– Miért tartja ennyire fontosnak, hogy két óra alá vigye a maratoni futás világrekordját?
– Történelmet akarok írni, úgy érzem, ez is a feladatom. Az elmúlt két évben végig azt éreztem, hogy még egyszer meg kell próbálnom a rekorddöntést az után, hogy Monzában nem sikerült. Egyesek szerint ez lehetetlen – tiszteletben tartom a véleményüket, ők pedig tartsák tiszteletben az enyémet. Ha sikerülne, bizonyítanám, hogy minden lehetséges. A többi futó is elkezdene hinni magában, és még inkább bíznának abban, hogy kemény munkával elérhetik céljaikat. Végre eltűnne a feltevés, miszerint az emberi testnek és elmének megvannak a korlátai, amelyeket nem lehet átlépni. Ha sikerülne a rekorddöntés, megmutatnám, hogy ez nem igaz.

– Monzában miért nem sikerült? Mindössze huszonhat másodperc hiányzott...
– Egy kilométerrel a vége előtt rájöttem, kissé lassú voltam. Próbáltam behozni a lemaradást, de már nem volt lehetséges. Olyan voltam, mint egy ökölvívó, aki bemegy a ringbe, és fogalma sincs, mi vár rá. Az edzésmódszerem nem változott, de mentálisan felkészültebb vagyok, és ezúttal már tudom, mire számíthatok.

További részletek a csupasport.hu weboldalon!