Máshonnan indultak, más utat jártak be Houstonig, és más irányba tartanak, de a sztorijuk közepén volt egy nagyon hasonló hetük – méghozzá vélhetően mindkettejük életének legjobb hete.

Nem elég, hogy az észak-amerikai baseballbajnokság, az MLB 2017-es bajnoki címét előző hét pénteken a Los Angeles Dodgers elleni, World Seriesnek hívott nagydöntője hetedik, mindent eldöntő meccsén bebiztosító Houston Astros két tagja, a 34 éves Justin Verlander és a mindössze 23 esztendős Carlos Correa együtt zsebelte be pályafutása, és a csapat történetének első gyűrűjét, de ráadásként mindketten gyorsan örök hűséget is fogadtak szívük választottjának. Jó, ez azért nem egészen igaz, hiszen Verlander már szombaton megnősült, Correa viszont a mérkőzést követő pillanatokban még csak a fél térdre ereszkedésig és az eljegyzésig jutott – de az efféle apróságoktól mi most eltekintünk.

 




 

ÁRVÍZ, ÁRVÍZ

Nem a véletlen műve, hogy Correa sok-sok lépcsőfokkal az élet értelmén filozofáló és a céljaikat még éppen csak megfogalmazó kortársai előtt jár, hiszen gyorsan fel kellett nőnie. A Puerto Ricó-i tehetség gyermekkorában hétköznapi jelenség volt, ami jelenleg az egész amerikai társadalmat katasztrófaként érinti: többször járt a házában árvíz, mint a Mikulás. Ugyan a több munkahelyen is robotoló szülei mindent megtettek, hogy a rendszeresen porig rombolt otthonuk újraépítése mellett ne csak a napi betevőre, hanem sportszerekre és a baseballpályán a csapattársait és az ellenfeleit is szégyenbe hozó Correa fuvarozására is jusson, szükség mutatkozott a helyi közösség közbenjárására. A környék lakosai jótékonysági meccseken próbáltak elég pénzt összevadászni ahhoz, hogy a Rio Grande csapatának legjobbja egyáltalán eljuthasson az edzésekre és a meccsekre.

 
 Akkor a fájdalomtól, most az örömtől sírtak milliók – sporttörténelmi bajnoki cím!

Mindez akkor változott meg, amikor a Puerto Ricó-i Baseballakadémia ösztöndíjat ajánlott az általános iskolát kitűnő eredményekkel kijáró Correának. Persze, nem a két szép szeméért és a jegyeiért igazolták le, hanem mert tudták, ritka gyémántra bukkantak. Nem csak az iskolai költségeit állták, hanem még a fuvarozásába is besegítettek, miután az állandó áradások elől végül elmenekülő, de továbbra is szűkösen élő család autója felmondta a szolgálatot. A rengeteg befektetett munka és pénz kétségkívül megtérült: Correa 2012-ben egy szinte hibátlan érettségivel és egyetemi ösztöndíjajánlatok végeláthatatlan sorával hálálta meg a bizalmat.

Sőt, nem csak a végül célba érő Miami Egyetem vetette ki rá a hálóját, hanem az MLB összes csapata magához szerette volna láncolni az ekkor még csak tizenhét éves ászt. A többiek balszerencséjére a Houstonnál volt az első választás joga, a vezetőség pedig ki is halászta a latin-amerikai ígéretet. Persze, a profi pályafutás ígérete háttérbe szorította a sulit: Correa a következő három évet arra áldozta, hogy az Astros fiókcsapataiból az élvonalba tornássza magát, ami a 2015-ös szezon közepén végül össze is jött neki.

Correa barátnője most mondott igent


Az átállás nem is mehetett volna zökkenőmentesebben: a 2015-ös idényének véget vető lábtörésétől eltekintve a 2017-es idény közepéig töretlenül fejlődött, július közepén azonban a bal hüvelykujja megsérült, és majd' két hónapra kidőlt – akkortájt tért vissza a kezdőbe, amikor a Detroit Tigerstől egy csere útján megszerzett rutinos Verlander megérkezett Texasba azért, hogy a bajnoki címhez szükséges utolsó löketet megadja a brigádnak.

BŐSÉGBEN PALLÉROZÓDVA

A Tigers egykori és az Astros jelenlegi klasszisa a horgászfaluban nevelkedő Correával ellentétben sosem aggódott azon, hogy lesz-e mit enni vacsorára. Apja már egészen fiatal korában beíratta abba a Richmond Akadémiába, amely nevének első szótagja konkrétan azt jelenti, hogy gazdag – ki így, ki úgy.

Persze, Verlandernek sem repült a szájába a sült galamb, a végül a 2004-es draft második helyén választó Detroit által elhappolt dobó addig tökéletesítette a technikáját, amíg a 150 km/órával süvítő hajításai természetessé nem váltak.

A Tigers 1994 és 2005 között minden évben több vereséggel zárt, mint győzelemmel, de többek közt az év újoncának választott Verlandernek is köszönhetően 2006-ban hirtelen fordult a kocka, és a csapat a – végül elveszített – nagydöntőig menetelt.

Ugyan a következő évek megint a borzasztó és a vállalhatatlan közt ingáztak, a 2011-es szezonban ismét minden klappolt. Az ekkor már rutinosnak számító Verlander elnyerte a legjobb dobónak járó Cy Young-díjat és besöpörte az Amerikai Liga legértékesebb játékosának járó elismerést is, ráadásul a 95 meccset behúzó brigád eljutott a főcsoportdöntőig. Mindenki arra számított, hogy a Verlander és az egyébként a 2012-es és a 2013-as idényben is a konferencia legértékesebb játékosának megválasztott Miguel Cabrera vezette Tigers hosszú évekig a liga élvonalába fog tartozni. De hát, mint tudjuk, az ember tervez, Isten végez: a Detroit 2017-ben már olyan használhatatlanul gyenge volt, hogy a gárda legjobb dobója a legnagyobb természetességgel választotta a World Series utolsó meccsének napjához oly közel eső november 4-ét az esküvőjének szervezésekor, hiszen úgy tűnt, ő úgysem lesz elfoglalt akkortájt...

Justin Verlander és Kate Upton pedig már össze is házasodott

KETTŐ MÁSODPERC NAGY IDŐ

Nos, ehhez képest a Detroit vezetősége augusztus végén úgy gondolta, eljött az ideje, hogy elpasszolja a korosodó, de a bajnoki címre esélyes csapatok által nagyra becsült dobóját, s a helyére érkező fiatalokkal elkezdje építeni a jövőjét.

A liga által megszabott határidő előtt 2, azaz kettő másodperccel(!) jóváhagyott üzlettel mindenki jól járt. Correáék, azaz a Houston Astros tagjai kaptak egy csapattársat, aki a bajnoki címhez segítette őket; Correa barátnőjének, a 2016-os texasi szépségkirálynőnek, Daniella Rodrigueznek egy győztes nagydöntő után a pályán kérték meg a kezét, ami mindig jó sztori lesz; Verlander pedig a 2006-os és a 2012-es elbukott finálé után végre felülhetett az őt megillető trónra, ráadásul még a három nappal későbbre szervezett esküvőjére is odaért, hogy elkötelezze magát a színész és modell Kate Upton mellett.

Minden jó, ha jó a vége.