NBA: Áldás volt dolgozni vele tizenkilenc éves korától – Popovich

Nem tudjuk, a kosárlabda barátai hogyan képesek feldolgozni ennyi rossz hírt rövid idő alatt, de valósággá vált, amitől sokan tartottak: Dwyane Wade és Dirk Nowitzki után Tony Parker is búcsút intett a profi sportnak.

Ez talán azokat is keserűséggel tölti el, akik annyit tudtak a franciák zseniális irányítójáról, hogy egy ideig az amerikai szupermodell-színésznő, Eva Longoria volt a felesége.

EL AKARJÁK VERNI TENISZBEN

Tim Duncan és Manu Ginóbili után a korszakos San Antonio Spurs harmadik nagy egyénisége is visszavonult tehát. A Wade-nél napra pontosan négy hónappal fiatalabb Parker 2018-ban hagyta hátra a klubot, amelynél 17 évet húzott le, és a Charlotte Hornetsnél töltötte az előző évadot – nem rajta múlott, hogy a franchise épphogy lemaradt a rájátszásról.

A következő idényre 5.25 millió dollár ütötte volna a markát, ha lehívja a játékos­opcióját, ám nem tette meg. A most már csak korábbi irányító hétfőn az ESPN televíziós csatorna The Undefeated nevű portáljának jelentette be fájdalmas búcsúját.

„Sok tényező vezetett odáig, hogy meghozzam a döntést – taglalta Parker. – Úgy éreztem, ha többé nem lehetek Tony Parker, és nem játszhatok a bajnoki címért, nem is akarok már kosárlabdázni.”

A négyszeres bajnok idol hozzátette, fizikailag további két évet is bírt volna, de legbelül érezte, itt az ideje, hogy „elsétáljon”. Tizennyolc fantasztikus évad van a háta mögött, ebből 17-et a Spursnél nyomott le Gregg Popovich irányítása alatt; a Parker mellett Duncan és Ginóbili fémjelezte nagy hármas 2002 és 2016 között több mint ezer mérkőzést játszott együtt.

„Magától értetődő, hogy bámulatos pályafutást hagy maga mögött. Áldás volt együtt dolgozni vele tizenkilenc éves korától” – méltatta hősét Popovich.

Parker egy San Antonióban elköltött ebéd alkalmával mondta el Duncannek és Ginóbilinek, mire készül. Társai megkérdezték tőle, biztos-e benne, és amikor Parker igennel felelt, azt mondták: örülnek neki, és alig várják, hogy több időt tölthessenek együtt, és teniszben jól elnáspángolhassák a 37 esztendős franciát...

TULAJDONOS LENNE A PROFI LIGÁBAN

...aki unatkozni biztosan nem fog.

Szeptemberben a saját nevét viselő nemzetközi iskolát nyitja meg Lyonban, jelenleg tulajdonosa és elnöke az Asvel klubnak, amely férfi és női csapatot is működtet. Amellett, hogy szeretne több időt tölteni munkaügyei elvégzésével, azt tervezi, hogy továbbra is San Antonio lesz az otthona, családja is ott maradt a charlotte-i kiruccanása alatt. Mi több, egyszer szívesen lenne egy NBA-franchise tulajdonosa is.

„Ez ott szerepel az álmaim között – ecsetelte Parker – jelenleg azonban az Asvelre koncentrálok, és arra, hogy nagyszerű tapasztalatokkal gazdagodjak. Új csarnokot építünk, belépünk az Euroligába, de a végső cél valóban az, hogy tulajdonos legyek az NBA-ben. Sokakkal beszélgetek már erről, ők figyelemmel követik, mit csinálok Franciaországban. Várok a megfelelő lehetőségre.”

Parker a Spurstől a franchise történetének legtöbb gólpasszát kiosztva távozott, miközben a legjobb öt között van a lejátszott mérkőzések, a pontok és a labdalopások terén is.

A hatszoros All Star-kiválasztott március 17-én játszotta karrierje utolsó mérkőzését a korábbi Spurs-segédedző, James Borrego által gardírozott Hornetsben – a padról beszállva 17 perc alatt 11 pontot gyűjtött a Miami Heat ellen.

ELŐBB VELE NEM MENT, AZTÁN MÁR NÉLKÜLE

A korábban váratlan, ám tűpontos passzai, nagyszerűen kivitelezett floaterei és tempói által csillaggá nemesült Tony Parker az észak-amerikai profi ligában töltött első négy idénye alatt küszködött a dobásaival.

A számára első, a Nets ellen 2003-ban játszott nagydöntő hatodik meccse harmadik negyedének elején Popovich lekapta őt a parkettről, mert elszórta a labdát, és több helyzetet elhibázott. A helyére beugró Speedy Claxton remekelt, és segített a Spursnek lerendezni a találkozót (19–0-s sorozatot produkált a brigád), ami aranygyűrűt ért. 2005-ben viszont már kihagyhatatlan volt a bajnokcsapatból, ráadásul az egyik legfontosabb nyerőemberré nőtte ki magát.

A Pistons elleni fináléban elveszített mérkőzések azokban a periódusokban mentek el, amikor Parker a padon csücsült.

Amikor 2007-ben a harmadik NBA-győzelmét ünnepelhette, ő lett a nagydöntő MVP-je, azaz legértékesebb játékosa. Aztán 2014-ben, amikor a San Antonio Spurs már a jelenleg is a legjobbak között küzdő Kawhi Leonardot is a soraiban tudta, Parker harcedzett, megkérdőjelezhetetlen veterán volt, aki négyszeres bajnokként meglehetősen szűk elittársaság tagjává vált.

Európa valaha volt legjobb irányítója az öreg kontinensen is több ízben bizonyította tudását. Nyolc Európa-bajnokságon és egy olimpián szerepelt a francia válogatottal, hat éve Eb-aranyérmet szerzett, miközben megválasztották a torna legjobbjának is.

A negyeddöntőben a házigazda szlovénokat ütötték ki a franciák, az elődöntőben emlékezetes találkozón hosszabbításban bántak el a spanyolokkal, akikkel ki nem állhatják egymást – 2015-ben vissza is vágott Spanyolország. „Természetesen” hosszabbításos dráma és Pau Gasol felejthetetlen negyven pontja kellett a döntőbe jutáshoz, ami azért fájhatott igazán Parkernek, Boris Diawnak, Nicolas Batumnak és társaiknak, mert odahaza, Lille-ben csatáztak.

Tony Parkernek azért sokkal több szép emlék jutott profi pályafutása húsz esztendeje alatt, mint negatív élmény.

A kosárlabda elkötelezett rajongóinak pedig lesz egy teljes nyaruk, hogy visszavonuló kedvenceikkel kapcsolatos történeteket olvassanak, videókat nézzenek – reméljük, újabb trauma már nem éri őket.