Ralph Krueger lett a Buffalo Sabres vezetőedzője

 

Az egy dolog, hogy mifelénk a jégkorongot „téli focinak” is hívták. Az egy másik, hogy a Premier League-ből igazolni általában minőségbiztosítással egyenlő. Az viszont egy harmadik, hogy a PL-ből az NHL-be szerződni mégsem szokás, elvégre különböző sportágak bajnokságairól beszélünk.

Mindezek után jelentjük: a Southampton labdarúgócsapatának eddig sportigazgató-elnöke, Ralph Krueger lesz a Buffalo Sabres jégkorongcsapatának a vezetőedzője.

Szokatlan? Az. Meglepő? Az. Őrültség? Nem az.

Ralph Krueger
 Született: 1959. augusztus 31.,
Winnipeg, Manitoba
Magassága/testsúlya: 185 cm/92 kg
Posztja játékosként: jobbszélső
Ütőfogása: balos
Klubjai játékosként: Duisburger SV (német, másodosztály, 1977–78), New Westminster Bruins (kanadai, WHL, 1978–79), Calgary Wranglers (kanadai, WHL, 1978–79), Düsseldorfer EG (német, első osztály, 1979–1982, 1986–88), Schwenninger ERC (német, első osztály, 1982–84), SC Riessersee (német, első osztály, 1984–85), ECD Iserlohn (német, első osztály, 1985–86), SDJK Rosenheim (német, első osztály, 1989–91)
Nyugatnémet válogatottságai száma: 45
Csapatai szakvezetőként: Duisburger SV (német, másodosztály; játékos-edző, 1989–90), VEU Feldkirch (osztrák, első osztály; vezetőedző, 1991–98), svájci férfiválogatott (szövetségi kapitány, 1998–2010), Edmonton Oilers (kanadai, NHL; másodedző, 2010–12; vezetőedző, 2012–13), kanadai férfiválogatott (tanácsadó, 2014), Southampton (angol, Premier League; sportigazgató, 2014; elnök, 2014–19), Európa-válogatott (szövetségi kapitány, 2016), Buffalo Sabres (kanadai, NHL; vezetőedző, 2019–)
Legjobb eredményei szakvezetőként: olimpiai bajnok (2014), 2x olimpiai negyeddöntős (2006, 2010), elit-vb-4. (1998), 7x elit-vb-negyeddöntős (2000, 2003, 2004, 2005, 2007, 2008, 2010), EIHL-győztes (1998), 5x osztrák bajnok (1994, 1995, 1996, 1997, 1998)

Folyamatos fejlődés, hívta az Edmonton

Mire az edzőtábor kinyit majd a tengerentúlon, Ralph Krueger betölti a hatvanat. Annak idején Németországból Kanadába vándorolt szülők gyermekeként cseperedett fel Winnipeg környékén – a família emigrációja idején még németesen, Krügerként írták a vezetéknevüket, csak az észak-amerikai írás átformálta a pöttyöket e betűs kiegészítéssé.

Átalakulásból egyébként is kijutott minden családtagnak, hiszen idegen környezetben igyekeztek boldogulni, ugyanakkor a történelmüket sem feledték, így a fiú 18 évesen már Németországban légióskodott, de nem focistaként, hokisként. Mondjuk, nem volt valami nagy szám: ugyan az élvonalban nyomta jobbszélsőként, sőt, nyugatnémet válogatottként két világbajnokságra is eljutott, de ez volt a csúcs, a klubkarrierje nem termett semmit.

Harmincéves korára le is tette az ütőjét – már ami a meccseket illeti, hiszen egyévi játékos-edzőként végzett munka után 1991-ben elvállalta az EBEL elődjének számító osztrák élvonalban a VEU Feldkirch irányítását. Ebben a klubban játszik hobbiból manapság a mi „szapporói hősünk”, Fekete Dániel, és ez a mai napig rang, mert ugyan a Feldkirch jelenleg csak a másodosztálynak beillő Alpesi Ligában szerepel, de szeretne fellépni az EBEL-be, ráadásul legendás klub – abból a korból, amelyben Krueger vezette, tudniillik akkor sorozatban ötször nyert bajnokságot! Ez piszkálta fel Svájc sportági vezetőit, hogy Kruegerre bízzák a férfi felnőttválogatottjukat, amelyre a kilencvenes évek végétől folyamatos és fokozatos felemelkedés várt. Amikor emberünk átvette a csapatot, még épphogy feljutott a B-csoportból, ám mire átadta, már az is csalódásnak számított, hogy nem tudott bejutni az A-csoport elődöntőjébe!

Ez persze nem egyik napról a másikra történt, hiszen Krueger 13 éven át maradt, ami a párját ritkítja nemcsak a nemzetközi jégkorongban, hanem bármely sportágban.

...és amikor távozott, akkor sem kirúgták, csak elhívta az NHL-es Edmonton Oilers.

PL-pontrekord, világkupabravúr

Svájc ugyanis nemcsak stabil felső-középmezőnyébe tartozó válogatott lett, „útközben” néha csodákat is művelt: 2006-ban Torinóban az olimpián például a keretében mindössze három NHL-es volt, ebből kettő kapus, mégis megverte a Jaromír Jágrrel az élen csupa NHL-essel kiálló Csehországot, két nappal később pedig nyert Kanada ellen is, amelynek Martin Brodeur állt a gólvonalán. Ezek az eredmények világítottak rá, hogy Krueger varázsló, ha néhány tehetségből és sok fiatalból rövid idő alatt kell gyúrni valamit – ahogy Edmontonban is kinézett a feladat.

