MINDEN AZ 54. SUPER BOWLLAL KAPCSOLATBAN EGY HELYEN!

KANSAS CITY CHIEFS (14–4)

ÚJ SZTÁROK A VÉDELEMBEN

A Kansas Citynél az előző idény után vérszemet kapott a vezetőség, aminek az eredménye egy némileg fájó búcsú, a sérülékeny ikon Eric Berry elküldése, valamint a remek idényt záró pass rusher Dee Ford elcserélése volt, akinek a helyére egy nappal később érkezett a Cardinalstól elküldött sztár, Tyrann Mathieu, a májusi játékosbörze előtt pedig a gárda elpasszolta a 2019-es első és harmadik, valamint a 2020-as második körét Frank Clarkért, a Seahawks irányító siettetőjéért.

Érdekesség, hogy a KC Fordot pont ahhoz a San Francisco 49ershez küldte, amellyel most a Super Bowlban találkozik, így a védő néhány nap múlva korábbi együttese ellen küzdhet a gyűrűért.

DÖCŐGŐS KEZDÉS, KIDŐLT AZ MVP!

A felturbózott védelem eleinte nem teljesített az elvárt szinten, de a tavalyi MVP, Patrick Mahomes hozta a 2019-es formáját, s négy mérkőzés után 10 passzolt touchdownnal állt interception nélkül, míg a Chiefs 4 sikerrel a tarsolyában, veretlenül várta a folytatást. Igen ám, de Andy Reid csapatát is elérte a sérüléshullám: a Colts elleni hétfő esti rangadón Mahomes bokájára ráestek, amire ő fittyet hányva játszott ugyan a folytatásban is, de látszott, hogy szenved, mellette pedig Tyreek Hill is problémákkal küzdött, valamint a támadófal több tagja sem volt egészséges. A KC egymás után kétszer ki is kapott, a Broncos elleni csoportrangadón ráadásul már Mahomes sem úszta meg, egy irányító-bedőlésnél kicsavarodott a térdkalácsa!

VISSZATÉRT MAHOMES, BELELENDÜLT A GÁRDA

Csodával határos módon a sérülés csupán két összecsapásba került, így a Kansas City a pihenőhetére hét győzelemmel és négy vereséggel mehetett. A a bye week alatt Reid szemmel láthatóan felrázta csapatát, a védelem ráadásul Steve Spagnoulo vezetésével rendkívül feljavult, az alapszakasz utolsó öt találkozóján összesen csupán 52 pontot kapott, a másik oldal ellenben felpakolt 143 pontot, ami után talán nem is véletlen, hogy a Főnökök 5 győzelemmel zártak, mérlegük 12–4 lett, az utolsó fordulóban ráadásul a Miami megtette azt a szívességet Mahomeséknek, hogy megverte a New Englandet, ami a Chiefsnek második kiemelést, és az ezzel járó pihenőhetet eredményezte.



Mahomes végül 14 alapszakasz-mérkőzésen szerepelt, 4031 passzolt yardja mellett 26 TD-átadást osztott ki (s csupán öt interceptiont dobott), irányító-mutatója 105.3 lett, míg kedvenc célpontja, a tight end Travis Kelce 1229 elkapott yardig és 5 touchdownig jutott, a szélsebes Hill pedig a sérülése ellenére is összeszedett 860 yardot és 7 TD-t.

A Főnökök támadásban remekeltek, meccsenként átlagosan 28.2 pontot szereztek, amellyel az 5. leghatékonyabbak voltak a ligában, míg a védelem átlagosan 19.2 pontot engedett, ami ligaszinten a 7. legjobb volt.

ELKÉPESZTŐ FORDÍTÁSOK A RÁJÁTSZÁSBAN

A konferencia-elődöntőben a Texans várt a Chiefsre – sokáig úgy tűnt, hogy itt az idény vége, de 21–0-s első negyed után a komplett, addig leginkább téli álomban lévő kansasi alakulat felébredt, s Mahomes három játékrész alatt berámolt 51 (!) pontot a hibát hibára halmozó Bill O'Brien csapatának, így aztán a Kansas City örülhetett, s óriási pofont kiosztva hazaküldte a houstoni csapatot.



Mivel a másik ágon közben a Titans előbb a New Englandet, aztán az alapszakaszban ligaelső Ravenst is alaposan megtréfálta, Derrick Henryék mehettek az az Arrowheadbe konferenciadöntőzni, de mindhiába a biztató kezdés, Patrick Mahomes ismét brillírozott, mesteri villanásaival pedig a Tennessee nem tudta tartani a lépést – a Chiefs magabiztos 35–24-es győzelmet aratott, ami azt jelentette, hogy Andry Reid 24, a Kansas City Chiefs pedig kereken ötven év után játszhat ismét Super Bowlt.



