A 11 pontig jutó JaVale McGee (Lakers) zsákol (Fotó: LA Lakers Twitter)

 

Indiana Pacers–Oklahoma City Thunder 111–85

Továbbra is nagy formában van a Pacers. Egyértelműen uralta ezt a mérkőzést az Indiana, a továbbra is tartalékos hazaiak már az első negyedben futottak egy 12–2-t, vezettek 28–18-ra, majd bár a Thunder válaszolt, de egy újabb rohammal meglett a közte tizenöt, hogy aztán a nagyszünetben kereken tízre jöjjön vissza az OKC. A fordulás után azonban több esélyt már nem adott a társaság, TJ Warren egymaga 11 pontot szórt a harmadik játékrészben, Aaron Holiday is bevert két hármast, az Indy pedig egy 15–2-es etappal végleg eldöntötte a küzdelmet – volt 31 pont is a távolság a csapatok között, abszolút nem volt kérdés. Egyénileg Warren (23 pont, 10/14 mezőnyből), Malcolm Brogdon (20 pont, 6 lepattanó, 5 gólpassz) és Domantas Sabonis (18 pont, 16 lepattanó) is remekelt, de felnőtt melléjük az említett Holiday (17 pont, 4 gólpassz) is, úgyhogy sérülések ide vagy oda, nagycsapathoz illő stílusban nyerték ezt a meccset, ezzel sorozatban négy, összességében pedig hétből hat győzelemnél tartanak - mi lesz, ha felépülnek a most hiányzó kezdőjátékosok?...


A Nemzeti Sport Online szakmai
együttműködő partnere a kezdo5.hu

Idegenben nem megy. Négyből negyedszer is kikapott vendégként a Thunder és Billy Donovan csapata elsősorban a pocsék támadójátéka miatt volt esélytelen Indianában - 36%-kal dobtak, 24%-kal tripláztak és a kulcsembereik is nagyon szenvedtek a Pacers védekezésével szemben. Annyira kilátástalan volt a küzdelmük, hogy a harmadik negyedben Donovan le is kapta őket, végül mindenki 30 játékperc alatt maradt, Steven Adams 19, Danilo Gallinari 24, Chris Paul 25 percet játszott és sokat elmond róluk, hogy Deonte Burton 13 ponttal az egyik legjobbjuknak bizonyult – most nem osztottak nekik lapot, következőleg otthon, a Philadelphia ellen javíthatnak.

A Pacers legjobb dobói: Warren 23/3, Brogdon 20/6, Sabonis 18
A Thunder legjobb dobói: Gallinari 14, Burton 13/9, Gilgeous-Alexander 11/3

Philadelphia 76ers–Cleveland Cavaliers 98–97

Nagyon kellett a védekezés. Ben Simmons ugyan már most visszatért és hozzá is tudott tenni a hazaiak játékához, ám vagy Al Horford hiánya, vagy valami más miatt, de nagyon erőlködött támadásban a Sixers – nem ültek a dobások, nem volt meg a ritmus és különösen a negyedik negyedben nem tudtak már mit kezdeni a Clevelanddel. A mérkőzés nagy részében azért így is vezettek, de az utolsó játékrészben már tarthatatlanná vált a dobóformájuk, a Cavs ezt megbüntette és fordított, három és fél perccel az órán 97–92-re már a vendégek jártak előrébb. A Philly azonban itt megrázta magát, még egy fokozatot tekert a védekezésén és a hátralévő időben egyáltalán nem kapott pontot (!), a végig szenvedő (0/11 tripla) Tobias Harris a legjobbkor villant egymás után kétszer, majd két hiba és egy időkérés után ő találta meg a gyűrű alatt Joel Embiidet, aki bezsákolta az újabb fordítást jelentő kettest. Itt már csak bő húsz másodperc volt hátra, a Cavs pedig nem tudott válaszolni, úgyhogy óriási csatában, nagy védekezéssel, de hozni tudta a győzelmet Brett Brown alakulata, amely örülhet Simmons visszatérésének és Embiid (27 pont, 16 lepattanó, 4 gólpassz, 2 blokk) jó játékának, illetve annak, hogy otthon továbbra is veretlen.

Bánhatja a Cleveland. Ismét bizonyították a vendégek, hogy van bennük tartás, két győzelem után a kezükben volt a komoly bravúr, a Sixers idegenbeli legyőzése, de az utolsó három és fél percben mindent elrontottak – extrát védekezett a Philly, de azért Kevin Love-nak volt két jó helyzete is, amik kimaradtak, ha csak az egyik beesik, már más a helyzet. A Love-Thompson magasember-páros egyébként megint jó volt (37 pont, 20 lepattanó), a Sexton-Clarkson duó is hozzátett még 38 pontot, megvoltak az alapok, de náluk is hiányoztak a kinti dobások (ők 5/21-et, a hazaiak 8/38-at dobtak) és a végén a clutch megoldások – a győzelem nem jött össze, de megint jelezték, hogy komolyan kell őket venni, következőleg a Miami ellen mutathatják ezt meg ismét.

