Craig és Nicholle Anderson már valóban tudják, mi a fontos

A spontaneitásról tweetelt 2016. április 23-án Nicholle Anderson, az NHL-es Ottawa Senators jégkorongkapusa, Craig Anderson felesége.

Aznap a férje a Boston Bruins elleni hatodik mérkőzésre készült első körös rájátszáspárharcban, Bostonban, azaz távol mindentől, hiszen a Senators, ugyebár, kanadai, a família pedig Floridában szokott éldegélni amúgy. Andersonné megjelent a TD Garden lelátóján a férje nevével és számával ellátott mezben és baseballsapkában, amiből hosszú szőke tincsek lógtak alá – nyilván műtincsek, hiszen a kemoterápiája tartott, miután a torokrák ritka válfaját diagnosztizálták nála.

A férje, Craig kétszer is eltávot kapott a csapatától, hogy a felesége mellett lehessen. Ezen az április 23-án azonban a feleség jelenlététől megtáltosodva egyetlen találatot sem kapott, a Senators továbbjutott, és a főcsoportdöntőben esett csak ki, akkor is a címvédő és ismét bajnokságot nyerő Pittsburgh Penguins ellen, idegenben, a hetedik meccsen, annak is a második hosszabbításában...

Mindezek után jött a jobb hír: májusban Nicholle Andersonnal tudatták, hogy sikeres volt a kezelése, tünetmentes, és a pozitív fejleményt augusztusban megerősítették. Közben az NHL éves díjkiosztóján Craig Anderson kapta a Bill Masterton-emléktrófeát, ami a „kitartásból, sportemberségből és elhivatottságból kiemelkedőt nyújtó” játékosnak jár.



Craig Anderson később meghosszabbította a szerződését a Senatorsnál, októberben elkezdődött az új idény, a november pedig az NHL-ben is a rák elleni harc ideje, ilyenkor a férfi játékosok bajusznövesztéssel hívják fel a figyelmet a rendszeres kivizsgálások fontosságára, továbbá megjelenik a hölgyek óvására és saját orvosi ellenőrzésükre figyelmeztető rózsaszín árnyalat, a csapatok ilyen színű trikókban melegítenek, kis rózsaszín masnimotívumok is előkerülnek. E mellett az NHL honlapján már külön szekció foglalkozik a témával – Nicholle Anderson itt blogol immár minden szerdán.

„Amikor a rák megjelenik, hirtelen beugranak a szép emlékek, a családod, és hogy mennyi hasonló pillanatot szeretnél még – írta első bejegyzésében. – De az időd limitált. Rájössz, hogy minden nap értékes. Minden perc számít. (...) Én ezt értem élet alatt – most már. Ezeket a kis emlékeztetőket:

– Tölts több időt a családoddal és barátaiddal!
– Legyetek ott egymásnak, akár nevetésről, akár sírásról van szó, támogassátok egymást!
– Építs olyan kapcsolatokat, amelyet jelentőségteljesek!
– Koncentrálj a pozitívumokra! Úgy aludj el, hogy legalább egy dolgot rögzítesz, ami menő volt, ne rágódj azokon, amik nem terv szerint alakultak!
– Szakíts időt azokra a dolgokra, amelyeket tényleg szeretsz!
– Tanítsd meg a gyermekeidet többet nevetni! Légy kedves! Amikor kaotikus az élet, mondd azt magadnak, hogy nem számít és irány a park!
– Iktasd ki azon dolgokat, amelyek stresszelnek és feszültté tesznek!
– Vedd körbe magad pozitív emberekkel!
– Panaszkodj kevesebbet!
– Tedd le a telefonod!

Hülyén hangzik, hogy a rák jobb emberré tehet, de így igaz. Azelőtt azt hittem, élek, de mindezek után azt gondolom, az életem csak most kezdődik.”