A legnagyobb teszt viszont még csak most következik: az a San Francisco 49ers, amely a tavalyi 4–12-es idény után 2019-ben félelmetes javulást produkált, védelme és támadóegysége is a legjobbak között volt az alapszakaszban, valamint elképesztő fegyvertárral rendelkezik – Kyle Shanahannek (és persze védőkoordinátorának, Robert Saleh-nek) olyan merítési lehetőségei vannak, amelyekkel akár még Mahomest is képes lehet semlegesíteni.

SAN FRANCISCO 49ERS (15–3)

ÖT ÉV BÖJT UTÁN ISMÉT NAGYCSAPAT

Az NFC győztesének útját rendhagyó módon 2017-ből indítjuk el, de jó okkal. A 2012-es idényben Super Bowlt játszó, egy évvel később konferenciadöntőig jutó együttes 2014-re kifulladt (8–8), ezt pedig Jim Harbaugh távozása követte. A Jim Tomsula-féle projekt gyorsan megbukott (5–11), a Chip Kelly-féle pedig még nagyobb égést hozott (2–14). A 2017-es idényre az Atlanta Falconsszal Super Bowlig jutó támadó koordinátort, Kyle Shanahant nevezték ki, és bár a kezdés pocsék volt (1–10), Jimmy Garoppolo idény közbeni megszerzése után decemberre kezdő lett, a gárda pedig a maradék öt meccsét megnyerte (5–10).

A következő kiírásban az irányító a harmadik fordulóban kidőlt, ezt követően pedig sorra jöttek a zakók, a 4–12-es mérleg pedig a második legrosszabb volt a ligában. Ennek mondjuk az 1/2-es draftcetli lett a következménye, amelyen a gárda megszerezte Nick Bosát, aki minden bizonnyal az Év újonc védője lesz, felépült Garoppolo (aki maga áldásnak nevezte viccesen sérülését, hiszen így szerezhették meg végül Bosát), érkezett segítségére Deebo Samuel a második kör elején, a védelembe pedig épp a Kansas Citytől jött Dee Ford egy 2020-as 2. körös választási jogért cserébe.

1990 ÓTA NEM LÁTOTT REMEK KEZDÉS

A csapat óriási fordulaton ment keresztül, ez pedig túlzás nélkül már az első meccsen látszott, hiszen a Buccaneers 31–17-es legyőzése során a védelem két interceptionből is touchdownt szerzett, összesen pedig háromszor lopták az ellenfél irányítójának átadását. Viszonyításképpen: a 2018-as idényben összesen két interceptionje volt a gárdának... A liga leggyengébbjeként záró Bengalst minden csapatrészben felülmúlva ütötte ki a gárda 41–17-re, ezzel két idegenbeli meccs után 2–0-val állt, miközben egy éve 0–8-cal zárt vendégként.

A Steelers ellen hibát hibára halmozott a támadósor, összesen öt labdát is eladott, de még ez is belefért az újabb siker ezzel együtt is meglett (24–20), majd a hétfő esti rangadón a világ szeme láttára zúzták porrá az idény előtt Super Bowl-esélyesnek is tartott, egy héttel korábban Baltimore-ban tükörsimán (a 40–25 még nem is fejezi ki a különbséget!) nyerő Brownst (31–3). Az előző idényben Super Bowlig jutó Rams vendégeként még egy szintet lépett a védelem, bár az első támadósorozatból touchdownt szerzett a Los Angeles-i csapat, ezt követően már egy pontszerzés sem jött össze (20–7), a remek támadók 157 yardig jutottak, Jared Goff 78 passzolt yarddal és négy elszenvedett sackkel zárt. Jött a washingtoni sárdagasztás, amelyen tovább remekeltek a védők, a Redskins egy pontot sem tudott szerezni, igaz a San Francisco támadói sem remekeltek (9–0).