A 76ers legjobb dobói: Embiid 27/9, Richardson 17/3, Simmons 15
A Cavaliers legjobb dobói: Love 20/6, Clarkson 20/3, Sexton 18

Miami Heat–Detroit Pistons 117–108

Sima volt. A végeredmény nem ezt mutatja, de összességében ez egy egyértelmű mérkőzés volt, a jóval pihentebb, otthon játszó Miami érvényesítette a papírformát és az első félidőben átlépte fáradt ellenfelét – a nagyszünetben már 22 pont volt a hazaiak előnye, de vezettek 29-cel is, nem volt igazán kérdés. Később azért kicsit belealudtak a helyzetbe, a Pistons pedig váratlanul elkezdett rohamozni, úgyhogy a negyedik negyedben még egyszer vissza kellett rázódnia Erik Spoelstra csapatának és nagy szükség volt arra, hogy a 20 pontos, 13 gólpasszos Jimmy Butler beverjen 11 egységet ebben az időszakban, de igazán nagy ijedelemre azért nem volt ok. Butler (aki nem adott el labdát, a 20-13 mellett erre utoljára Dwyane Wade volt képes Miami-mezben tíz éve) mellett Kendrick Nunn (20 pont, 5 gólpassz, 4/8 tripla), Bam Adebayo (18 pont, 14 lepattanó, 8/9 mezőnyből) és Goran Dragic (18 pont, 6 gólpassz) is megtette a magáét, a Heat pedig Winslow, Jones és Herro (na meg Waiters) nélkül is könnyedén hozta a kötelezőt, így 7, 3-mal a klubtörténet holtversenyben harmadik legjobb első tíz meccsét hozta le – legutóbb 2013–2014-ben volt ilyen mérlege a gárdának, a csúcs pedig a kétszer megcsinált 8, 2.

Back-to-back „extra". Nem elég, hogy előző este is játszott a Pistons, de a hatalmas detroiti hóvihar miatt este tizenegy helyett csak reggel öt óra után ért a csapat Miamiba, úgyhogy még a vártnál is jóval fáradtabbak voltak a játékosok – főleg, hogy a tegnap visszatért Blake Griffin és Derrick Rose nem is lépett pályára. Luke Kennard ugyan igyekezett (22 pont, 5 gólpassz), Bruce Brown kiosztott 11 gólpasszt, a kispadról pedig érkezett némi plusz energia, de ebben a helyzetben nagyjából ennyi volt a maximum, amit kihozhattak az estéből – megvan a nyolcadik vereségük, most utaznak tovább Charlotte-ba, majd Chicagóba és bíznak abban, hogy a hazaút zökkenőmentesebb lesz...

A Heat legjobb dobói: Butler 20, Nunn 20/12, Adebayo 18, Dragic 18/9
A Pistons legjobb dobói: Kennard 22/12, Drummond 16, Wood 16/3

Chicago Bulls–New York Knicks 120–102

Coby White megőrült a végén. Teljesen korrekt, szoros meccset játszottak a felek az első három játékrészben, a Bulls kezdett jobban, nyolc ponttal nyerte az első negyedet, majd válaszolni tudott a Knicks és a záró etapnak már egállal mentek neki a csapatok. Aztán jött Coby White, a Chicago újonc hátvédje és lelőtte a bulit: négy ponttal állt ekkor, ám itt annyira elkapta a fonalat, hogy csak a negyedik negyedben egymaga hét triplát (!) bombázott be, ebből hármat egymás utáni három labdabirtoklásból - a United Center a nevét skandálta, egyetemi edzője is odament hozzá a produkció után, nem mellesleg ez a hét tripla egy negyed alatt franchise-rekordnak számít. White extráját az ellenfél is megdicsérte, Dave Fizdale szerint hihetetlen tehetség a 19 éves irányító, de a Knicks újonca, RJ Barrett is elmondta, hogy ő az egyetemen átélt már vele hasonlót, annyira ne lepődjünk meg... A dobógép másfél perccel a vége előtt hagyta el a parkettet, miután eldöntötte a meccset, a csarnok pedig felállva tapsolta - valószínűleg az ilyen pillanatokat várták tőle a klubnál, amikor draftolták.

