Négy újonc, akikkel újra nagyot alkothat a Saints

Egy évvel ezelőtt, egyhuzamban három középszerűen kudarcos idény után úgy tűnt, a csodának lejárt a szavatossága. A tengerentúli profi amerikaifutball-ligában, az NFL-ben szereplő New Orleans Saints együttese képtelen volt ismét átlépni saját árnyékát, hiába dobálta a remek labdákat az irányító, Drew Brees, és hiába rajzolta fel a taktikát a vezetőedző Sean Payton, akik 2009-ben Super Bowl-győzelemig vezették a csapatot, visszacsempészve a hitet és a boldogságot a Katrina hurrikán által nem sokkal korábban letarolt városba.

Aztán kiderült, hogy csak néhány friss újonc és néhány új impulzus kell, hogy a lazaság fővárosa ismét futballváros legyen.

ALVIN KAMARA: Maga a lazaság

Legelőször is Alvin Kamarára volt szükség.

Az újonc futójátékost a 2017-es draft harmadik körében vitte el a Saints, és ebben az az egyetlen furcsaság, hogy addig hogyan nem vette észre senki, micsoda gyöngyszem az orrkarikás, befont frizurás, arany fogbetétes fickó, akinek édesanyja Libériából szökött Amerikába a polgárháború elől, és aki tökéletesen testesíti meg a New Orleansra jellemző lazaságot. Bent él a város szívében, gyalog jár haza edzésről és bárkivel megáll beszélgetni és fotózkodni az utcán, minden reggel elvágólag rendezi a párnákat a kanapéján, szakmányban próbálja ki a legelőkelőbb éttermeket és a legolcsóbb utcai mozgó kajapultosokat, és csak kedvenc gumicukrára költ, valamint arra, hogy megvendégelje a barátait (ugyanazokat, akiket még csóri kiskölyök korából ismer), meg a győztes meccsek után kimulassa magát. A 250 ezer dolláros aláíráspénzével például az történt, őt idézve, hogy „betettem a bankba az egészet, aztán elmentem csirkeszárnyat enni”.

És miközben éli a maga életét, remekül focizik – „épp azért, mert önmagam lehetek” – mondja. Ez pedig akkora inspirációt ad neki, és olyan teljesítményhez segíti, hogy ha nem őt választják meg az év újoncának, alighanem kitör a forradalom New Orleansban. Harminc éve ő az első újonc a ligában, aki futásokból 700, elkapásokból 800 yardot szedett össze, futásonként 6.1 yardos átlagával ligaelső, 14 touchdownjával a második az NFL-ben, és ennél is fontosabb, hogy szinte lehetetlen földre vinni.

„Ha nálam a labda, Mátrix üzemmódba kerülök, lelassul az idő körülöttem, előre tudom, mi fog történni, átfolyok a védelmen, mint a víz” – magyarázza, eléggé pontosan. És mivel futóként és elkapóként is bevethető, Payton edző pedig kreatívan sakkozik vele a pályán, a védelem sosem tudja, mire számítson tőle, így megállítani is nehéz. Főleg mert a lassan 39 éves Brees személyében az utóbbi tizenöt év egyik legjobb irányítójától kapja a labdákat, aki ugyan 17 évvel idősebb Kamaránál, mégis azonnal megtalálta vele az összhangot.

Kamara egyik legjobb meccsén a szezonban 87 yardot futott, 101 yardot hozott össze elkapásokból, és összesen két touchdownt jegyzett:

RYAN RAMCZYK: Az emberhegy

Brees eddig is kiváló játékos volt, csak hát minden NFL-irányítónak könnyebb a dolga, ha nem kergetik épp az ellenfelek védői, vagy nem a hátán fekve fejezi be az akciókat, miután lecsapták, mint a taxiórát.
Márpedig Brees ebben az idényben olyan biztonságban érezheti magát, mint Ábrahám ölében: a Saints támadófala védte meg az egész ligában a második legjobban az irányítóját, akit csak húsz alkalommal (meccsenkénti átlagban alig több mint egyszer) tudtak labdástól felborítani a rárontó védők. És hogy ez így történt, az nagyban köszönhető egy csaknem kétméteres, 140 kiló feletti wisconsini emberhegynek, akit csípősérülése miatt senki sem mert kiválasztani a drafton – kivéve Sean Paytont.

