Paul George és Russell Westbrook ellenállhatatlan volt

 

Cleveland Cavaliers–New York Knicks 107–104

Kevin Love egyre jobban mozog. Másodszor került pályára hosszú kihagyása óta a Cavs egyetlen megmaradt sztárjátékosa és ezúttal több időt kapott, 16 percet töltött a parketten, mindet az első félidőben – dobott is 14 pontot 9 lepattanó mellett, Larry Drew pedig dicsérte is a magasembert, szerinte olyan dolgokra képes már most is, amilyenekre a keretben mások nem. A győzelem viszont nem rajta múlt, bár azt tegyük hozzá, hogy az első félidőt még vele együtt 15 ponttal nyerte a Cleveland, a második félidőben pedig már inkább a Knicks akarata érvényesült, de végül megúszták a hazaiak – a hajrában egy kis szerencse is kellett a sikerükhöz, de azért csak leszedtek 17 támadópattanót, bedobtak 14 triplát és hat játékosuk is elérte a tízpontos határt. A két csapat között ezzel az eredménnyel másfél meccsre nőtt a távolság a Cavs "javára".

Pedig megvolt a Knicks esélye. Felállt 17 pontos hátrányából és az utolsó fél percben három jó kinti dobóhelyzetet is elhibázott a vendégcsapat, úgyhogy meglehetősen bosszús volt a társaság amiatt, hogy nem sikerült nyerni – a hajrában a kezükben volt minimum az egyenlítés, de hiába harcoltak nagyot, nem tudták megoldani a feladatot. Egyénileg a 25 pontos karriercsúcsot szállító Kadeem Allen játékát érdemes kiemelni, Dennis Smith Jr.-nak és Kyle Knoxnak támadásban most nagyon nem ment, DeAndre Jordan pedig csak 24 percet játszott és mivel a végén mellédobálták a tripláikat, zsinórban 17. vereségüket is elkönyvelhették – január 4-e óta nem tudtak nyerni, összességében pedig 32-ből 30 vereségnél tartanak, az sem túl szép adat. Ezzel természetesen ők a ligautolsók, bár a Suns nagyon igyekszik, hogy "utolérje" őket...

A Cavaliers legjobb dobói: Sexton 20/6, Nance Jr. 15/3, Clarkson 15/6
A Knicks legjobb dobói: Allen 25/3, Knox 13/3, Jordan 12

Detroit Pistons–Washington Wizards 121–112

Dominált a Detroit két magasembere. Tökéletesen kiegészítette egymást ezen a találkozón Andre Drummond és Blake Griffin, a Pistons két húzóembere egyszerre játszott nagyot, ilyenkor pedig borzasztó nehéz megverni a csapatot – Drummond a palánk alatt pusztított (32 pont, 12/19 mezőnyből, 17 lepattanó, 4 labdaszerzés), Griffin pedig egy kicsit távolabbról (31 pont, 4/10 tripla, 9 lepattanó, 9 gólpassz) volt tarthatatlan, ráadásul a padról a frissen megszerzett Thon Maker is komoly energiát hozott a festékben. A magas rotációt 16 ponttal, 6 gólpasszal és 4/4 triplával egészítette ki Reggie Jackson, a padról 15 pontot és 4/6 triplát szállított Luke Kennard és még az is belefért, hogy a megérkező Wayne Ellington 0/7 triplával zárjon, így is jól működött a gépezet. Az első negyedben kiépített tízpontos előnyt ugyan egy gyengébb periódussal leadták a másodikban, de a fordulás után megint felszívták magukat, volt egy 13-2-es rohamuk és innentől már kézben tartották az eseményeket, nem hibáztak többet – zsinórban negyedszer nyertek és fél meccsre vannak a keleti hetedik Charlotte-tól.

