Harden 48 pont dobott, mellette 8 lepattanót, 6 gólpasszt és 4 szerzett labdát jegyzett (Fotó: Twitter)

 

 

Philadelphia 76ers–Oklahoma City Thunder 115–117

George dobása volt a legnagyobb. Mindkét csapatban hozták magukat a kulcsemberek és bár az OKC az elején meglépett, sőt, 16 ponttal is vezetett, a Philly hamar visszakapaszkodott és folyamatosan üldözte ellenfelét. A végjátékhoz már feszült hangulatban (Embiid és Westbrook összeszólalkozott, szét kellett őket választani) érkeztek meg a felek, triplára 2+1, nagy dobásra nagy dobás volt a válasz ebben az időszakban. 110–113 után aztán Westbook faultolta Embiidet tripladobás közben alig 15 másodperccel az órán, ezzel kipontozódott, Embiid pedig mindhárom büntetőt értékesítette, így kiegyenlített, sőt, Dennis Schröder labdáját azonnal ellopta Jimmy Butler, így pillanatok alatt meg is fordította az állást a Philly. A legnagyobb játékot azonban Paul George tartogatta: jó hat másodpercük maradt az időkérés után, a kiscsatár megkapta a labdát, majd úgy vágta be a triplát, hogy Butler közben faultolta – George hidegvérrel bedobta a büntetőjét is, így egy 3+1-es játékkal szerezte vissza az előnyt. Butler még válaszolhatott volna, de az utolsó kísérlete kimaradt, így ezen az estén a legnagyobb dobás döntötte el a küzdelmet, azt pedig George szállította.

Megint sok volt a hiba. Két kiütéses győzelem után, a gyengébb formában lévő OKC elleni hazai meccsen jó esélyei voltak a Phillynek, ám a gárda egyszerűen túl sok dolgot rontott el ahhoz, hogy ellenfele fölé tudjon nőni. Leginkább a 19 eladott labda volt számukra fájdalmas, mert ezekből 28 pontot kaptak, míg a túloldalon csak nyolcat szereztek ilyen helyzetekből, emellett pedig hiába harcoltak ki jóval több büntetőt, ha kilencet elhibáztak belőlük, miközben a Thunder szűk 90 százalékkal dolgozott a vonalról. Végig futottak az eredmény után, ám a fontos pillanatokban mindig hibáztak és bár a legvégén így is a kezükben volt a győzelem, de elrontották a dolgot elöl is, hátul is – fájó vereség ez így számukra, főleg hogy egyébként Embiid (31 pont, 8 lepattanó, 6 gólpassz), Redick (22 pont, 4/10 tripla), vagy Simmons (20 pont, 15 lepattanó, 9 gólpassz) is jó számokat hozott. A túloldalon George (31 pont, 6 lepattanó, 5 gólpassz, 3 labdaszerzés) mellett többen is nagyon hasznosan játszottak és döntő volt, hogy ők több lábon tudtak állni, a Philly kispadja megint nem nagyon tudott hozzátenni.

A 76ers legjobb dobói: Embiid 31/3, Redick 22/12, Simmons 20
A Thunder legjobb dobói: George 31/12, Westbrook 21/3, Schröder 21/9

Charlotte Hornets–Phoenix Suns 135–115

A Nemzeti Sport Online szakmai
együttműködő partnere a kezdo5.hu

Valami összeállt a Hornetsnél. Sorozatban harmadik győzelmét aratta a Charlotte, méghozzá úgy, hogy az előző kettőn a védekezés működött kiválóan, most pedig támadásban hozták talán ide legjobbjukat. Ezúttal egyedül Kemba Walker jutott húsz pont fölé, viszont remekül indultak a lepattanókból, labdaszerzésekből, szépen járatták a labdát, kiválóan dobtak kintről is, bentről is, úgyhogy nagyon hamar eldöntötték a győztes kilétét. Az első negyedben már 29–11-re vezettek úgy, hogy addig 10/14-et dobtak mezőnyből és később sem remegtek meg, végig magabiztos előnyben voltak és simán nyerték a mérkőzést – James Borrego vezetőedző szerint ha így járatják a labdát, akkor mindenkire veszélyesek, de külön kiemelte Biyombót és Hernangómezt, mert az ő vezérletükkel a lepattanózást is 53–26-ra (!) nyerték annak ellenére, hogy Zeller továbbra sem bevethető. Most valami nagyon működik a csapatnál, úgyhogy menekülnek előre a Detroit elől.

