Baji Balázs a tavalyi Gyulai-emlékversenyen (Fotó: Dömötör Csaba)

 

„Nem lehet váratlan fordulatról beszélni, mert már az első műtét után tisztában voltam azzal, hogy gyógyulásom érdekében szükség lesz egy másodikra is. Hónapokba telik majd, amíg újra fel tudom építeni magamat. Hatalmas türelemre és fokozott óvatosságra lesz szükségem ahhoz, hogy a versenyzés felé visszavezető úton ne hibázzak és semmit se siessek el” – hangsúlyozta a Budapesti Honvéd sportolója.

Baji – aki 2010-től egészen mostanáig sérülés nélkül zárta az idényeit – bízik abban, hogy az orvosok és a gyógytornászok hathatós segítségével, nem különben a saját szívós akaratával és megfontolt lépéseivel képes lesz visszatérni az atlétika élvonalába, de hogy erre mikor kerülhet sor, arra most nehéz megfelelő választ adni.

„A gyógyulás folyamatában érlelődhet meg bennem annak eldöntése, mikor állhatok neki úgy istenigazából edzeni, milyen tempóban kocoghatok, majd futhatok, miként terheltem a lábamat – folytatta a gátfutó. – Egyelőre csak gyógytornázok, azt viszont naponta többször is, és próbálom valamennyire karbantartani a felsőtestem és a karjaim izmait. Lehet, hogy csak a szabadtéri idény első feléről kell lemondanom, de ha azután is fennáll a sérülés kiújulásának a veszélye, a szeptember végén kezdődő világbajnokságot is kénytelen leszek elengedni. Számomra mindennél fontosabb a jövő évi tokiói olimpia, azt a »gátat« viszont tökéletesen felkészülve szeretném venni. A kellő motiváció megvan bennem, de egy pillanatig sem szabad megfeledkeznem arról, hogy a következő hónapok a türelmem próbatételéről szólnak.”