A Nemzeti Sport Online szakmai
együttműködő partnere a kezdo5.hu

Erre a fontos meccsre nem állt össze a Washington. Az előző két győzelem után ez most kulcsfontosságú találkozó volt a Wizards számára a playoffba jutás szempontjából, de a fővárosiak képtelenek voltak megoldani a Drummond-Griffin páros által generált problémákat – 48-37-re elvesztették a lepattanózást és 56-40-re alulmaradtak a festékből, ráadásul közben kintről is megszórták őket a detroiti shooterek. Hiába voltak nekik is olyan fegyvereik, mint Bradley Beal (32 pont, 6 lepattanó, 10 gólpassz), Trevor Ariza (23 pont, 7 lepattanó, 5 gólpassz, 10/14 mezőnyből), vagy éppen a padról beszálló Bobby Portis (24 pont, 6/10 tripla), sem egyénileg, sem szerkezetileg nem volt válaszuk a Pistons játékára, túldobni pedig nem tudták ellenfelüket, úgyhogy ismét kikaptak – ezzel három meccsre nőtt a felek közötti távolság, ezt kellene ledolgoznia a Washingtonnak, ha be akar jutni a playoffba.

A Pistons legjobb dobói: Drummond 32, Griffin 31/12, Jackson 16/12
A Wizards legjobb dobói: Beal 32/6, Portis 24/18, Ariza 23/9

Indiana Pacers–Charlotte Hornets 99–90

Érvényesítette akaratát a Pacers. A hazaiak ritmusában és az ő szájízük szerint alakult ez a mérkőzés, az első félidőben valósággal megfojtották a Charlotte játékát és összesen 38 pontot engedélyeztek ellenfelüknek, úgyhogy a nagyszünetben 16 egységgel jártak előrébb és uralták a találkozót. A fordulás után aztán már változott a képlet, szorosabb lett a meccs, de ha már igazi vezér nem akadt a társaságnál, a hajrában előlépett az első Pacers-meccsét játszó és rögtön a kezdőbe kerülő Wesley Matthews – a veterán swingman két nagyon fontos triplát küldött a helyére az utolsó percekben, ezzel stabilizálta a különbséget és megtörte a Hornets rohamát. Rajta kívül emeljük azért ki Myles Turner remeklését (18 pont, 8/10 mezőnyből, 8 lepattanó, 3-3 labdaszerzés és blokk), valamint Darren Collison (13 pont, 8 gólpassz) és Thad Young (11 pont, 8 lepattanó, 6 gólpassz) hasznos játékát, így Nate McMillan csapata az Oladipo kidőlése utáni kisebb hullámvölgy óta sorozatban hatodik győzelmét könyvelhette el, jó formában várja a Milwaukee elleni rangadót.

Bőven volt gond a Hornetsnél. Nagyon nem talált fogást ellenfelén a vendégcsapat, James Borrego alakulata 32%-kal dobott mezőnyből, 17,5%-kal (7/40) triplázott és csapatszinten összesen 15 gólpasszt osztott szét, ezek a számok kiválóan mutatják, hogy mennyire nem működött a támadójáték. Mindezt azért próbálták ellensúlyozni azzal, hogy összesen öt labdát adtak csak el, illetve azzal, hogy leszedtek 21 támadópattanót, de hiába javultak fel a harmadik negyedben, azt leszámítva egyetlen játékrészben sem érték el a 20 (!) dobott pontot, így Kemba Walker újabb nagy estéje (34 pont, 10/23 mezőnyből, 9 lepattanó) ment a levesbe – nem tudtak közelíteni a Brooklynhoz, sőt, most már magukra húzták a Detroitot, nagyon kapaszkodniuk kell a folytatásban.

