Shaun Livingston (feketében) visszavonul (Fotó: Getty Imnages)

 

Amikor a pályán Stephen Curry első számú váltótársát, Shaun Livingstont nézték, biztosan nem gondolták, hogy 2007-ben majdnem le kellett vágni az egyik lábát. Ha így történt volna, sosem jut el három NBA-bajnoki címig, amelyekért alaposan megdolgozott.

TÍZ MÁSODPERC EGY ÓRA

Shaun Livingston
Twitter: @ShaunLivingston
Született: 1985. szeptember 11., Peoria (Illinois, Egyesült Államok)
Magassága/testsúlya: 201 cm/87 kg
Posztja: irányító
Klubjai az NBA-ben: Los Angeles Clippers (2004–2008), Miami Heat (2008–2009), Oklahoma City Thunder (2009), Washington Wizards (2010), Charlotte Bobcats (2010–2011), Milwaukee Bucks (2011–2012), Washington Wizards (2012), Cleveland Cavaliers (2012–2013), Brooklyn Nets (2013–2014), Golden State Warriors (2014–2019)
Pontátlaga az NBA alapszakaszában/rájátszásában: 6.3/6.4
Legjobb eredményei: 3x NBA-bajnok (2015, 2017, 2018), 2x NBA-nagydöntős (2016, 2019)
Egyéni elismerése: Illinois állam legjobb fiatal kosárlabdázója (2004)

Tehát 12 évvel ezelőtt, 2007. február 26-án olyan esemény történt, amely megváltoztatta Livingston életét. Ami egyébként sem volt egyszerű és rózsás, mert rengeteg szenvedéssel járt karrierje az észak-amerikai profi ligában. Miután 2004-ben megválasztották őt Mr. Illinoisnak, vagyis az állam legjobb fiatal kosárlabdázójának, az egyetemi esztendők kihagyásával azonnal draftolta őt a Los Angeles Clippers, mégpedig a negyedik helyen, ami legalábbis finoman utal rá, mennyire szépreményű játékosról beszélünk.

Aztán az első három idényében a lehetséges 246 mérkőzésből 101-et kellett kihagynia különböző sérülések miatt. Amikor a Clippers elkezdett reménykedni abban, hogy Livingstonnál eljöhet az áttörés ideje, beütött a krach. Elmozdult a bal térdkalácsa, eltört a bal lába, elülső és hátsó keresztszalag-, valamint oldalsó porcgyűrűszakadása lett – ezt a borzasztó diagnózist kapta kézhez Livingston, ráadásul az oldalszalagja is meghúzódott. Az esetről megtalálható a felvétel a népszerű videomegosztó oldalon, de ne keressenek rá, mert döbbenetes és felkavaró.

„Eldeformálódott a lábam, a térdízületem elmozdult a helyéről. Fájdalmas volt, tíz másodperc egy órának tűnt – emlékezett vissza Livingston. – Csak tíz-tizenöt másodperc volt az egész, de amíg vissza nem rakták a térdemet oda, ahová való, gyötrelmes szenvedést éltem át.”

Különböző vizsgálatokat kellett elvégezni, hogy nincs-e szükség amputációra vagy nem lép-e fel üszkösödés. Szerencsére mindkettőt megúszta a magas irányító – jöhetett a következő lépcsőfok, 21 évesen újra járni tanulni…

Íme, a fotó Livingston rémisztő sérüléséről – videón ne nézzék meg (Fotó: Getty Images)

SAJÁT KÉPESSÉGEIT KÉRDŐJELEZTE MEG

Livingston kihagyta a teljes 2007–2008-as idényt. 2008. június 16-án térhetett vissza a kosárlabdával kapcsolatos elfoglaltságokhoz, 16 hónappal azután, hogy a horribilis sérülés megtörtént. A Clippers nem meglepő módon nem adott neki rendes szerződést, korlátlan szabadügynökké vált, a Miami Heat csapott le rá, s ezzel szinte végeláthatatlan csapatkeringő vette kezdetét.