Nem tért magához a Suns. Igor Kokoskov, a vendégek vezetőedzője szerint már az első percekben olyan pofont kapott csapata, hogy mire észhez tért, már húsz pont volt közte és innen nem volt képes felállni. A tréner azt mondta, hogy energiában, sebességben nem voltak most megfelelőek, de ami ennél is nagyobb gond, az az, hogy fejben nem tudtak koncentráltak maradni: támadásban rossz dobásokat vállaltak, védekezésben pedig fogalmuk sem volt arról, hogy mikor mit kellene csinálni, rosszul váltottak, elfelejtették az embereiket, beleragadtak a zárásokba, nem volt rendben a kommunikáció. Ezt tetézte a borzalmas lepattanózás, úgyhogy Devin Booker 32 pontja ellenére nagyon sima vereséget szenvedtek – érdekes volt, amikor Booker „legyél már nagy!” kiáltást intézett újonc csapattársa, Deandre Ayton felé, amikor a center semmilyen ellenállást sem fejtett ki a palánk alatt Biyombóval szemben.

A Hornets legjobb dobói: Walker 21/9, Lamb 18/15, Batum 15/6
A Suns legjobb dobói: Booker 32/6, Oubre Jr. 24/12, Warren 16/3

Detroit Pistons–Sacramento Kings 101–103

Hield dudaszós dobásával nyert a Kings. A mérkőzés nagy részében jobban játszott ellenfelénél a Detroit, még a negyedik negyed közepén is 12 pontos előnyben volt, ám talán a back-to-back, talán más miatt, de nagyon elfogyott az utolsó percekre: 93–81 után elöl-hátul szétesett a gárda és egy perccel a vége előtt, 99–100-nál már a Sacramento járt előrébb. Itt Blake Griffin aztán még válaszolt, majd mindkét oldal elrontotta a kísérleteit és három másodperce maradt egy időkérés után a Kingsnek arra, hogy megnyerje a találkozót – ez pedig végül sikerült neki, ugyanis Buddy Hield nagyon nehéz helyzetből elemelt egy triplát, ami a dudaszó pillanatában vágódott a gyűrűbe. Hield így NBA-karrierje első dudaszós győztes dobását jegyezhette és egyébként is ő volt a meccs legjobbja 35 pontjával, valamint 7/9 hármasával – óriásit harcoltak a 40 százalékkal triplázó, 30 gólpasszt jegyző vendégek és végül újabb fontos győzelmet jegyezhettek fel.

Griffin egyedül kevés. Andre Drummond sérülés miatt nem tudott pályára lépni a hazaiaknál, a többiek pedig borzalmasan veszélytelenek voltak most támadásban – Reggie Jackson közel értékelhetetlen teljesítményt nyújtott és egyébként is rendkívül vérszegény volt az, amit elöl csináltak. Hogy miért nyertek majdnem mégis? Nos, egyrészt védekezésben viszont kiválóan tették a dolgukat, ők diktálták az iramot és nem engedték igazán kibontakozni a Sacramentót, másrészt Blake Griffin egymaga vette a hátára csapatát elöl: 38 pontig jutott 12/23-as mezőnymutatóval, bár rajta kívül csak Luke Kennard érte el náluk a tízet. A végére azonban mégis elfáradtak és a szerencse sem volt mellettük az utolsó dobásnál, mert mindezek ellenére így is minden további nélkül megnyerhették volna a találkozót – ezzel nem tudtak tovább zárkózni a playoffhelyek felé, két meccs a hátrányuk a Charlotte-tal szemben.

A Pistons legjobb dobói: Griffin 38/3, Kennard 19/12, Bullock 8/6, Leuer 8
A Kings legjobb dobói: Hield 35/21, Fox 14/3, Bagley 14