A Pacers legjobb dobói: Turner 18/6, Bogdanovic 14/3, Collison 13/3
A Hornets legjobb dobói: Walker 34/12, Lamb 21/3, Zeller 18

Toronto Raptors–Brooklyn Nets 127–125

Most újra jó volt a Brooklyn. Akadozott mostanában a Nets játéka, most viszont annak ellenére dicséret illeti a vendégeket, hogy az igazi bravúr végül elmaradt, nem tudtak meglepetést okozni Torontóban. D'Angelo Russell remeklése (28 pont, 7 lepattanó, 14 gólpassz) viszont kiváló alapot adott a csapatnak és akadt két halálos fegyvere is, hiszen Joe Harris 7/8, Allen Crabbe pedig 6/10 triplát bombázott be, csapatszinten 20 hármast küldtek a gyűrűbe és összességében is 50% felett dobtak mezőnyből, ilyen támadójátékkal pedig természetesen végig partiban voltak ligaelit ellenfelükkel – sőt, a nyolc ponttal megnyert első negyed után sokáig vezettek is és csak a záró etapban fordult át a találkozó. Ott már inkább ők futottak az eredmény után, de a hajrában még találtak egy plusz sebességi fokozatot és 50 másodperccel a vége előtt még 125-122-re ők vezettek, az utolsó két-két játékból viszont nagyon rosszul jöttek ki, mert ők mindkettőből kosarat kaptak, dobni viszont egyikből sem sikerült nekik, úgyhogy óriási csatában alulmaradtak a Raptors ellen.

A spursös páros nyerte meg. Nagyon megizzadt ezért a sikerért a Toronto, mert védekezésben egyáltalán nem talált ellenszert a gárda a parádésan dobó Brooklyn ellen és bár a negyedik negyedben már előrébb járt Nick Nurse legénysége, a végén megint beakadt több nagy Nets-dobás és a szakadék szélére sodródtak a hazaiak. Az utolsó időkérés után azonban előléptek a San Antonióból érkező játékosok, 36 másodperccel az órán Kawhi Leonard megtalálta Danny Greent, aki könyörtelenül bevágta az egyenlítő hármast, volt egy jó védekezésük, majd az utolsó játéknál négy másodperccel a vége előtt Leonard maga süllyesztette el a győztesnek bizonyuló duplát Kyle Lowry labdájából, úgyhogy végül megoldotta a feladatot a Raptors. Leonard nagy meccse (30 pont, 10/20 mezőnyből, 8 gólpassz) mellett többen is hozzátették a magukét és végül belefért, hogy a csapatvédekezés gyenge lábakon állt, emeljük ki viszont Marc Gasolt, aki 22 percet játszott csereként, 7/9 dobása, közte 1/1 triplája a gyűrűben landolt, 16 ponttal, 6 lepattanóval és 2 gólpasszal zárta az estét.

A Raptors legjobb dobói: Leonard 30/3, Ibaka 18, Siakam 17
A Nets legjobb dobói: Russell 28/6, Harris 24/21, Crabbe 22/18

Chicago Bulls–Milwaukee Bucks 99–112

Ha nem is simán, de megvan. A legutóbbi hazai betli után most sem brillírozott a ligaelső, de a visszatérő és nagyot játszó (29 pont, 17 lepattanó, 8 gólpassz, 3 blokk, 9/13 mezőnyből) Jannisz Adetokunbo vezetésével végül hozni tudta a kötelező győzelmet. Az első félidőben nagyon csikorgott még a gépezet és a nagyszünetben csak egy pont volt a vendégek előnye, aztán a fordulás után egy kicsit gyorsabb, agresszívebb játékot vettek elő, amivel a Bulls fölé tudtak nőni – 100-86-nál úgy tűnt a negyedik negyed közepén, hogy eldőlt a meccs. A Chicagóban azonban volt még egy roham és egészen három pontig zárkózott fel, úgyhogy Middletonék nem ülhettek le, hanem még egyszer fel kellett magukat szívni – megtették és egy 12-2-vel zárták le az estét, úgyhogy végül megőrizték vezető helyüket a tabellán. Ahhoz, hogy ez az All-Star szünetre is így maradjon, még meg kell oldaniuk egy komoly feladatot, a nagy formában lévő Pacers otthonában is nyerniük kell.

