Eddig a pontrúgások jelentették a Pool gyenge pontját

Eddig a rögzített szituációk jelentették a Liverpool gyenge pontját a 2009–2010-es szezonban: a „vörösök” egy kivétellel minden gólt szöglet, szabadrúgás vagy éppen büntető után kaptak, „nyílt játékból" egyedül a Bolton Wanderers tudott betalálni a hálójukba.

Benítez a szögleteknél és szabadrúgásoknál is elsősorban zónavédekezést alkalmaz, és a Liverpool hátsó alakzatának már az előző szezonokban is voltak gondjai a beívelésekkel. A Mersey-partiak a 2008–2009-es idényben a Premier League-ben hat gólt kaptak rögzített játékhelyzetek után (ez a nyolcadik legrosszabb mérleg volt a ligában).

A statisztikák azt mutatják, a zónavédekezéssel nem kap ugyan több gólt a Liverpool rögzített szituációk után, mint más, emberfogással dolgozó csapatok, ennek ellenére a bajnokikon már most hétből hatszor pontrúgások után zördült a háló – annyiszor, mint az előző idényben összesen.

Az is igaz persze: a helyezkedési hibákat kiváló fizikai állapotú angol csapatok használták ki, a Debrecennek nem feltétlenül lesz erre esélye.

Főleg, hogy a Loki eddigi mérkőzésein a BL-ben nem szerzett rögzített szituációból gólt, és a Soproni Ligában sem ontja a találatokat szögletek és szabadrúgások után – legutóbb, a Paks ellen mondjuk épp egy szabadrúgást követő fejes hozta meg a győzelmet.

Azt, hogy hátul mi kell a magyar bajnokcsapattól, kedden tökéletesen megmutatta az APOEL Nicosia.

A ciprusi csapat az Atlético Madrid félelmetes arénájában harcolt ki 0–0-s döntetlent, miután jól tömörült, védőik minden területet lezártak, kapusuk, Dioniszisz Hiotisz pedig zseniális formában védett, az őrületbe kergetve Diego Forlánt.

Extra kapusteljesítmény és (szinte) hibátlan védekezés nélkül alighanem kizárólag tisztes különbségű vereség lehet a végeredmény. Ha viszont ez megvan, bármi megtörténhet – még ha nem is várhatjuk el a debreceniektől a pontszerzést.

Helytállást, bátorságot és töretlen küzdőszellemet viszont igen – meglátjuk, hogy ez mire lesz elég.