Indiana Pacers–Dallas Mavericks 111–99

Doncicnak nem ízlett a Pacers védekezése. Egyértelmű tervvel állt elő Nate McMillan, a hazaiak vezetőedzője, ráküldte Victor Oladipót Luka Doncicra azzal a feladattal, hogy folyamatosan ütközze le és maradjon előtte, amikor az újonc megpróbál betörni – a faulthatáron való védekezést ezúttal engedték a játékvezetők, ez pedig nagyon rosszul esett a szlovén fiatalnak. Doncic ugyan 5 lepattanót, 6 gólpasszt és 3 labdaszerzést betett a közösbe, de megállt 8 pontnál és 3/14 mezőnykísérletnél, december közepe óta nem dobott ilyen keveset és mivel a fújások elmaradtak, a kinti dobásai nem ültek, meglehetősen frusztrálttá is vált: a harmadik negyedben a labda elrúgásáért megkapta a második technikaiját is, így 24 játékperc után kiállították. Innentől nem nagyon volt érdemi esélye csapatának, bár addig is stabilan vezetett az Indiana, úgyhogy a texasiak zsinórban harmadszor is kikaptak és egyre távolabb kerülnek a playofftól.

Csapatmunka. Kiemelkedő egyéni produkció nélkül hozta ezt az egyébként kötelezőnek titulált meccset a Pacers, elöl-hátul mindenki elvégezte a feladatát és az első negyed után végig kézben tartották a találkozót – a második játékrészt 15 ponttal nyerték, innentől már kényelmesebb helyzetben voltak. A Dallas még egyszer közelebb zárkózott, de arra egy 13–5-ös rohammal válaszoltak Collisonék és egyértelművé tették, hogy nem remegnek meg, végül a kulcsemberek csökkentett játékperceivel is behúzták, amit be kellett – ezzel ismét a Sixers előtt vannak a tabellán, három meccsre a Milwaukee-tól.

A Pacers legjobb dobói: Evans 19/6, Sabonis 16/3, Collison 16/6
A Mavericks legjobb dobói: Barnes 20/9, Matthews 17/9, Jordan 15

Orlando Magic–Milwaukee Bucks 108–118

„Nagycsapatos” győzelem. Az igazi élcsapatokra jellemző tulajdonság, hogy úgy tudja nyerni a kötelező mérkőzéseit, hogy éppen annyit ad ki magából, amennyi azon a napon, az adott ellenféllel szemben szükséges, a Bucks pedig idén már nem először bizonyította, hogy rendelkezik ezzel a tulajdonsággal. Most sem kellett megszakadniuk a vendégeknek, kilenc ponttal nyerték az első negyedet, 13-mal vezettek a nagyszünetben és innentől már csak arra figyeltek, hogy a lehető legkisebb energiabefektetéssel lemenedzseljék az ügyet, ez pedig sikerült is annak ellenére, hogy a 16 pontos fórjuk egyszer két egységre csökkent. Mielőtt nagyon megijedtek volna, ismét megvillant a nagyot játszó Eric Bledsoe (30 pont, 12/14 mezőnyből), hamar beszórt kilenc pontot és stabilizálta csapatát, többször pedig már nem kellett izgulniuk a folytatásban – emeljük még ki Janisz Antetokunbo (25 pont, 13 lepattanó, 5 gólpassz) és Malcolm Brogdon (18 pont, 8/11 mezőnyből) játékát, illetve azt is, hogy csapatszinten 55 százalékkal dobtak mezőnyből, valamint 40 százalékkal tripláztak. A kötelező megvan, tovább robognak a liga élén.

Clifford a védekezést emelte ki. „Nem játszhatunk úgy védekezésben, ahogy az elmúlt négy meccsen tettük. A liga legjobb védelme ellen dobtunk otthon 108 pontot, de hátul nem vagyunk ott, ahol kellene” – értékelte az eseményeket Steve Clifford, a hazaiak vezetőedzője. Egyet kell vele értenünk: támadásban Nik Vucsevics (27 pont, 6 lepattanó, 4 gólpassz, 2 blokk) és DJ Augustin (14 pont, 3/4 tripla, 7 gólpassz) játékára építve egyáltalán nem voltak rosszak, jól dobtak, csak 8 labdát adtak el, kiosztottak 31 gólpasszt, de védekezésben nem igazán tudták megnehezíteni a Bucks dolgát és ahogy Bledsoe-ék felpörgették a tempót, úgy léptek meg az Orlando elől. Ebből következett az is, hogy a lepattanózást is elvesztették 46–32-re Gordonék és bár volt egy időszakuk, amikor kézbe vették a dolgokat, összességében azért ez a Milwaukee meccse volt, ők pedig csak „kellemetlenkedni” tudtak néha – zsinórban harmadszor kaptak ki, ők sem tudnak közelíteni a rájátszást jelentő helyekhez.

