Asztalitenisz-vb: mentálisan készen áll a válogatott

„Természetesen sokat gondolok a világbajnokságra, ez lesz a második nagy versenyem a felnőttek között – mondta a 16 éves András Csaba, a magyar vb-csapat legfiatalabb tagja Mátraházán a szövetség hivatalos honlapjának. – Itt még nagyobb lesz a mezőny, mint a World Touron, még komolyabb felkészülésre van szükség, a tornán pedig magasabb szintű játékra. Biztos izgulni fogok az elején a sok néző miatt, de teher nélkül játszhatok. A célom, hogy a nálam gyengébbektől ne kapjak ki, a jobbakat pedig megpróbálom meglepni.”

Juhász Patrik még szintén az ifjúsági éveit tapossa, így a teher az ő vállát sem nyomja: „Nincs rajtam semmiféle nyomás, hiszen Csabával együtt a legfiatalabbak közé tartozunk. Mindenképp teljesítménycentrikusan szeretnék asztalhoz állni, hogy jól tudjak szerepelni.”

Ecseki Nándor sem mondható aggastyánnak, ám mögötte azért már nagyobb múlt áll. A hazai eseményeken szeret asztalhoz lépni, így nagyon várja a budapesti vb-t.

„Egy nagy világverseny előtt nagyon fontos a regeneráció, mivel remélhetőleg kimerítő és fárasztó torna áll előttünk. Aranyosi Peti arra hívta fel a figyelmünket, hogy próbáljuk meg kipihenni magunkat és fitten érkezni a versenyre, de emellett még megpróbáljuk összerakni az apróságokat” – válaszolta Ecseki Nándor arra a kérdésre, hogy min van a fő hangsúly a vb előtti utolsó héten.

Szudi Ádám a márciusi spanyolországi World Tour-versenyen beütötte a kezét az asztalba, ez azonban már csak rossz emlék.

„Gyulladásos sérülés alakult ki az alkaromban az eset következtében, egy hétig szenvedtem vele, de most már jól vagyok, tudtam edzeni rendesen” – mondta Szudi, aki szerint vegyes párosban bármire képesek lehetnek Pergel Szandrával.

A legutóbbi, 2017-es egyéni világbajnokságon Lakatos Tamás érte el a legjobb eredményt a mieink közül azzal, hogy bejutott a legjobb 32 közé. Ezzel természetesen idén is több mint elégedett lenne.

„Én most célnak a 128 fős főtáblára jutást tűztem ki, utána attól függ, hogy a sorsolás milyen lehetőségeket ad. Ha lehet, akkor mindenképp szeretném megismételni a düsseldorfi teljesítményemet. Én soha nem titkoltam, hogy nem szeretek itthon játszani. A hazai World Tour-versenyeket már kezdem megkedvelni, ám én mindig jobban szerettem külföldön játszani” – mondta Lakatos, aki ezzel együtt biztos benne, hogy remek világbajnokságra kerül sor a Hungexpo területén.

Aranyosi Péter nem akarta elbagatellizálni a világbajnokság jelentőségét, sőt.

„Ez nemcsak az év, hanem az utóbbi évek kiemelt eseménye – kezdte a szövetségi kapitány. – Mentálisan a srácok készen állnak, márpedig itt az számít, hogy a döntő pillanatokban kinek tisztább a feje, ki a bátrabb, ki tudja megjátszani a tudása hetven-nyolcvan vagy akár száz százalékát. Most erre gyúrunk, valamint a párosokat és vegyes párosokat próbáljuk összetenni különböző speciális edzésekkel. Zavartalan a felkészülésünk, nagyon remélem, hogy lesz eredménye is.”

AZÉRT FRISS LEVEGŐ IS JUTOTT NEKIK

Női válogatottunk egy héttel a fiúk előtt vette birtokba a mátraházi edzőtábort, amelyben a vb-n használandó labdákhoz is hozzá kellett szokni.

„A tavalyi csapat-világbajnokságot ezzel a labdával rendezték meg, szóval kicsit már ismerős. Kaptunk belőle, és próbálunk minél jobban hozzászokni – mondta Bátorfi Zoltán szövetségi kapitány, akit a jól megszokott körülmények vártak Mátraházán. – Budapesttel az a problémám a többiekhez hasonlóan, hogy ott mindenféle dolog jár az ember fejében, ide megyek, ezt intézem, azt intézem... Itt ilyen nincs, halálos nyugalom van. Igyekszünk a kondiedzéseket úgy alakítani, hogy azoknak egy része a friss levegőn történjen, de az ebédnél és vacsoránál mindig át kell mennünk a hegyen, szóval a lányok akkor is tudnak friss levegőt szívni.”

Egy ilyen edzőtábornak van jó és rossz oldala is. Hartbrich Leonie szerint ez esetben a kettő ugyanaz.

„Egész nap a teremben vagyunk, és ezt bírni kell fejben – mondta női vb-csapatunk legfiatalabb tagja. – Ugyanakkor ez ennek a legnagyobb előnye is, hiszen azért vagyunk profi pingpongosok, hogy eddzünk, és itt megvan a lehetőség, hogy csak a pingpongra figyeljünk.”

Póta Georgina számára kiemeltként két nappal később kezdődik a világbajnokság, de ő is ugyanolyan erőbedobással végezte a feladatokat.

„Az utóbbi néhány évben nem vettem részt az edzőtáborokban, mert mindig volt valamilyen meccsem. Nagyon örülök, hogy most itt lehetek, jó kiszakadni kicsit az otthoni környezetből és a statisztikás edzésekből. Nagyon jó a felkészülés, sok edzőpartner jött hozzánk, és sokkal jobban tudunk fókuszálni az edzésekre, mintha otthon lennénk. Legidősebbként én edzem a legkevesebbet. Délelőtt kicsit rövidebbet, mint a többiek, délután viszont teljes két és fél órát szoktam. Esténként, amikor a fiatalok még a szervát vagy fonákot gyakorolják egyszerűbb feladatokkal, akkor én már pihenek, de természetesen a húszas éveim elején még én is napi hármat edzettem az edzőtáborokban” – mentegetőzött nagy mosoly kíséretében legrutinosabb játékosunk.