Shaquille O'Neal volt a 2004-es gála sztárja (Fotó: AFP)

Az NBA All Star-gálái a felhőtlen szórakozásról, a látványos megoldásokról, a kevés szabálytalanságról és a szellős védekezésről híresek. Általában. Mert vannak olyan esetek, amikor például a fiatal tehetség, Kobe Bryant meg akarja mutatni példaképének, a befutott Michael Jordannek, hogy lassan ideje lenne nyugdíjba vonulnia, mert övé a jövő.

2004-ben ilyesmiről nem volt szó, de a főmérkőzés hajrája így is izgalmasnak bizonyult, fél perccel a vége előtt még Kelet csapata vezetett, aztán fordított és 136–132-re győzött Nyugat. Hogy mi is történt pontosan az utolsó pillanatokban, azt megtudhatja, ha vasárnap este 21.15-től megnézi a találkozót a Sport 1 műsorán, vagy hétfő délután a Sport 2-n.

Shaquille O'Neal 24 ponttal és 11 lepattanóval lett a legértékesebb játékos, majd nyilatkozott is

A 16 évvel ezelőtti All Star-hétvégének 1983 után ismét Los Angeles és az 1999-ben átadott Staples Center adott otthont, ezért külön boldog lehetett a helyi Lakers akkor már háromszoros bajnok centere, Shaquille O'Neal, hogy remek teljesítménye, 24 pontja és 11 lepattanója elismeréseként őt választották meg a legértékesebb játékosnak, vagyis az MVP-nek. Az összecsapást a cserepadon kezdte, ellentétben csapattársával, Bryanttel, akivel ekkor már egyáltalán nem ettek egymás tenyeréből, az aranysárga-lilák az idény végén elvesztették a nagydöntőt a Detroit Pistons ellen, „Shaq” meg elszerződött a Miami Heathez, amellyel 2006-ban begyűjtötte pályafutása negyedik bajnoki aranygyűrűjét is.

Érdemes egy pillantást vetni arra is, kik játszottak az Elsőévesek–Másodévesek meccsen, legalábbis az újoncok névsora lenyűgöző, köszönhetően a parádés 2003-as évjáratnak. Ott volt a parketten LeBron James, aki minden idők egyik legjobbjává vált; a háromszoros olimpiai bajnok Carmelo Anthony; a háromszoros bajnok Dwyane Wade és a kétszeres győztes Chris Bosh, meg a szintén háromszoros bajnok, 39 évesen jelenleg is aktív Udonis Haslem. A „másodikosok” hozzájuk képest „kispályások” voltak, de azért az argentin legenda Manu Ginóbili, a kínai óriás Jao Ming (aki a kezdő ötösbe került az All Star-mérkőzésen) és Amar'e Stoudemire neve nem cseng rosszul. Utóbbi 36 ponttal Rookie Challenge-rekordot döntött (azóta túlszárnyalták), James 33 egységig jutott, míg Anthony 17 pontot termelt, a felek nagyszerű showműsort produkáltak.

A rutinosak gáláján éppen O'Neal számított a legtapasztaltabbnak, ugyanis 11. All Star-mérkőzésén vett részt, s másodszorra hódította el az MVP-elismerést. A vesztes keletiek együtteséből a legponterősebb játékos Jamal Magloire volt, akire nem biztos, hogy emlékeznek azok, akik csak felületesen követték akkoriban az NBA küzdelmeit. A New Orleans Hornetst erősítő centert soha többé nem válogatták be az All Starra, különösebb siker nélkül fejezte be a karrierjét, jelenleg a Toronto Raptorsnál dolgozik mint fejlesztési tanácsadó.

A Nyugati főcsoportot egyébként akkoriban javarészt a Sacramento Kings vezette, az a franchise, amely 2005-ben és 2006-ban még bejutott a rájátszásba, azóta viszont egyszer sem... Végül aztán a Minnesota Timberwolves lett a konferencia győztese, amely Kevin Garnettet és Sam Cassellt delegálta a gálára, s egészen a Nyugati főcsoport döntőjéig menetelt – ironikus, hogy a Kingshez hasonlóan hamarosan mélyrepülésbe kezdett, 2004 után legközelebb 2018-ban szerepelhetett a playoffban.

A végül ezüstérmes Lakers kezdő ötösében ekkor O'Neal és Bryant mellett két másik ikon is szerepelt, Karl Malone és Gary Payton. Payton végül 2006-ban révbe ért a Miami Heattel, Malone ugyanakkor sosem ünnepelhetett bajnoki címet.