A Magic legjobb dobói: Vucsevics 27/6, Ross 16/6, Augustin 14/9
A Bucks legjobb dobói: Bledsoe 30/6, Antetokunbo 25/3, Brogdon 18

Atlanta Hawks–Boston Celtics 105–113

Nem számított a back-to-back. Előző este is pályára lépett a Boston és ilyen helyzetben eddig csak 2-5-re állt ebben a szezonban a társaság, ráadásul idegenben egyébként is gyengélkedett, főleg mostanában, úgyhogy ezért is nagyon értékes ez a győzelem a Stevens-legénység számára. Az első félidőben pocsékul védekezett a gárda és csak Kyrie Irving támadójátéka (15 pont, a nagyszünet előtti 19 bostoni egységből) miatt tudtak közel maradni, majd a fordulás után szigorítani tudtak hátul és az addigi 67 ponthoz mindössze 38-at kaptak a második félidőben – a záró etapban aztán volt egy 9–0-s futásuk, amellyel a vezetést is át tudták venni és back-to-back ide vagy oda, plusz energiákat tudtak mozgósítani a hajrában. Pedig Gordon Hayward el sem utazott a csapattal, Marcus Smartot pedig hamar kiállították, de Irving (32 pont, 5/8 tripla), Tatum (19 pont, 7/13 mezőnyből, 3 blokk) és a kispad vezérletével megoldották a feladatot, a parádésan összeálló védekezésnek köszönhetően pedig végül be is húzták a nagyon fontos győzelmet.

A végére kihűlt az Atlanta. Parádés első félidőt produkált a frissebb, energikusabb Hawks annak ellenére, hogy Collins, Young és Dedmon sem 100 százalékos állapotban vállalta a játékot – tudtak rohanni, jól dobtak, jó ritmusban fejezték be a támadásaikat. A fordulás után már visszaestek, eladogatták a labdákat, de az igazi gond a negyedik negyedben érkezett, amikor már csak összesen 16 pontot tudtak szerezni 6/20-as mezőnymutatóval, közte 1/11 triplával, így amikor a Boston fordított, ők egyszerűen nem tudtak már változtatni. Emellett a 20 eladott labda és a gyors indításból kapott 24 pont sem segített rajtuk, ahogy az sem, hogy a triplamutatójuk végül 30 százalék alá süllyedt – nagyon sokáig vezettek, de végül nem tudták összerakni a teljes meccset, úgyhogy vereséget szenvedtek.

A Hawks legjobb dobói: Huerter 18/12, Young 16/6, Collins 15/3, Len 15/3
A Celtics legjobb dobói: Irving 32/15, Tatum 19, Brown 14/6

Toronto Raptors–Memphis Grizzlies 119–90

Green közönségkedvenc lett. Érdekes meccset játszott a Toronto, mert Kawhi Leonard végül mégsem tudott pályára lépni, így az alapvető stratégia inkább az volt, hogy a Lowry, VanVleet hátvédpár kontrollálja az eseményeket (14 gólpassz, 2 eladott labda jött tőlük), az Ibaka, Siakam duó hatékonyan oldja meg a helyzeteket a festékben (36 pont, 16/25 jó dobás jött tőlük), ha üresek a kinti dobók, akkor húzzák szét a pályát néhány jó triplával, egyébként pedig kőkemény védekezéssel vegyék el a Memphis kedvét a játéktól. Ez többé-kevésbé működött is az első félidőben, hét ponttal vezettek a nagyszünetben, de aztán a harmadik negyedben Danny Green borította a tervet: a swingman egymaga hét triplát bombázott be ebben a játékrészben, amellyel egyrészt franchise-rekordot döntött, másrészt eldöntötte a mérkőzés kimenetelét, hiszen 45–14-re hozta a negyedet a Raptors, innentől nem volt miről beszélni. A 24 pontos szezoncsúcsot hozó Greennel pedig elég furcsa dolog történt: a közönség skandálni kezdte a nevét, amire saját bevallása szerint utoljára gyerekként volt példa.

