Sidney Crosbynak régen, Bryan Rustnak és Jake Guentzelnek pedig még sosem kellett megemésztenie kiesést a Stanley-kupa-rájátszásból

 

Megmondta Matt Murray, hogyan és milyennek érzi magát: „Üresnek“.

Ilyen, amikor kiesik az ember csapata a rájátszásból, amikor nincs a győzelem teljessége, csak az üresség – ezzel az érzéssel ismerkedik a Pittsburgh Penguins kapusa, miután a kétszeres Stanley-kupa-címvédő a Keleti főcsoport-elődöntő 6. mérkőzésén a hosszabbításban 2–1-re kikapott a Washington Capitalstől, 4–2-es összesítéssel elveszítve a párharcot, így a triplázás, vagy ahogyan odaát mondják, a „three-peat“ esélyét.

A Pens-drukkerek mégsem okádnak tüzet. Ez miként lehetséges? Úgy, hogy ilyen triplázásra a fizetési sapka korában nem volt példa – amúgy is legutóbb a nyolcvanas években, amikor a New York Islanders nyert egyhuzamban ötször –, sőt, még duplázásra sem. Következésképp a Pittsburgh mostantól visszafelé számolt kettő és kétharmad idénye így is történelmi bravúr. Ezért nem okádnak tüzet a drukkerek.

Ami persze nem jelenti azt, hogy ne látnák a bukás okait és főleg okozóit.

TÚL SOK POTYAUTAS

Kezdhetjük is az idézett Murrayvel. A kapus úgy lett kétszeres Stanley-győztes, hogy a második kupa idején statisztikailag még újoncnak számított. Viszont amilyen mesés volt a tavalyi és tavalyelőtti szezonja, olyan megterhelő a mostani, civil és szakmai támaszát is elveszítette ugyanis. Nyáron a Vegas Golden Knights NHL-csatlakozása miatt tartott ún. expansion drafton az újonc lenyúlta Marc-André Fleury játékjogát, márpedig „MAF“ nemcsak a kapuskollégája és posztriválisa, hanem egyik legjobb barátja és mentora is volt, akivel főleg az alapszakasz terhein osztoztak, így Murraynek bőséges energiája maradt a rájátszásra. Természetesen ennél is súlyosabb csapás, hogy idén január 16-án elhunyt az édesapja.

Megkapta az eltávját a klubtól, visszatérése után kezdte visszanyerni a formáját, tízből nyolcszor győzött, erre február 27-én agyrázkódást szenvedett – és azóta csak nyomokban emlékeztetett önmagára. Tavaly a playoffban 2.41 volt a kapottgólátlaga és 92.3 százalék a védési hatékonysága, idén ez a két mutató 2.92 és 90.7 százalék…

Jellemezte az évét, hogy az utolsó, Washington elleni meccsen csak egy találatot kapott, az viszont ugyanolyan potya ízű volt, mint egy rakás másik lövés, ami átjutott rajta ezen a tavaszon.
Mindez pedig azért látványos probléma, mert a Penguins védelme messze nem dolgozott olyan hatékonyan, tehát Murraynek nem kevesebbszer, hanem többször kellett volna kihúznia a csávából együttesét.

Ugyan visszatért a temérdek sérülésen túllévő hátvéd, Kris Letang, ám végig ingadozott a formája: hiába övé az évad utolsó gólja, ha az ötödik meccset meg miatta veszítették el, és akkor a hatodikon nem az életben maradás, hanem a továbbjutás lett volna cél… Az alsóbb bekkpárok sem remekeltek, az oda igazolt Matt Hunwick például kétmillió dolláros fizetéssel nem is játszott a playoffban, okkal. Kérdés, hogy a bizalmat veszítő Ian Cole-t érdemes volt-e elüldözni az átigazolási határidő előtt, főleg, hogy az ő beáldozásával megszerzett center, Derrick Brassard hatalmasat bukott utána? Elvileg második soros képességű center, akit a harmadikba hoztak, a negyedikben végezte…

Amúgy is akadtak gondok a csatárokkal, mert habár a Jake Guentzel, Sidney Crosby, Patric Hörnqvist hármas termelte a pontokat, a többiek eltűntek csata közben. A második center, Jevgenyij Malkin sokat hiányzott sérülten, a szélsője, Carl Hagelin szintén, Phil Kessel mintha elfelejtett volna jégkorongozni, a kupagyőzelmeket fűtő, farmcsapatból felhozott Bryan Rust és Connor Sheary meg észrevétlen maradt.