Biztató részeredmények. Mint a matek érettségin, itt is a részpontoknak örülhetnek a hazaiak, ugyan a feladat egésze túl nehéznek bizonyult számukra, de bizonyos dolgokat azért lehet náluk pozitívumként értékelni. Kezdve azzal, hogy nagyjából kordában tartották a Bucks játékát, nem kaptak ki a festékben, belehajszolták 17 eladott labdába Bledsoe-ékat, másrészt kétszer is vissza tudtak jönni nagyobb hátrányból, harmadrészt pedig egyénileg Zach LaVine (27 pont, 5 lepattanó, 7 gólpassz, 4/6 tripla), Robin Lopez (17 pont, 8/13 mezőnyből), vagy éppen Otto Porter (18 pont, 7/14 mezőnyből, 7 lepattanó, 4 gólpassz) tejesítménye is kiemelhető, míg Lauri Markkanennek ugyan nem ültek a dobásai, de leszedett 17 lepattanót és védekezésben is elég harcosnak bizonyult. Most ennyire telt tőlük, a Bucks ellen ez is több, mint a semmi, az All-Star előtt még fogadják a Memphist, ott több esélyük lesz.

A Bulls legjobb dobói: LaVine 27/12, Markkanen 20/3, Porter Jr. 18/6
A Bucks legjobb dobói: Adetokunbo 29/6, Bledsoe 19/9, Brogdon 17/9

Houston Rockets–Dallas Mavericks 120–104

Életben maradt Harden 30-as szériája. A győzelem nem nagyon forgott veszélyben a hazaiak számára ezen az estén, folyamatosan ágyúztak kintről és elég jó százalékkal találtak be (23/60) ahhoz, hogy a fáradt, back-to-backet játszó Dallas ellen kontrollálják a meccset – a második negyedben volt egy jobb időszakuk, ott tíz pont feletti előnyt építettek ki és ezt tartani tudták a folytatásban is. A hajrában még volt egy kisebb rohama a Mavsnek, de erre hamar válaszolt a Rockets, úgyhogy az összecsapás eldőlt, a kérdés pedig már csak az volt, hogy megszakad-e a vállsérüléssel együtt játszó és magához képest lassabban is mozgó James Harden 30 pontos szériája – nem szakadt, a regnáló MVP az utolsó két és fél percben 11 pontot rámolt be, az utolsó triplájával pedig átlépte az említett határt és 31 egységgel zárt 8 lepattanó, 7 gólpassz és 5 labdaszerzés mellett. Ezzel zsinórban 30. alkalommal érte el a 30 pontot és életben maradt a sorozata, de mellette Chris Paul (17 pont, 11 gólpassz, 0 eladott labda, 5/10 tripla), Kenneth Faried (17 pont, 8 lepattanó, 7/8 mezőnyből), vagy a padról 19 pontot és 5/8 triplát hozó Gerald Green játékát is érdemes megemlíteni.

Doncic és más senki. A győzelemre komoly esélye nem volt a Portland legyőzése után back-to-back érkező Dallasnak és bár nem játszottak rosszul a vendégek, leginkább csak Luka Doncic statisztikájára érdemes rápillantani velük kapcsolatban – a szlovén újonc 21 ponttal, 10 lepattanóval és 8 gólpasszal zárt, 7/17 dobása esett be, de elrontott négy büntetőt és eladott öt labdát is. Rajta kívül csak a 4/4 jó dobással záró Brunson, valamint a 4/5-öt dobó Powell lépte túl a tíz pontot, így pedig Houstonban nem nagyon lehet nyerni, bár a második félidőt már egálra tudták hozni, úgyhogy nagy kritika nem érheti őket – következőleg a Miami elleni hazai meccsen több keresnivalójuk lehet.