Rosszul játszott a Memphis. Nyilván Green dobófesztiválja egy külön történet, de egyébként sem voltak jók a vendégek, igaz, Marc Gasol személyében a játékuk egyik alapkövét kellett most nélkülözniük. Ennek ellenére Mike Conley szerint az volt a legfőbb gondjuk, hogy támadásban nem tudtak kiegyensúlyozottak maradni, esetleges volt a játékuk és J.B. Bickerstaff vezetőedző is csatlakozott hozzá: szerinte nem érzik, nem tudják, hogy mikor hol vannak a mismatch-ek, hogy mikor hol kell támadni és hogy mikor kinek „forró” éppen a keze. Amíg ez így marad, addig sok keresnivalójuk nincs, védekezésben pedig pillanatok alatt összeestek most a túlsegítések és Green üresen hagyása miatt – idegenben zsinórban hetedszer kaptak ki, összességében az elmúlt 12 találkozójukból ez volt a 11. vereségük.

A Raptors legjobb dobói: Green 24/24, Ibaka 18, Siakam 17
A Grizzlies legjobb dobói: Jackson Jr. 16/3, Mack 14/6, Rabb 13

Chicago Bulls–Miami Heat 103–117

A második félidőt már uralta a Miami. A nagyszünetig nem igazán találta magát a vendégcsapat, főleg védekezésben voltak gondjai a társaságnak, így egy olyan meccset kellett játszania, ami nem igazán fekszik neki, bár csak két ponttal volt lemaradva a félidőben. Ezt követően viszont felrázta játékosait Erik Spoelstra és hátul több fokozattal feljebb tudtak kapcsolni, Josh Richardson egymaga 11 pontot szórt a harmadik negyedben és itt átvették az irányítást a floridaiak: a második félidőt összességében 16 ponttal nyerték meg, úgyhogy két vereség után hozták a nagyon fontos kötelező győzelmet. Richardson (26 pont, 10/15 mezőnyből) és Dion Waiters (21 pont, 9/13 mezőnyből) mellett természetesen a chicagói születésű Dwyane Wade pörgött leginkább, a szezon végén visszavonuló veterán nagyon nyerni akart szülővárosában, ezt pedig 14 ponttal, 10 lepattanóval és 7 gólpasszal nyomatékosította is – a Bulls egyébként videóval készült Wade utolsó chicagói fellépésére.

Ez még sok volt a Bullsnak. Amíg a Heat lazábban vette az estét, addig vezettek a hazaiak, Fred Hoiberg vezetőedző szerint nagyjából húsz percig ők irányítottak, aztán még a második negyed vége előtt megfordult a dolog, a nagyszünetet követően pedig egészen más szinten volt a Miami. A Bulls képtelen volt erre érdemben reagálni, teljes mértékben Wade-ék akarata érvényesült, akik 57 százalékkal dobtak mezőnyből, míg a hazaiak csak 39-cel – Portis, Markkanen, vagy LaVine számai éppen rendben voltak a végére, de a Miami agresszivitását, fizikális stílusát nem tudták kezelni, úgyhogy zsinórban tizedik vereségüket is feljegyezhették.

A Bulls legjobb dobói: LaVine 22/6, Portis 21/6, Markkanen 20/12
A Heat legjobb dobói: Richardson 26/12, Waiters 21/9, T. Johnson 14/9, Wade 14/6

Houston Rockets–Los Angeles Lakers 138–134 – hosszabbítás után

Harden elképesztő, de Gordon a hős. A regnáló MVP továbbra is hihetetlen formában játszik, ezúttal 48 pontot rakott fel a táblára 14/30-as mezőnnyel (8/19 triplával), 12/15-ös büntetőzéssel, mellette 8 pattanót, 6 gólpasszt és 4 szerzett labdát jegyzett, a Lakers sem nagyon tudta megállítani. Most viszont kellett mellé még egy extra teljesítmény a győzelemhez, Eric Gordon sérüléséből visszatérve mindössze második meccsét játszotta, és rögtön letett egy 30 pontos estét, gyakorlatilag ugyanazt hozta, mint Harden, csak kicsiben (7/16 mezőnyből, 5/10 tripla, 11/12 büntető). Persze ne feledkezzünk meg a 4–4 triplát vállaló Ennisről és Gerald Greenről sem, nélkülük nem tudott volna 21 pontos hátrányból visszakapaszkodni a gárda a harmadik negyedben. A rendes játékidő hajrájában aztán előbb Harden szórt be két fontos triplát, majd az utolsó másodpercekben Gordon egyenlített ki egy nagyon nehéz távolival, így jöhetett a hosszabbítás. Ekkor már mindkét gárda a „térdén járt” a rövid rotáció, illetve amiatt is, hogy előző meccseiken is hosszabbítás döntött – Harden és Gordon is rontott büntetőket, de ezzel is célba értek, mivel a vendégek még többet hibáztak. Az utolsó 10 másodpercben aztán Gordon 4/4 büntetőt küldött a helyére, a Rockets így tartja nyugati 5. helyét és hamarosan érkezik az atletikus magasember, Kenneth Faried.