MEGÉRKEZETT A KIRAKÓS UTOLSÓ DARABJA IS

Bár minden szépnek és jónak tűnt a 6–0-s kezdés miatt, a passzjáték finoman szólva is akadozott időnként, Garoppolo is rozsdás volt 7 TD-passzra 6 interception jött, és hat meccsből négyszer is 100-as, sőt, 83-as irányítómutató alatt zárt. Remek volt a futójáték, de a célpontok közül gyakorlatilag minden George Kittle-re hárult. Jött is egy csere október 22-én a Denverrel, Emmanuel Sanders egy 2020-as ötödik körrel párban érkezett a 2020-as 3. és 4. körért cserébe. Ezzel pedig beindult végre a játék.

Sanders nélkül 26 pontot átlagolt a csapat, érkezése óta 32.3-at, Garoppolo pedig az utolsó 10 alapszakaszmeccsen 20 TD-t és 7 interceptiont mutatott már fel, Sanders megkaparintása után pedig hét meccsből hatszor is 110 feletti irányítómutatót hozott

DRÁMAI ZAKÓK, DE MEGVAN AZ ELSŐ KIEMELÉS – AZ ÉV VÉDŐJÁTÉKÁVAL

A Panthers könnyed elintézése (51–13) után a Cardinals ellen (28–25), már az irányítónak kellett előlépnie (317 yard, 4 TD), a Seahawks ellen pedig egy rendkívül fordulatos, a hosszabbítás utolsó másodpercéig kiélezett meccsen becsúszott az első zakó (24–27).

A Cardinals újbóli legyőzése (36–26) és Garoppolo újabb remeklése (424 yard, 4 TD) után a Packers porrá zúzása jött (37–8), ezzel a sikerrel pedig 2013 után először jutott el 10 győzelemig a gárda. A Ravens elleni szuperrangadón egy utolsó másodpercben kapott 49 yardos mezőnygóllal maradt alul a 49ers (17–20), hogy New Orleansban egy 30 yardossal nyerjen a végén, egy elképesztő pontzáport hozó meccsen (48–46).

Shanahan korábbi csapata, a Falcons érezhetően a saját Super Bowljára készült, de így is a 49ers vezetett még két másodperccel a vége előtt 22–17-re. És az utolsó két másodpercben két TD-t is kapott a San Francisco (előbb egy támadót, majd a reményvesztett visszahordási kísérlet során egy speciális egység által szerzettet is jegyzett az Atlanta), így óriási meglepetésre 29–22-re alulmaradt a gárda, de a Rams vereségével meglett a playoff. Ennek örömére a Ramst újra megverte a csapat, amely így a kezében tartotta az első kiemelés sorsát, ehhez „csupán” győznie kellett Seattle-ben az év utolsó meccsén. A 13–0-s kezdés jónak is tűnt, és volt 26–14 is nem egész hat perccel a vége előtt, de a Seahawks így is a győzelemért támadhatott az utolsó másodpercekben, és csak az ötödik körös újonc Dre Greenlaw szenzációs megmozdulása akadályozta meg a TD-t, Jacob Hollisternek nagyjából még két centi kellett volna a Seattle sikeréhez (26–21).

Az alapszakasz második legjobb pontátlagát (29.9) és futott yardátlagát (144.1) felmutató gárda védelme a végére kissé kiengedett, a 19.4 pontos átlag „csak” a 8. legjobb lett, de a 281.8 yard (2.) és a 169.2 passzolt yard (1.) is a liga legkiválóbbjai közé sorolta a gárdát.

MEG SEM IZZADTAK A RÁJÁTSZÁSBAN

Az idény előtt érkező Tevin Coleman 544 yardot és 6 TD-t futott, Matt Breida 623 yardig jutott, Raheem Mostert pedig 772-ig, plusz nyolc TD-ig, így gyakorlatilag mindig volt egy friss futó, akinek remekül ment a játék. A liga legjobb tight endje, Kittle 1053 elkapott yardot tett a közösbe, Sanders érkezése után Samuel is megtáltosodott (802) a csapat pedig remekül festett.

A Vikings elleni konferencia-elődöntőben egy benézett nagy játékot leszámítva a védelem gyakorlatilag lenullázta az ellenfelét, a Minnesota összesen 147 yardig és hét first downig jutott, a 49ers pedig csak futásokból 186-ig jutott... (27–10).

Az NFC-döntőben pedig ismét jöhetett a Packers elleni csörte, ami nagyjából olyan simán indult, mint az alapszakaszban (27–0 a félidőben), és bár Rodgersék valamelyest kozmetikáztak, így is sima vereséget szenvedtek (37–20). Mindennél többet elmond a 49ers fölényéről, hogy Garoppolónak 8 passzkísérlet is bőven elég volt a meccsen, amelyen Mostert 220 yardot és 4 TD-t futott.