A Rockets legjobb dobói: Harden 31/18, Green 19/15, Gordon 18/12
A Mavericks legjobb dobói: Doncic 21/6, Brunson 13/9, Powell 12/3

Minnesota Timberwolves–Los Angeles Clippers 130–120

Most nagyon működött a Minnesota. Andrew Wiggins betegség miatt nem lépett pályára a Wolvesnál, Ryan Saunders betette a kezdőbe Taj Gibson helyére Dario Saricot, visszakerült az első ötösbe Jeff Teague és visszatért hosszabb kihagyása után Derrick Rose is, a csapat pedig parádésan teljesített támadásban – Towns (27 perc, 24 pont, 10 lepattanó, 7/11 mezőnyből) mellett Teague (19 pont, 10 gólpassz) is dupla-duplázott, Saric 4/5 triplával szórt be 19 pontot, a padról Gibson 5/5 jó dobással jutott el 14 pontig, Rose 22 egységet és 6 gólpasszt tett a közösbe, egyszerűen minden a helyén volt. A félidei nyolcpontos fór után egy 10-0-s rohammal vitte dűlőre a dolgot a gárda, később vezetett 23 egységgel is és nagyon magabiztos játékkal aratott győzelmet – négy vereség után nagyon kellett már nekik ez a siker, de így is négy meccsre vannak a nyugati nyolcadik helytől. Egy dolgot még emeljünk ki: Wiggins helyén a veterán Luol Deng kezdett és játszott is 38 percet, amely alatt +28-ban volt a csapata, tehát amikor leült, abban a tíz percben 18 ponttal kikapott a Minnesota...

Lou Williams egyedül kevés. Szörnyű volt a Clippers kezdőcsapata, egyedül a gyengén dobó Danilo Gallinari szenvedte túl magát a tíz dobott ponton, Ivica Zubac (3 pont, 1 lepattanó, 4 eladott labda, -35-ös +/- 15 perc alatt), valamint Garrett Temple (4 pont, -32-es +/- 18 perc alatt) pedig egyenesen vállalhatatlan teljesítményt nyújtott. A vendégeknél a kispad próbálta menteni a mundér becsületét, Green, Shamet, vagy Harrell is nagyszerűen szállt be, a csapat vezére pedig a 45 ponttal szezoncsúcsot hintő, 16/16 büntetőt értékesítő Lou Williams volt, aki mindent megtett azért, hogy nyerni tudjon Doc Rivers alakulata – egyedül azonban kevés volt pontszerzőnek és playmakernek egy ilyen tűzerővel bíró Minnesota ellen, úgyhogy a társaság már kiszorult a playoffhelyekről, utolérte és virtuálisan meg is előzte a Sacramento.

A Timberwolves legjobb dobói: Towns 24, Rose 22, Saric 19/12, Teague 19/3
A Clippers legiobb dobói: Williams 45/9, Harrell 18, Shamet 15/9

Oklahoma City Thunder–Portland Trail Blazers 120–111

A két tripla-dupla elégnek bizonyult. Russell Westbrook (21 pont, 14 lepattanó, 11 gólpassz) zsinórban tizedszer hozta a statisztikai bravúrt, amivel megelőzte Wilt Chamberlaint a vonatkozó örökranglistán, de eladott hat labdát és mindössze 5/19-cel dobott mezőnyből, így szükség volt Paul George újabb bődületes meccsére (47 pont, 8 tripla, 12 pattanó, 10 gólpassz), hogy a Thunder behúzza a csoportrangadót. Jól kezdett egyébként az OKC, az első negyed után 10, félidőben 19 ponttal vezettek, de a harmadik játékrészben kijött, hogy a személyes okok miatt hiányzó Dennis Schröder és a bokáját fájlaló Jerami Grant sem bevethető, legjobb cseréje és egyik kezdője nélkül bajba került a foghíjas hazai gárda. Szerencsére azonban a veterán Raymond Felton 15 pontig, a pad végéről előkapott újonc Deonta Burton 18 egységig jutott, a negyedik negyedben pedig vezérei segítségével vissza tudott szállni a lóra az Oklahoma, zsinórban negyedik győzelmével egyrészt tapad a Denverre, másrészt leszakította a 4. helyen álló Portlandet.

