Ron Francis (Fotó: Getty Images)

 

Fel van adva a lecke, ami azt illeti.

A tengerentúli major sportok alighanem legemlékezetesebb legutóbbi újoncidényét produkálta az észak-amerikai profi jégkorongbajnoksághoz, az NHL-hez két éve csatlakozó Vegas Golden Knights, amely első évadában rögtön a nagydöntőig menetelt, s bár ott már nem bírt a Washington Capitalsszel, így is minden előzetes várakozást felülmúlt parádés bemutatkozásával.

Ronald Francis
Született: 1963. március 1., Sault Ste. Marie
Magassága/testsúlya: 191 cm/91 kg
Posztja: center
Ütőfogása: balos
NHL-draft: Hartford Whalers (1981, 1/4.)
Klubjai: Hartford Whalers (1982–1991), Pittsburgh Penguins (1991–1998),
Carolina Hurricanes (1998–2004),
Toronto Maple Leafs (2004)
NHL-örökmérlege: 1798 pont/1731 meccs (5. az örökranglistán)
Legnagyobb sikerei: 2x Stanley-kupa-győztes (1991, 1992), vb-2. (1985), 3x az NHL legsportszerűbb játékosának járó Lady Byng-emléktrófea győztese (1995, 1998, 2002), az NHL legjobb védekező csatárának járó Frank J. Selke-trófea győztese (1995), 2x az NHL asszisztkirálya (1995, 1996), az NHL-playoff asszisztkirálya (1992), a legtöbb győztes gólt szerző NHL-játékos (1987), az NHL legjobb plusz/mínusz mutatójú játékosa (1995), a Jégkorong Hírességek Csarnokának tagja (2008 óta)

Seattle-ben valami hasonlóra készülnek, ami nyilván nem lesz egyszerű – de a karmester személye máris adva van, méghozzá olyan valaki, akiben okkal bízhatnak az NHL-hez 2021-ben csatlakozó új klub hívei.

CSAK GRETZKY ELŐZTE MEG

Jelenleg két dolog tűnik biztosnak a Seattle városában formálódó új hokicsapat körül. Az egyik, hogy a franchise abszolút újoncként két esztendő múlva, azaz a 2021–2022-es idényben csatlakozik a világ legjobb jégkorongbajnokságához, a mezőny 32. tagjaként. Továbbá a múlt hét óta az, hogy a klub történetének első nagyfőnöke, vagyis általános igazgatója Ron Francis lesz. Minden egyéb fontos részletet – még a csapat nevét is – egyelőre homály fed.

Az azonban kijelenthető, Francis személyében olyan embert sikerült a klub élére ültetni, akinél jobb kezekbe nemigen kerülhet egy újonc franchise.

Kezdjük azzal, hogy a valaha volt egyik legjobb jégkorongozóról beszélünk. A kanadai klasszis az NHL több mint százéves történetének ötödik legeredményesebb játékosa, úgy, hogy a negyedik legtöbb mérkőzést játszotta (szám szerint 1731 alapszakaszmeccset) fantasztikus, 22 esztendőt, két bajnoki címet és számos egyéni elismerést magába foglaló pályafutása során, s ezeken pont/meccs átlag felett teljesített (összesen 1798 egységet gyűjtött). Akárhol játszott, imádták a társak, mert bár centerként a befejezésekkel sem állt hadilábon (549 gólja önmagáért beszél, emberelőnyben pedig különösen kíméletlen volt), igazi erőssége elsődlegesen mégis elképesztő játékintelligenciájában, az előkészítésben és a csapatmunka segítésében rejlett. Mindennél többet elmond, hogy a liga történetében egyetlen ember tudott nála több asszisztot kiosztani: Wayne Gretzky.