Ramczyk eredetileg a kispadon kezdte volna az idényt, amíg megszokja a felnőtt-tempót (elvégre még az egyetemi bajnokság első vonalában is csak egy évet töltött el), de már a legelső meccsen a kezdőcsapatban találta magát, és azóta ki sem lehet robbantani onnan, nem elsősorban méretei, hanem remek játéka miatt: miközben körülötte jobbra-balra dőltek ki az emberek, ő a fal bármelyik oldalán megállta a helyét, védte az irányítóját, vagy utat tört a futóknak – ne tévedjünk, Kamarának sem lett volna ilyen parádés idénye a csendes óriás nélkül, aki az idényben legjobban a Saints wisconsini vendégjátékát élvezte a Green Bay elleni 26–17-es győzelem során. Ott ugyanis vagy hatvan rokon és barát buzdította – de csak őt, a csapatát nem, hiszen mint arrafelé mindenki, a Ramczyk család is a Packersnek szurkol. Ramczyk papa például egy olyan mezt csináltatott, amelyet hosszában megfelezett a szíve és a fia csapata között...

MARSHON LATTIMORE: Már nő a szakálla

Kamara és Ramczyk megszerzésével a Saints támadójátéka tehát rengeteget erősödött, csak éppen az elmúlt években sem ezzel volt a legnagyobb baj – sokkal inkább a védelemmel, amely a legtöbb releváns mutatóban a liga legrosszabbjai közé tartozott, a passzok elleni védekezés terén pedig konkrétan a leggyengébbnek bizonyult. Így aztán a csapat a 2017-es drafton először egy az ellenfelek elkapóira rátapadó hátsó védőt választott – és a 21 éves Marshon Lattimore-ral belenyúlt a tutiba.

Az egy dolog, hogy Lattimore mellett nem jutnak labdához az ellenfelek elkapói, de még ő szedi le a passzokat: öt labdát szerzett eddig, amivel ötödik volt a szezonban. De az ellenfelek irányítói már nem is merik az ő irányába hajigálni a bogyót, hiszen úgyis felesleges – ezzel viszont a társak dolgát is megkönnyíti. Nem véletlen, hogy ő lett az első hátsó védő (cornerback) 1996 óta, amióta ezt a díjat kiosztják, akit kétszer (októberben és decemberben) is a hónap legjobb újoncának szavaztak meg.

Pedig nem mindig tűnt úgy, hogy a csendes srác, aki egészen az NFL-bemutatkozásáig valamirevaló szakállt sem tudott növeszteni, szupersztár lesz: Lattimore apja több időt töltött börtönben, mint szabadlábon, édesanyja szinte nincstelen volt, így a kissrác is megmerítkezett az utcai életben. Tizenhét éves volt, amikor testvéreként szeretett unokabátyját, Daytont (akinek a nevét azóta is egy karkötőn viseli) agyonlőtték a nyílt utcán, és Marshon akkor eldöntötte, nem akar hasonló a sorsra jutni.

Azóta veszi igazán komolyan a futballt, és bár vádlisérülései miatt alig egy évet játszott az egyetemi ligában, ami miatt más csapatok lemondtak róla, a Saints megadta neki a lehetőséget – maximálisan megérte.

MARCUS WILLIAMS: A radír

És nem Lattimore az egyetlen védő, akivel a Saints belenyúlt a tutiba. Mellette ugyanis egy másik újonc, Marcus Williams szerepel, ők ketten pedig tökéletesen kiegészítik egymást.

„Mint a jin és a jang – mondta róluk egyik csapattársuk. – Marshon a vad, zabolátlan ifjonc, Marcus pedig a korához képest hihetetlenül bölcs, megfontolt figura.”

Aki a pályán azonban nem ismer kegyelmet: övé a második legtöbb labdaszerzés a csapatban, és ő a védelem utolsó vonala.

„Én vagyok a radír – én tudom eltüntetni az ellenfeleket, és ha nem teszem meg, abból touchdown lesz. Tudom a dolgomat” – mondja határozottan, és ezt teljesen komolyan gondolja. Olyannyira, hogy amikor két hét után még igencsak köhögött a Saints védelme, Williams és Lattimore, a két újonc dugta össze a fejét, és megbeszélték, hogy sokkal többet kommunikálnak a pályán és segítenek egymásnak. Azóta az idényt két vereséggel kezdő New Orleans megállíthatatlanul menetel: biztosan jutott a rájátszásba, ahol az első körben a csoportrivális Carolinát verte meg 31–26-ra.

Magyar idő szerint vasárnap este pedig a Minnesota Vikings lehet a következő áldozat, és akkor a Saints 2009 óta először ismét a Nemzeti főcsoport döntőjében találja magát.

Kellett hozzá négy jól kiválasztott újonc.