Újabb Knicks-vereség. Legutóbb jelezte a New York vezetősége, hogy nem elégedett a csapat teljesítményével és ez a meccs aligha arról győzte meg őket, hogy elindult jó irányba a társaság –  három negyeden keresztül nem volt éppen rossz a játék, de a vége megint egy 18 pontos vereség lett. RJ Barrett teljesítményét azért érdemes kiemelni, 21 pontja mellett 6 lepattanót és 9 gólpasszt jegyzett, ráadásul 50%-kal dobott, de rajta kívül csak Taj Gibson dolgozott hatékonyan támadásban, hátul pedig az utolsó negyedben képtelenek voltak reagálni White-ra – a tizenegy kihagyott büntető sem segített, úgyhogy kilencedszer is kikaptak, most viszont három hazai mérkőzésük következik, ott valamit domborítaniuk kell.

A Bulls legjobb dobói: White 27/21, LaVine 25/9, Carter Jr. 17
A Knicks legjobb dobói: Morris 22/9, Barrett 21/6, Randle 17/3

Utah Jazz–Brooklyn Nets 119–114

A második félidőre megérkezett a Jazz is. A mérkőzés első részében eléggé érződött a hazaiakon a back-to-back, nagyon hiányzott az energia, főleg védekezésben, úgyhogy az első félidőben egyértelműen a Nets diktált és 15 pontos előnyt épített ki – a 68 kapott pont egyértelműen jelezte, hogy mivel van gond a Utah oldalán. Ezt pedig kezelték is a szünetben, a fordulás után rögtön egy 13–0-s rohanással kezdtek és négy percig nem kaptak kosarat, ezzel visszajöttek a meccsbe, majd a záró etap elején a Green-Mudiay páros szórt be zsinórban hat dobást, amellyel ötpontos előnybe kerültek. Innentől jöhetett a szoros végjáték, amit clutch dobásokkal és újabb nagyszerű védekezéssel sikerült behúzniuk, az utolsó bő három percben csak két pontot engedélyeztek a Brooklynnak, míg náluk Donovan Mitchell duplája után Rudy Gobert villant kétszer, a végén pedig három büntetővel lezárták az estét - persze ehhez a Netsnek is hibáznia kellett, de ettől még egy back-to-back második felén ilyen hátrányból visszajönni, majd a végjátékot megnyerni komoly teljesítmény. A kulcs ehhez a védekezés volt, mert a kinti dobásaikon nagyon érződött a fáradtság, a Conley-Mitchell-Ingles trió 0/14-gyel zárt távolról, ami eléggé bekorlátozta őket támadásban, de a festékben jók voltak, kiharcoltak 35 büntetőt és Mitchell azért így is eljutott 30 pontig - otthon már 6-0-ra állnak és 8-3-mal ott lihegnek a Lakers nyakában.

Ez sem jött össze a Netsnek. Hiába az első félidei jó játék és nagy előny, sem ezt, sem a Utah fáradtságát nem tudták kihasználni a vendégek, akik az újabb vereségükkel csak 4, 6-ra állnak és egyre távolodnak a keleti élmezőnytől. Caris LeVert kiülte a meccset, de így is megvolt mindenük ahhoz, hogy győzni tudjanak, ám Kyrie Irving kicsit talán túlpörögte a dolgot, 30 dobást vállalt el mezőnyből, amelyből csak tízet küldött a gyűrűbe, pedig voltak azért hatékony fegyverek a kiegészítők közül, illetve ennél még a másik fő playmaker, Spencer Dinwiddie is jobban célzott. A végjátékot is Irving erőlködte el, az utolsó kosarát bő hét perccel a vége előtt dobta, onnantól viszont 0/8-at hajított mezőnyből, egy gólpassz mellett volt egy eladott labdája is ebben az időszakban, mégis ő vállalta el a győztesnek szánt hármast hét másodperccel az órán – természetesen kimaradt, a Brooklyn kikapott, lehet gondolkodni a folytatáson...