Ball sérülését nem bírta el a Lakers. Alapvetően a vendégek szája íze szerint alakult az összecsapás, kordában tartották Hardent és nagyon szépen büntették a Clint Capela sérülése miatt itt-ott lyukas houstoni védekezést. A harmadik negyedben is tartósan 15 pont felett járt az előnyük, amikor azonban a gépezetet működtető, addig 11 gólpasszt kiosztó Lonzo Ball bokája kiment, a zavarodottságot pedig pillanatok alatt kihasználta a Rockets. A vendégekben azért volt még tartalék, hiszen Kuzma és Ingram nagyszerűen dobott (közösen 19/31 mezőnyből), míg a padról Zubac 17, Stephenson 16 pontot tett hozzá, McGee pedig dupla duplázott (12 pont, 14 pattanó) – 109–116-os állásnál úgy tűnt, hogy meglesz a győzelem. Nem így történt, a Houston kiegyenlített, a hosszabbításban, különösen a végén pedig szinte csak Ingramben volt pont, Kuzma, Caldwell-Pope és Hart is hibákat követett el. A vereséggel a Lakers lecsúszott a playoffvonal alá, de most talán jobban aggódnak Los Angelesben Ball állapota miatt.

A Rockets legjobb dobói: Harden 48/24, Gordon 30/15, Ennis 18/12.
A Lakers legjobb dobói: Kuzma 32/12, Ingram 21/3, Zubac 17.

Denver Nuggets–Cleveland Cavaliers 124–102

Így kell hozni a kötelezőt. A Denver óriási verést kapott nemrég a Warriorstól, de hamar kiheverte, zsinórban második meccsét húzta be: a Cleveland ellen már az első negyedben 10 pont fölé kúszott a különbség, félidőre 24 egységre nőtt, onnantól kezdve pedig csak arra figyeltek a hazaiak, hogy a Cavaliers ne nagyon tudjon felpörögni – a negyedik negyedben már a kezdők nem is nagyon kerültek pályára, lehetett pihentetni is. Nikola Jokics 28 perc alatt egy laza tripla duplát szállított (19 pont, 11 pattanó, 12 gólpassz), Jamal Murray 25 perc alatt szórt 26 pontot, a többit pedig intézte a „kisegítő személyzet”: Millsap, Beasley, illetve a padról Lyles és Morris is 10 pont felett zárt. Kintről-bentről uralták a mérkőzést, senki nem sérült meg, ráadásul legközelebb csütörtök hajnalban játszanak Utahban, lesz idejük csiszolgatni a játékukat – továbbra is csak 14 vereségük van, annyi, mint a nyugati első Warriorsnak.

Végre vége. Hatmeccses, mindössze egy győzelmet hozó nyugati túrája utolsó állomásán a ligautolsó Cavsnek vajmi kevés esélye volt a sikerre, és bár tisztelet illeti őket azért, mert nem omlottak össze nagy hátrányban sem, de ha a Denver komolyan veszi a második félidőt, közte 40 lehetett volna. Larry Drew vezetőedző el is mondta, hogy a hazaiak magasságbeli fölényével egyszerűen nem tudtak mit kezdeni, ebben az is közrejátszott, hogy Tristan Thompson kisebb lábsérülésével nem kockáztattak, inkább kiültették. Távollétében a center Ante Zizic azért támadásban alkotott (23 pont, 9/12 mezőnyből), de védekezésben egy pillanatra sem tudta lelassítani Jokicsot, márpedig enélkül a Nuggetset szinte lehetetlen legyőzni. A Cleveland kapart, bedobtak 10 triplát, kiharcoltak 26 büntetőt, de Jokics elszabadulása, illetve a mindössze 28 lekapott lepattanó alapjaiban határozta meg a sorsukat. Most végre hazamehetnek, a Bulls ellen várhatóan több sikerélményben lesz részük.

A Nuggets legjobb dobói: Murray 26/12, Jokics 19/9, Lyles 16.
A Cavaliers legjobb dobói: Zizic 23, Hood 18/6, Osman 17/3.