Andy Hebenton (1929. október 3.–2019. január 29.)

 

„I am Iron Man!” – harsogta 1970-ben Ozzy Osbourne robothangja a Black Sabbath ikonikus, Paranoid című második albumán, a legendás banda egyik legismertebb dalának felvezetéseként.

Az Iron Man címre keresztelt klasszikus akár Andy Hebentonról is íródhatott volna, aki addigra több mint ezer hokimeccsen volt túl a tengerentúlon úgy, hogy akár csak egyetlen szimpla mérkőzést is kihagyott volna – így a szám „He was turned to steel”, azaz „testét acélba öntötték” kezdetű strófája is tökéletesen megállja rá a helyét.

Még az időzítés is stimmel: a winnipegi vasember példátlan sorozata a dal megjelenése előtt nem sokkal, 1968-ban ért véget, amikor karrierje alatt először hagyott ki egy nyamvadt alapszakaszmeccset – arra is nyomós oka volt.

A SEBEZHETETLEN, HOKIS KIADÁSBAN

Hebenton sorozata egészen elképesztő és valószínűtlen. Azok fényében végképp, hogy a kanadai mindössze 175 centi magas volt és alig érte el a 80 kilót – ezekkel a méretekkel a jégkorongozók között már az idő tájt is aprónak számított –, másrészt ez még javában az a korszak volt, amikor sisak és bárminemű „modern” védőfelszerelés nélkül játszottak, s a kisebb-nagyobb bunyók is mindennaposak voltak. Hebenton azonban tényleg olyan volt, mint Bruce Willis a Sebezhetetlenben.

Már a New York Rangers érdeklődését is azzal keltette fel, hogy az alsóbb osztályú ligákban összesen 216 bajnokit húzott le megszakítás nélkül, így a patinás klub próba szerencse alapon leigazolta 1955-ben. Megérte! A kicsi, de villámgyors szélső már bemutatkozó idényében is fél pont per meccs felett zárt, második lett Az év újonca-szavazáson; legsikeresebb évadjában, 1958–1959-ben pedig 70 meccsen 62 egységet termelt! Emellett a fizika és a józan ész törvényszerűségeit meghazudtoló módon nyolc idényt húzott le a „parkőröknél” úgy, hogy közben egyetlen meccset sem mulasztott el – ez 592 összecsapást jelent szünet nélkül!

Hebenton már 580-nal megdöntötte az akkori rekordot, amit addig Johnny Wilson tartott, ő azonban négy különböző csapatban jutott el eddig, míg hősünk végig ugyanabban a klubban. Pedig egy ízben közel állt hozzá, hogy a széria már az elején megszakadjon...

NEMCSAK IRON MAN, GENTLEMAN IS

Harmadik NHL-idénye több szempontból is emlékezetes.

A kellemesebb emlékek az idény végéhez fűződnek, őt választották meg a liga legsportszerűbb játékosának, így megkapta az NHL „gentlemanjének” járó Lady Byng-emléktrófeát. Ennél sokkal kevésbé kellemesek az évad közben történtek. Az egyik bajnokin, még a régi Madison Square Gardenben egy felvágódó ütő szemen találta, amitől teljesen bedagadtak a szemhéjai.

„Olyannyira, hogy szó szerint semmit sem láttam – emlékezett vissza, és azt is elmesélte, csak a csapatorvoson múlt, hogy a következő nap mégis játszhatott, így nem szakadt meg történelmi sorozata. – Az orvosunk beleerőltetett valami szemcseppet, így másnapra kicsit kinyílt a szemem – épp csak annyira, hogy végül pályára léphettem Montrealban.”

Ám hogy akkoriban mennyivel másabbak voltak a szurkolói igények, jól jelzi, hogy Hebenton annak ellenére sem számított közönségkedvencnek a Rangersnél, hogy három ízben is a legjobb tízben végzett a góllövőlistán, 1960-ban képviselte a csapatot az All Star-gálán, mindemellett csendben és sportszerűen tette a dolgát, hiszen hatszor is a Lady Byng-jelöltek között volt. Sőt, paradox módon éppen emiatt volt „kegyvesztett”: a New York-i szurkolók nem találták elég keménynek és rámenősnek.

Röhejes, hogy a véres szájú fanatikusok végül csak 1961-ben kedvelték meg – amikor már hatodik éve szolgálta a csapatot jobbnál jobb idényekkel –, és csak azért, mert akadt egy olyan időszaka, amikor egy-két bunyóból, ütközésből, na meg eltévedt korongból kifolyólag két hét alatt összesen hét fogát hagyta ott a jégen...

A patinás New York Times még vezető cikket is közölt az „ünnepi” alkalom apropóján, „Hebenton otthagyta a fogát a jégen: a csendes Ranger még azt követően sem dühös, hogy hét fogát elveszítette” címmel. Hősünk azonban némileg intelligensebbnek bizonyult kora átlagemberénél, és szájba rágta, amiről azt hinnénk, hogy magától értetődő.

„Kiverettem néhány fogamat, úgyhogy most már nincs miért panaszkodniuk – szúrt oda a Timesban. – Félreértés ne essék, csodálom a kemény srácokat, talán én is nagyobb elismerést kapnék, ha ilyen lennék, de ha azzal foglalkozol, hogy mindenkit leütsz magad körül, túl fáradt leszel, hogy a korongot a hálóba juttasd. Márpedig engem azért alkalmaznak, hogy gólokat lőjek, nem azért, hogy a büntetőpadon üljek!”

TÖBB MINT EZER MECCS, EGYETLEN KIHAGYOTT

Végül nyolc idény után elismert játékosként távozott a Rangerstől, és a Boston Bruinshoz igazolt – de nagy sorozata ezzel messze nem ért véget.

A „bocsoknál” már csak egy idényt húzott le, de továbbra sem hagyott ki meccset, így NHL-karrierjét végül 630, megszakítás nélkül lejátszott bajnokival zárta, s ebben a playoffmeccsek még benne sincsenek! Ez természetesen óriási rekordnak számított a hatvanas évek elején, az abszolút ligacsúcsot egyébként Doug Jarvis tartja, aki majdnem eljutott a bűvös, ezres álomhatárig, 964-nél állt meg 1988-ban.

Ám ez nem jelenti azt, hogy Hebenton feladta volna hokis pályafutását: innentől még több mint egy évtizeden át vígan elkorongozgatott alsóbb osztályokban, és jó szokását, hogy minden meccsen ott van, eztán is megtartotta. Egészen 1968-ig. De aznap is ezerszer szívesebben lett volna a jégpályán: Andy Hebenton a huszonöt éves pályafutása első és egyetlen meccsét azért hagyta ki, mert édesapja, Robert temetésére utazott szülővárosába, Winnipegbe...

Valamennyi ligát és csapatát figyelembe véve összesen 1076 összecsapást teljesített megszakítás nélkül, ez abszolút csúcs a jégkorong történetében. Arra, hogyan volt képes erre az emberfeletti teljesítményre, frappánsabb választ nem is adhatott volna: „Alig voltam négyéves, amikor már leütöttek egy buszon, hatévesen pedig fejen sóztak egy baseballütővel. Ezek után mégis mitől kellett volna félnem egy hokimeccsen?!”

A karrierjét 1975-ben lezáró igazi vasember  a visszavonulása után is tisztességgel dolgozott egy cementtel üzletelő vállalat tulajdonosaként, a Rangers ünnepi nagyeseményein számos alkalommal vett részt díszvendégként – most pedig megpihenhet imádott felesége, a 2014-ben elhunyt Gael mellett.