Ennyi potyautas már sok egy bajnokcsapatnak is.

Meg az a 307 tétmérkőzés is, amelyet a 2015-ös idénykezdet óta játszott a Penguins.



1–3, HOSSZABBÍTÁS, 1–3, HOSSZABBÍTÁS

Nyilvánvalóan közel s távol nem kellett ennyit hokiznia senkinek – ez a sikeresség átka, hogy rövidebb a nyári pihenő, amit még a 2016-os világkupa is súlyosbított, hiszen több játékost oda is behívtak.
A fenti termelési problémák, a sérülések, a hosszú idei szezon és a többéves fáradtság okozhatta azokat a figyelmetlenségeket, amikből a Washington szólói, góljai, a kiesés keletkeztek. A Capitals nyilván kitett magáért, a 93% felett védő Braden Holtbyval az élen, de a fővárosiakat még lesz időnk dicsérni. Most az a kérdés, hogy akkor Pittsburghben ezzel véget ért-e az aranykorszak?

Erre a válasz, hogy nem feltétlenül.

Most olyasmit kell megélnie sokaknak, amilyet még soha. Brian Dumoulin, Guentzel, Tom Kühnhackl, Murray, Rust és Sheary például még sosem veszített rájátszásbeli párharcot, miként vezetőedzőként a 2015. december 12-én kinevezett Mike Sullivan sem, ami egészen döbbenetes – és éppen a tréner mondotta, hogy olykor a kudarcokból többet lehet okulni, mint a sikerekből. A szerencse is forgandó: 2016 tavaszán a Tampa elleni szériában 1–3-as gödörből mászott ki a Penguins, 2017-ben az Ottawa elleni hetedik meccset a második hosszabbításban nyerte meg. Ezúttal 1–3-ról egy hosszabbításos góllal esett ki.

NEM KONGNAK A VÉSZHARANGOK

Mostanáig 1101 napon át nem veszített playoffpárharcot a Pens, ami kivételes dolog – akárki is veszi át idén a Stanley-kupát, ezt aligha tudja majd felülmúlni. A Pittsburghön kívül a kétezres években amúgy is csak a Chicago Blackhawks, a Detroit Red Wings és a Los Angeles Kings nyert egynél többször, kettőnél többször csak a Chicago, egymásután pedig csakis a Penguins.

 
NHL, RÁJÁTSZÁS, 2018 – ADATBANK

Ott, ahol Crosby és Malkin le van kötve hosszú távra, eleve oktalan az aggodalom. Mindketten a pontlista top 10-es listáján zárták az alapszakaszt – akárcsak Kessel –, Crosby ráadásul a Caps elleni párharcban szerzett 14 gólból 13-nál a jégen tartózkodott, és immár a 10. a rájátszásbeli örökpontlistán Steve Yzermannel holtversenyben, azaz továbbra is a pályája csúcsán jégkorongozik, és általános szakvélemény, hogy az Edmontonban cseperedő Connor McDaviddel párban a világ legjobbja. Ráadásul még csak 31 lesz a nyáron, Malkin 32, azaz évekig lehet építkezni köréjük.

A lejáró szerződésűek között a harmadik soros center, Riley Sheahan a legnagyobb név, Murray pedig még csak 23, ami kapusnál kifejezetten fiatalnak számít.

Mindebből úgy tűnik: nem omlik össze a birodalom.