödni ebbe az új súlycsoportba – a súlyom jelenleg már kilencven-kilencvenkét kiló körül mozog –, aztán majd meglátjuk, ez mire lesz elég. Nagyon szeretnék legalább pontszerző helyen végezni hazai közönség előtt. (x)