Három hónap telt le kétéves szerződéséből, mindössze 41 percet töltött a parketten, amikor elpasszolták a Memphis Grizzlieshez, amely azonnal megvált tőle, így belekóstolhatott a D-liga gyönyörűségeibe. 2009 márciusának végén az Oklahoma City Thunderhez került, onnan karácsony előtt három nappal vágták ki.

„Megalázó volt a helyzet, arra késztetett, hogy megkérdőjelezzem saját képességeimet” – idézte fel a gyászos időszakot hősünk, aki ekkor azon gondolkozott, szerencsét próbál a tengerentúlon. Viszont ezelőtt beesett egy lehetőség, kétszer tíz napot töltött a Washington Wizardsnál, aztán aláírt az évad hátralévő részére, és itt megkapta a bizalmat, újra elkezdett hinni abban, hogy nem rossz játékos. Következett egy két évre érvényes, hétmillió dollárt érő kontraktus Michael Jordan klubjával, a Charlotte
Hornetsszel, amelyik csapat ellen elszenvedte súlyos sérülését. Itt sem töltötte ki az idejét, újabb kesze-kusza hónapok következtek Livingston életében.

A Brooklyn Netsnél ismét felcsillant a remény, hogy sínre kerülhet Livingston karrierje, 76 alapszakasz-mérkőzésen játszott a 2013–2014-es idényben, ez egyéni csúcs volt, ráadásul a rájátszásban 12 találkozóból tízszer a kezdő ötösbe jelölte Jason Kidd edző.

„Ahogy előkészítettem a visszatérésémet az NBA-be, majd visszatértem és egyre jobb lettem, úgy éreztem, a célom az, hogy inspiráljam az embereket a nehéz időkben és a küzdelemben. Fentről érkezett hívásként fogtam fel a helyzetet, ez magasztosabb cél volt annál, mint amit játékosként elérhettem.”

Ahogy néhány éve a The Undefeated, vagyis „A verhetetlen” nevű portálon Livingstonról megjelent portré címe is mondja: nem lehet őt legyőzni.

A NYUGALOM SZOBRA

A Golden State Warriors már korábban is érdeklődött iránta, ugyanis helyettest keresett Curry mögé. Livingstont választotta ki a franchise erre a szerepre, Bob Myers általános igazgató szerint azért, mert több poszton is bevethető és rendkívül intelligens játékos. Az ötlet maradéktalanul bevált, rögvest bajnok lett vele a csapat, a playoff mérkőzésein 18 percet átlagolt, tehát markáns szerepet kapott a tapasztalt, a támadásokat remekül lefuttató, régi vágású, középtávoli dobásokkal operáló kosaras.

Myers szerint Livingston az összes Harcosnál jobban megérdemelte az aranygyűrűt. A GSW-nál vigyáztak rá, egy mérkőzésen sem töltött harminc percnél többet a parketten, és ő is nagyon figyelt arra, hogy megelőzze a sérüléseket. Azóta sem mulasztott el NBA-nagydöntőt, 2017-ben és 2018-ban győzött a Golden State-tel, 2016-ban és idén alulmaradt vele. Tény, a 2018–2019-es évadban már nem volt az igazi, hat éve nem játszott olyan kevés alapszakaszmeccset, mint legutóbb, továbbá az alapszakaszban és a rájátszásban mutatott átlagai is arra utaltak, túl lehet a zeniten.

Hosszú, szívhez szóló üzenetben búcsúzott a közvéleménytől a 34 éves kosárlabdázó, aki oszlopa volt az NBA története egyik legmeghatározóbb gárdájának. A Warriorsnál töltött öt éve alatt a nyugalom szobra volt az öltözőben, pályán egyaránt. Őszintén és némi hősködéssel a mondandójában beszélgetett az újságírókkal a ligában eltöltött 15 esztendeje alatt. Vitathatatlanul jelentős mértékben hozzájárult Steve Kerr alakulatának három bajnoki címéhez, fenséges hárompontosaival még világklasszis, körülrajongott játékostársait is lenyűgözte.

Üde színfoltja volt az NBA-nek, és mint Myers általános igazgató hangsúlyozta tőle búcsúzva: Livingston története az egyik leginspirálóbb sztori az egyetemes sporttörténelemben.