A Jazz legjobb dobói: Mitchell 30, Conley 18, Gobert 18
A Nets legjobb dobói: Irving 27/6, Dinwiddie 21/6, Prince 15/9, Jordan 15

Denver Nuggets–Atlanta Hawks 121–125

Trae Young szétdobta a Denvert. 0–12-vel rajtolt, de aztán átvette az irányítást a Hawks és a remek támadójátéknak köszönhetően a második negyedben szétszedte ellenfelét a gárda – 38–20-ra nyerték ezt a játékrészt a vendégek, úgyhogy ők vezettek a nagyszünetben. A harmadik negyed elején sérülés miatt kivált Kevin Huerter, úgyhogy az első félidőben 17 pontot szerző Trae Young eggyel még feljebb kapcsolt, a harmadik játékrészben beszórt még tíz egységet, majd a negyedikben egymaga tizenötöt, az ő parádés játékával tartotta előnyét az Atlanta – illetve amikor 101–101-nél egyenlítettek a hazaiak, akkor megint az irányító bombázott be egymás után két hármast, amellyel megtolta csapata szekerét. Young végül 42 ponttal zárt, bevert 8/13 hármast és kiosztott 11 gólpasszt, abszolút foghatatlannak bizonyult és az ő extrája ezúttal bravúrgyőzelmet ért a Hawksnak – mellette Jabari Parker (20 pont, 11 lepattanó, 4 gólpassz) és a padról beszálló Alex Len (17 pont, 7 lepattanó, 22 perc) is kiemelhető, de a vezér klasszisteljesítménye nélkül mindezt mit sem ért volna. A Hawks hétből hat vereség után tudott újra nyerni, most viszont Phoenixbe látogat, ott hasonlóan nagy bravúr lenne egy esetleges győzelem.

Védekezni kell. A Nuggets eddigi sikereit a ligaelit védekezésének köszönhette és éppen ez az, ami most hiányzott, jóval puhábbak és lassabbak voltak a megszokottnál – Young persze sokakat megszórt már, de azért 53%-kal 125 pontot kapni egyáltalán nem a győzelem receptje. Ráadásul ők nem is tudtak ehhez felnőni, sokkal gyengébben dobtak, nem ültek a tripláik, Nikola Jokics sem tudott igazán dominálni, úgyhogy igazából annak köszönhették a szoros végeredményt, hogy csapatszinten csak három labdát adtak el, így sokkal több labdabirtoklásból dolgozhattak, valamint annak, hogy az Atlanta mellédobott 12 büntetőt – ettől függetlenül sorozatban négy győzelem után most kicsit "szabadságra ment" a csapat, amit azonnal ki is használt az ellenfél.

A Nuggets legjobb dobói: Barton 21/12, Jokics 20/3, Millsap 19/6
A Hawks legjobb dobói: Young 42/24, Parker 20/3, Len 17/3

Phoenix Suns–Los Angeles Lakers 115–123

Fontos győzelem. A Toronto elleni hazai vereség után nagyon kellett az idegenbeli siker a Lakersnek, főleg úgy, hogy a Suns egyelőre abszolút riválisnak számít - az arany-lilákra eddig jellemző kőkemény védekezés ugyan nem feltétlenül volt meg, de most olyan támadójátékot produkáltak, amivel ezt ellensúlyozni tudták. Mindennek középpontjában természetesen LeBron James állt, aki 19 pontja mellett leszedett 7 lepattanót és kiosztott 11 gólpasszt is egy eladott labdával, fő fegyverként pedig Anthony Davis (24 pont, 12 lepattanó, 4 gólpassz) és Kyle Kuzma (23 pont, 9/16 mezőnyből) funkcionált – Danny Green 3/5 triplával húzta szét a pályát, a McGee-Howard kettős pedig rendkívül hatékonyan rángatta be a gyűrűbe a közeli dobásokat, 23 pontot és 12 lepattanót hoztak mérsékelt játékidő alatt. A csapat a 39 gólpasszal évtizedes franchise-rekordot döntött, mondhatjuk, hogy valami hasonlót képzelhettek el eredetileg Frank Vogelék, ráadásul a negyedik negyedben egy hullámvölgyet is sikerült kimozogniuk - végig egy-két kosár volt csak a távolság ide-oda, de már inkább a LAL járt előrébb, amikor egy rohammal megint a Suns került 113–111-es előnybe. Itt azonban jött James egy nagy hármassal, majd egymás után két labdabirtoklásból Kuzma is beköszönt távolról, ez a 9–0-s futás pedig eldöntötte a küzdelmet – a szoros, kiélezett rangadót sikerült a maguk javára fordítaniuk, így 8, 2-re állnak és vezetik a nyugati konferenciát. Plusz öröm számukra, hogy végre Rajon Rondo is megkezdhette a szezont, a rutinos irányító alig 14 perc alatt 5 ponttal, 6 lepattanóval, 7 gólpasszal, eladott labda nélkül debütált.