MÉG Ő MAGA SEM GONDOLTA VOLNA

Talán nem vállalunk nagy kockázatot azzal a kijelentéssel, hogy az a legendás Pittsburgh Penguins nélküle minden bizonnyal nem tudott volna duplázni és begyűjteni a franchise első két bajnoki címét 1991-ben és 1992-ben. A mindössze néhány hónappal az első Stanley-kupa-győzelem előtt Pittsburghbe cserélt Francis bekerült Mario Lemieux mögé a második sor centereként, ezzel helyére került a kirakós utolsó darabkája.

Az előtte a Hartford Whalersben már tíz évet lehúzó csapatkapitánnyal kiegészülve a Pens verhetetlen és szemet gyönyörködtető hokit játszó csapat lett, milliók kedvence – utóbb a szakértők minden idők egyik legegyoldalúbb üzleteként jellemezték a cserét, amelynek kereté­ben Francis Pittsburgh­be került Ulf Samuelsonnal és Grant Jenningsszel együtt John Cullenért, Jeff Parkerért és Zarley Zalapskiért cserébe (pedig az idő tájt sokán inkább a Whalerst tartották az ügylet nyertesének).
„Kisvárosi kissrácként, az ontariói Sault Ste. Marie-ban felnőve arról álmodoztam, hogy egy nap majd az NHL-ben fogok játszani – de sohasem gondoltam, hogy ez az egész olyan jól fog sikerülni, ahogy...” – foglalta össze később találóan a pályáját Francis, aki az 1992-es címvédés alkalmával a playoffban 21 meccsen 27 pontot szerzett, a bajnoki címet jelentő gólt is ő jegyezte.

CAROLINA LEGENDÁJA

Persze attól még, hogy valaki kiváló játékos volt, egyáltalán nem biztos, hogy szakvezetőnek is ugyanolyan jó lesz – számtalan ilyen példát láttunk már a sportvilágban.
Ron Francis azonban – valószínűleg kivételes intelligenciájának köszönhetően – ezen a téren is bizonyított már.

Még játékosként, a Pittsburghben lehúzott hét bő esztendő és két bajnoki cím után „visszatért” korábbi klubjához, jobban mondva a becsődölt Hartford Whalers jogutódjához, az 1997-ben Raleigh-be költöző Carolina Hurricaneshez.

Itt majdnem csodát csinált, és újbóli kapitányként 2002-ben országos meglepetésre nagydöntőbe vezette a gyengécske együttest (az első meccsen túlórában be is vitte a győztes találatot). Bár végül simán, öt meccsen alulmaradtak a Detroit Red Wingsszel szemben, két évvel később a legnagyobb klublegendaként vonult vissza, s a mai napig ő tartja a franchise-rekordot az összes fontosabb mutatóban. Így hát maradt is Észak-Karolinában, itt kezdte el építgetni játékos-pályafutása utáni életét.

„Mind úgy vagyunk vele, hogy azt hisszük, örökké játszhatunk, de aztán mindig eljön az a pont, amikor tudomásul vesszük, hogy eljött az idő, itt a vége. Mindenesetre én nagyon szerencsés voltam, hogy gond nélkül tudtam meghozni ezt a döntést, és képes voltam továbblépni.”

Volt igazgatóhelyettes, másodedző, játékosmozgásokért felelős vezető (miközben a liga az első adandó alkalommal, 2008-ban beiktatta a Hírességek Csarnokába), mielőtt 2015-ben kinevezték volna a klub általános igazgatójának. Így vagy úgy, Francis keze vastagon benne van abban, hogy a hagyományosan a mezőny egyik „leglúzerebb” és legszíntelen-szagtalanabb együttese az utóbbi időben elindult előre, és a mögöttünk hagyott idényben ugyancsak nagy meglepetésre a főcsoportdöntőig menetelt.

Megbízatása azonban az idén lejárt, és a Seattle ajánlatára nem tudott nemet mondani – de ezért nem is hibáztatja senki. Elvégre az olyan alkotó elméknek, mint amilyen Francis volt világéletében, nem létezik annál nagyobb kihívás, mint hogy a nulláról építsen fel valami értékeset.