Új edző Ottawában
D.J. Smith lett az észak-amerikai profi jégkorongligában (NHL) érdekelt Ottawa Senators vezetőedzője.

    A 42 esztendős szakember – aki hátvédként játszott is a világ legerősebb bajnokságában – eddig a Toronto Maple Leafs másodedzője volt.

    A kanadai csapat márciusban váltott edzőt, Guy Boucher helyét Marc Crawford vette át, ám ő sem folytathatja a munkát. A Senators az elmúlt négy idényből háromszor nem jutott be a rájátszásba, legutóbb pedig sereghajtó volt a 31 csapatos ligában.

(MTI)

Persze, az Oilersnél elsőre nem ő volt a góré, hiszen másodedzőnek szerződtették, az viszont az ő dolga volt, hogy feltámassza a csapat siralmas emberelőnyös játékát, és terelgesse az ifjakat, amíg a vezetőedző foglalkozik a sztárokkal. A 27. helyről a 3.-ra javította fel a fórjátékot a második idényére, a harmadikban pedig az 1/1-es draftolt

Taylor Hall a liga 9. legjobb pontszerzőjeként termelt. Akkora persze Krueger már nem másod-, hanem vezetőedzőként tevékenykedett, miután az Oilers főnöksége úgy vélte, nyugodtan lehet ő az egyes. Ekkor ütött be a krach.

Pontosabban a lockout, azaz a bérvita miatt fél évet csúszó idény 2012–2013-ban, ami miatt elmaradt a rendes alapozás és az alapszakasz nagyja, amely végén egy ötmeccses sikersorozatot tízből kilenc vereség követett. Az Edmonton lemaradt a rájátszásról, és Craig MacTavish általános igazgató kirúgta – Skype-on.

Ekkorra azonban a sportágbeli elismertsége oly magasra emelkedett, hogy a 2014-es olimpia előtt Kanada hívta a stábjába, és aranyérmet nyertek Szocsiban. Továbbá minden korábbi, különböző körülmények közepette elért sikere, csapatépítő és teljesítménymaximalizáló képessége nyomán előadásokra is felkérték, így 2011 óta rendszeresen szónokolt a Világgazdasági Fórumon is.

Ott szúrta ki magának Katharina Liebherr, aki édesapjától megörökölte a Southampton tulajdonlását.
Krueger először csendes tanácsadóként segített, de 2014. február 24-én kinevezték a Soton sportigazgatójának, március 12-én pedig az elnökének. Előbbi pozíciójában a gazdasági ügyek rendezése mellett főleg motivációs beszédeket tartott volna, ha már egyszer írt egy bestsellert „Csapatélet: a kudarcokon át a sikerig” címmel. Utóbbiban viszont a nyakába szakadt minden, ami persze egyszerre volt hatalmas lehetőség, hiszen akkor tájt ígéretesnek látszott a csapat, amelyet a napjainkban a Bajnokok Ligája-döntőre készülő Mauricio Pochettino edzett, aztán a jelenlegi holland szövetségi kapitány, Ronald Koeman, akivel kétszer is megdöntötték a klub PL-pontrekordját.

Közben azért visszanézett a hokiba is, a 2016-ban az NHL szervezte világkupa során földrészünk kis jégkorongnemzeteiből verbuvált „Team Europe” szövetségi kapitányaként ezüstéremig vitte a szedett-vedett társaságot, éppen azon erényeit csillogtatva, amelyekért anno az Edmonton, most pedig a Buffalo szerződtette. Mert azok után, hogy idén tavasszal leköszönt a Southamptonnál, visszatér az NHL-be.

Amibe Stanley-győztes is belebukott már

Ugyan néhány hete úgy nyilatkozott, feltehetőleg marad felsővezető, Jason Botterill telefonhívása felpiszkálta edzői énjét. Botterill azért hívta, mert ezt tanácsolta neki korábbi főnöke és mentora, Jim Rutherford, aki a Carolina, illetve a Pittsburgh GM-jeként háromszoros Stanley-kupa-győztes, továbbá a Hurricanesnél európai játékosmegfigyelőnek szerződtette hősünket, akinek pályáját azóta követi lelkesen – 2014-ben a Penguinshez is hívta, sikertelenül. Vele ellentétben Botterill sikerrel járt, talán, mert öt évtizede idősebb Cal Botterill iskola-előkészítős hokicsapatában játszott a kicsi Ralph Krueger...

Ezúttal más lesz a feladat, ugyanis a Sabres aktív NHL-rekordnak számító nyolc éve nem járt a rájátszásban, 2013 óta az ötödik edzőjét fogyasztja, noha megpróbálkozott a feltámasztással a Stanley-győztes Dan Bylsma is. Ám a keret tele fiatal tehetségekkel, van mozgástér a fizetési sapka alatt is, csak hát a csapat december 13. óta nem győzött egymásután kétszer, előfordult, hogy zsinórban háromszor be sem talált, úgyhogy az idény eleji hatodikról leszánkázva a 27. helyen zárt végül.

Innen kellene újjáépítenie Krue-gernek, akinek vezetőedzőként féléves NHL-tapasztalata van, hat éve nem dolgozott a világ legjobb jégkorongbajnokságában, mégis keresett szakember két sportágban és a gazdasági-motivációs közegben is. Már csak a drukkerek elismerése hiányzik...