Egy kevés ehhez még hiányzott. A statisztikák alapján 2009 óta nem játszott ilyen fordulatos meccset a Suns abból a szempontból, hogy 14 egál állás mellett 29 alkalommal változott a vezető kiléte, gyakorlatilag folyamatos hullámzást láthattunk még akkor is, ha senki sem tudott kétszámjegyű előnyt kiépíteni és nagy rohamokat vezetni. A Phoenixnél most is megvolt az alap, Devin Booker ismét nagyon hatékonyan játszott (21 pont, 9/18 mezőnyből, 9 gólpassz), Ricky Rubio is hozta magát (21 pont, 10 gólpassz, 3/6 tripla), Aron Baynes is megtette, amit kellett (20 pont, 4/6 tripla), de magasemberként Saric és Kaminsky is remekelt, ők együtt 34 pontot, 16 lepattanót és 6/9 hármast tettek a közösbe. Csak annyi kellett volna a győzelemhez, hogy az utolsó három percben ők csinálják meg a clutch játékokat és ne kapjanak pillanatok alatt három triplát, most mindössze ennyivel volt jobb náluk a Lakers – azt viszont ismét bizonyították, hogy nem véletlenül vannak ott a nyugati élmezőnyben.

A Suns legjobb dobói: Rubio 21/9, Booker 21, Baynes 20/12
A Lakers legjobb dobói: Davis 24/3, Kuzma 23/9, James 19/3

Sacramento Kings–Portland Trail Blazers 107–99

Fox nélkül is megy. Komoly csapás érte legutóbb a Sacramentót azzal, hogy hetekre elvesztette irányítóját és vezérét, De'Aaron Foxot, ám ezen a mérkőzésen jól reagált erre a társaság: védekezésben mindenki összekapta magát, kőkeményen elvégezte a feladatát, támadásban pedig ugyan nem dobtak jól, de éppen annyit tudtak tenni, amennyi most kellett. Bjelica és Holmes dupla-duplázott, Barnes kevés dobásból szerzett 16 pontot, Hield 20 egységet rámolt be, az igazi extrát pedig Bogdanovics tette hozzá, aki a padról 25 ponttal, 10 gólpasszal és 4 labdaszerzéssel szállt be, ő volt a csapat legnagyobb vezére – a harmadik negyedet tudták igazán megnyomni, egy 14–2-vel robbantak ki az öltözőből és végül 35–21-re húzták be azt a játékrészt. Innentől már végig megvolt a tíz pont körüli, sőt, inkább feletti előnyük és bár a hajrában visszajött öt egységre a Portland, de Bogdanovics két gólpasszából érkezett két tripla, ezzel pedig végleg eldöntötték a meccset – a 0, 5-ös rajtjuk óta 4, 1-ben vannak és zárkóznak felfelé, most éppen a Blazerst előzték meg.

Nem működik a Portland. Még Jusuf Nurkic nélkül is többet vártunk a Blazerstől így a szezon elején és bár Zach Collins kidőlése, illetve Rodney Hood sérülése (hol játszik, hol nem, most nem tudott pályára lépni) nyilván érzékenyen érinti őket, de a hat meccsből elszenvedett öt vereség és a jelenlegi 4, 7-es mérleg azért nem az, amit reméltek a klubnál. Most sem voltak igazán jók, Damian Lillard (27 pont, 13/14 büntető, 5 gólpassz) és CJ McCollum (24 pont, 11/21 mezőnyből) becsülettel próbálkozott, Hassan Whiteside is éreztette a jelenlétét, de a kispad nem tudott hozzátenni, a kezdőben Mario Hezonja egyetlen kosarat szerzett és abszolút nem volt bennük átüterő – nem tudtak rohanni, rosszul dobtak kintről és a harmadik negyedes rövidzárlatból már képtelenek voltak visszajönni. Valamit változtatniuk kell, mert ez így kevés, a négy győzelmükben is vastagon benne voltak Lillard nagy negyedik negyedei, extra teljesítményei, ennél stabilabb csapatjátékra lesz szükségük, mert ezen a Nyugaton pokoli nehéz lesz playoffba jutni, nem hogy esetleg a tavalyi konferencia-döntőről beszélgetni.

A Kings legjobb dobói: Bogdanovics 25/9, Hield 20/6, Bjelica 19/9
A Trail Blazers legjobb dobói: Lillard 27/6, McCollum 24/3, Whiteside 17

NBA, ALAPSZAKASZ
Indiana Pacers–Oklahoma City Thunder 111–85
Philadelphia 76ers–Cleveland Cavaliers 98–97
Miami Heat–Detroit Pistons 117–108
Chicago Bulls–New York Knicks 120–102
Denver Nuggets–Atlanta Hawks 121–125
Phoenix Suns–Los Angeles Lakers 115–123
Utah Jazz–Brooklyn Nets 119–114
Sacramento Kings–Portland Trail Blazers 107–99