Az első félidő nem fért bele. Damian Lillard (31 pont, 7 pattanó, 6 gólpassz, 2 szerzett labda) elöl kicsit szenvedett a dobásaival, hátul viszont kiválóan védekezett, ismét vezér volt, ugyanakkor az első félidőben borzasztóan bukdácsolt a csapat. CJ McCollum mesze volt az elfogadhatótól (5/20 mezőnyből), Jusuf Nurkic hátul jól teljesített, elöl viszont Adamsék leszedték a pályáról (2/7 mezőnyből, 9 pont) és 30 perc alatt ki is pontozódott. A harmadik negyedben azért felszívta magát a Blazers és 14 pontot ledolgozott a hátrányából (Aminu, Layman, illetve a frissen igazolt Rodney Hood is jó dobásokkal, nagy játékokkal jelentkezett), de a végjátékban kellett volna még egy fokozat, amit azonban az OKC-nél találtak meg. Bánhatják ezt a buktát, mert ha nyertek volna, akkor két meccsre közelítették volna meg ellenfelüket, így viszont a differencia négyre nőtt, ráadásul mögöttük most már teljesen feltorlódott a nyugati középmezőny.

A Thunder legjobb dobói: George 47/24, Westbrook 21/3, Burton 18/9
A Trail Blazers legjobb dobói: Lillard 31/9, Layman 17/6, Aminu 13/6, McCollum 13/3

Denver Nuggets–Miami Heat 103–87

Előkerült a csapatvédekezés. Az előző három meccsen 129, 135 és 117 pontot nyelt be a Denver, mindet el is bukta, így pillanatok alatt komoly hátrányba került a Warriorsszal szemben a tabellán – hozzá kell tenni, hogy huzamosabb ideje Mike Malone vezetőedző bűvészmutatványaira van szükség, hogy a rengeteg sérülést menedzselje. Ma szerencsére csak Gary Harris (és a lassan felépülő Isaiah Thomas) volt maródi, Jamal Murray és Paul Millsap is játszhatott, már 11 bevethető játékosa akadt a csapatnak, lehetett forgatni, így a Nuggets előkapta azt a védekezést, amit egyébként bizonyítottan tud. Még az első félidőben igyekezett ezt megtörni a Miami, de fordulás után összesen 38 pontot tudtak dobni, a Nuggets Malik Beasley extra dobásaival (5/7 tripla), Jokics ponterős játékával (23 pont, 3/3 tripla, 4 gólpassz, 12 pattanó), illetve Plumlee és az ezúttal a padról jövő Paul Millsap és Monte Morris hathatós közreműködésével bedarálta őket. Ez a győzelem már nagyon kellett, így a Thunder előtt tudtak maradni, az All-Star szünetig még egy meccsük van otthon a Kings ellen, a szünet után pedig Harris és Thomas visszatérésével erősödhetnek az alapszakasz hajrájára – ahogy Malone fogalmazott, most már szeretne olyan problémákkal szembesülni, hogy hogyan ossza el a játékperceket öt kiváló hátvédje között...

A rossz kinti dobások nem fértek bele. A Nuggets előző három meccsén a triplák levédésével akadtak gondok, a Heat pedig legutóbb a Warriors otthonában 18-at süllyesztett el, de a back-to-back nem esett jól a szervezetnek. Mindössze 9/33-mal céloztak kintről, ráadásul a festékben sem tudtak dominálni, a harmadik negyedben pedig egyértelműen látszott a fáradtság, benyeltek egy 16-0-t négy triplával spékelve, ott lélekben kicsit fel is adták. Egyénileg senkit nem lehet kiemelni, Dwyane Wade is érezte a lábait, mindössze 8 pontot szerzett 3 gólpassz mellett – zsinórban harmadszor kaptak ki, és a Pistons már egy meccsel előzi őket a keleti nyolcadik-kilencedk helyen. Újabb rossz hír számukra, hogy a túra még nem ért véget, az All-Star előtt még mennek Dallasba, a szünet után pedig rögtön Philadelphiába, könnyen komoly hátrányba kerülhetnek, ha nem figyelnek.

A Nuggets legjobb dobói: Beasley 23/15, Jokics 23/9, Morris 17/6
A Heat legjobb dobói: Winslow 15/3, Johnson 14/6, Richardson 12/6